Tudomány zöldövezet

Kivághatják az egyik utolsó európai őserdőt

A fajok fele eltűnne, ha engedélyeznék a fakitermelést a bolgár nemzeti parkban. Itt él egy 1300 éves fenyő is. Kevés az esély, de az alpesi táj most egy kis időt nyert.

Keresztül-kasul átfésülve a szűkebben vett Európa területét, az emberi tevékenység legszembetűnőbb jeleként az öreg erdők hiánya tűnik fel. Különösen az olyan őserdőké, ahol a kidőlt fák a talajon korhadva ontják az életet, az odúk ezernyi fajnak nyújtanak menedéket.

Pedig egykoron Európát is összefüggő, háborítatlan erdőségek borították, amiből ma a legnagyobb maradványt ma a lengyel és fehérorosz határon találjuk. Nyugaton maradt egy-egy apró folt, Skandináviában, a Kárpátokban és a Balkánon néhány száz, esetleg pár ezer hektáros terület.

40 ezer hektár csaknem érintetlen vadon

Mint a Bulgária délnyugati részén fekvő Pirin Nemzeti Park. Balkáni páncélfenyők, különleges, endemikus növényfajok élnek itt, a fák egyharmada 140 évnél idősebb, megtalálható az összes csúcsragadozó: hiúz, medve, farkas.

A terület 40 ezer hektárnyi hegyvidéki, alpesi táj, háromezer métert megközelítő csúcsokkal. Itt él a Balkán-félsziget legidősebbnek tartott tűlevelűje, egy 1300 esztendős páncélfenyő. Már a két világháború között védett területek voltak itt, a nemzeti parkot 1962-ben alapították, 1983-tól az UNESCO Világörökség része.

A terület legfőbb értéke az érintetlenség. Míg a hazai nemzeti parkokban engedélyezett a fakitermelés, addig Pirinben nem, itt valóban a háborítatlan természetet találjuk

– mondja a 24.hu-nak Dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője.

Kivágnák a fákat

Az idilli állapot az 1990-es években kezdett megváltozni, amikor az egyébként 100 százalékos állami tulajdonban lévő parkban megindultak az úgynevezett fejlesztések. Főként síközpontok és sípályák épültek, ráadásul nagy léptékben – van olyan helyszín, ahol összesen 75 kilométernyi pályát építettek néhány év leforgása alatt.

Tavaly a bolgár kormány újabb változtatásokat vitt keresztül a természet sérelmére, és a közelmúltban napvilágot látott terv szerint a jövőben a terület 60 százalékán engedélyeznék a kereskedelmi célú fakitermelést, illetve 12 százalékkal növelnék a beépíthető területet.

A bolgár WWF arra hivatkozva támadta ezt meg, hogy az új kezelési terv kidolgozását nem előzte meg környezeti hatástanulmány, és nyert: a bíróság mostani döntése szerint azonban a kormány köteles gondoskodni arról, hogy elkészüljön a megfelelő környezeti hatástanulmány – áll a civilszervezet közleményében.

Pirin Nemzeti Park (Fotó: CHRISTIAN KOBER / ROBERT HARDING PREMIUM / ROBERTHARDING)

A fajok fele eltűnne

Mindez nem jelenti azt, hogy Pirin megmenekült, inkább csak időt nyert:

Az ilyen hatástanulmányok a legritkább esetben szólnak arról, hogy minden beavatkozást kerülni kell. A jövő azon múlik, milyen nyomást tudunk gyakorolni a bolgár kormányra, hogy elálljon terveitől

– mondja a szakértő.

Kevés az esély, ahol gazdasági érdek van, ott nem sokat számít, ha a fakitermelés miatt a terület mondjuk lekerül az Világörökség listájáról. A WWF már eddig is 125 ezer aláírást gyűjtött Pirin megmentéséért, a közhangulat talán hatni tud a bolgár kormányra. Talán.

Mit veszíthetünk Pirinnel? A bolygatás hatására eltűnhetnek a hiúzok, konfliktusok alakulhatnak ki a medvékkel, farkasokkal – ezek a fajok nem jól tűrik az emberi jelenlétet, vagy az élőhelyük durva megbolygatását. Búcsút inthetünk olyan ritka, öreg erdőhöz kötődő madaraknak is, mint az uráli bagoly vagy a fehérhátú harkály.

Sok múlik az erdőgazdasági módszereken, de összességében elmondható: az őserdő fajgazdagsága akár kétszerese is lehet a gazdasági erdőkének. A fajok felét tehát elveszíthetjük, és ami talán még szomorúbb, hogy ezzel egyik utolsó menedékükből szorítjuk ki őket.

(Kiemelt kép: CHRISTIAN KOBER / ROBERT HARDING PREMIUM / ROBERTHARDING)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik