Tudomány
JAKARTA, INDONESIA - NOVEMBER 18: Siti Fatimah picks a plastic bottle in Jakarta, Indonesia on November 18, 2017. She is the daughter of Mintarsih (42) and Nyamling (45). They are one of many scavenger families living in Jakarta providing their livings from collecting and selling used plastic bottles. Siti helps her parents collecting bottles before and after school. She also spares time to learn English from volunteers, university students who come to the scavengers' community hut twice a week. Eko Siswono Toyudho / Anadolu Agency

Saját kupakjuk szennyezi az ásványvizeket

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 04. 16. 20:55

Az ember akkor is képes műanyagot bevinni a szervezetébe, ha a kupakot, plasztikpalackot nem is tudja elrágni. Jelenleg úgy tűnik, a legtöbb mikroműanyag veszélytelen, de vannak köztük kockázatot rejtők, és az apró felületen remekül megtapadnak különböző mérgező anyagok.
Korábban a témában:

Amikor a műanyag felfedezése, majd az 1930-as, 1940-es években induló tömeggyártása új, beláthatatlan távlatokat nyitott az egész emberiség előtt, még senki nem foglalkozott a következményekkel. Meg később sem. Tudósok és – munkájukra alapozva – számos civil szervezet évtizedek óta kongatja a vészharangot, hogy a természetes úton csak évszázadok, akár évezredek alatt lebomló anyagok veszélyes környezeti terhelést jelentenek.

Ma már elterjedt ugyan az újrahasznosítás, de ez csak csepp a tengerben, ha azt nézzük, évente 300 millió tonna műanyagot gyártunk, reciklikálásuk mértéke pedig még mindig meglehetősen alacsony.

Az első és második pofon: műanyagsziget és halál

Hiába a sok figyelmeztetés, a közvéleményt nehéz tudományos eredményekkel és jövőre vonatkozó sötét jóslatokkal befolyásolni akkor, ha a másik oldal a mértéktelen fogyasztást kínálja. Aztán jött az első pofon. 1988-ban az áramlatok összesodorta műanyagokból álló szemétszigetet fedeztek fel a Csendes-óceán északi részén, majd 2017-ben egy másikat az óceán déli területén. Egyes becslések szerint 2050-re több műanyag szemét lesz tengereinkben, mint hal.

A két szemétsziget területe ma összesen 6 millió négyzetkilométer, ami 1,3-szor méretesebb az Európai Uniónál, 60 Magyarország férne el rajta.

A Bangladeshi boy collecting plastic bottles from garbage near kamrangirchar, Dhaka on Monday, December 11, 2017.  (Photo by Syed Mahamudur Rahman/NurPhoto)
Fotó: Syed Mahamudur Rahman/NurPhoto

A második, sokakat megérintő üzenetet a természet küldte: mind több hír érkezik a lenyelt műanyagdarabok miatt elpusztult halakról, vízi madarakról és tengeri hüllőkről, emlősökről. Legutóbb egy 10 méter hosszú, hat tonnás bálna pusztulása borzolta a kedélyeket miután kiderült, halálát 29 kilogrammnyi lenyelt műanyag okozta.

A sperm whale, physeter macrocephalus, underwater off Sri Lanka's east coast
29 kilogramm műanyagot találtak az elpusztult bálna gyomrában
Az állat valószínűleg a hatalmas mennyiségű műanyag lenyelésébe halt bele.

A gyomros: minket sem kímél

Harmadikként az emberiség kapott gyomrost azzal, hogy tengeri élőlények fogyasztásával a mi szervezetünk is bőven el van látva műanyaggal, és a csapból folyó víz is világszerte mikroműanyagokkal szennyezett. A legmegdöbbentőbbnek talán mégis egy közelmúltban végzett kutatás eredménye bizonyult. Kilenc ország 19 forrásából származó, 11 különböző márkához tartozó ásványvizét vizsgáltak a kutatók. Kiderült, hogy

a palackozott vizek 93 százaléka volt szennyezett műanyaggal

– a rácsodálkozás mértékét jelzi, hogy a WHO vizsgálatot indít, a részletekről itt írtunk.

Hogyan kerül az ásványvízbe?

Laikusként annyi elsőre is érthető, hogy rengeteg a hulladék, ha az állatok kupakokat, zacskókat, hálókat nyelnek, attól elpusztulnak, de: hogyan kerül műanyag a csapvízbe? Sőt, miként szennyeződhet a legtisztább forrás, az évezredekkel ezelőtt létrejött föld alatti vízkészlet? A rövid válasz sajnos most is ugyanaz, mint hasonló témákban mindig: az ember a hibás.

Amikor a víz műanyaggal történt szennyezéséről beszélünk, az úgynevezett mikroműanyagokról van szó, amire ugyan nincs általánosan elfogadott definíció, de a 0,5 mm-nél kisebb részecskéket értjük alatta. Ezek keletkezhetnek az eldobált műanyagok aprózódásával és közvetlenül az emberi tevékenység során

– mondja a 24.hu-nak Simon Gergely, a Greenpeace közép- és kelet-európai regionális vegyianyag-szakértője.

Az időjárás viszontagságainak kitett műanyag főleg a Napból érkező ultraviola sugarak miatt töredezik, aprózódik, a parányi szemcsék a csapadékkal – a szennyezés helyétől függetlenül – előbb vagy utóbb folyókban, patakokban, tavakban, tengerekben kötnek ki.

Budapest, 2017. június 23.
Palackozott ásványvizet osztanak az utasoknak a Déli pályaudvaron 2017. június 23-án. A hőségriadó miatt a MÁV vizet oszt három budapesti főpályaudvaron és a nagyobb vidéki vasútállomásokon is.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Képünk illusztráció
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A másik forrás még közvetlenebb emberi tevékenységhez köthető. Nagyon sok kozmetikai termék tartalmaz apró műanyagot, ezekkel fokozva dörzsölő, hámlasztó hatásukat, és amikor az ember lemossa az arcáról, a műanyag is megy a vizekbe. Komoly hatása van a műszálas ruháknak is, főleg a mostanában kapucnikra varrva nagyon divatos műszőrmékből töredezik le rengeteg műanyagrészecske mosás közben.

Mindenkit érint

A mikroműanyagokat tehát vízi élőlényeket fogyasztva megesszük, a csapvízzel megisszuk, de hogyan kerül a palackozott vizekbe, az tényleg kacifántos kérdés. Merthogy biztosat még nem lehet tudni, csupán a logikát hívhatjuk segítségül.

Az ásványvizekben leggyakrabban polipropilént találtak, ebből az anyagból készül a kupak. A mikroműanyagok feltehetően fizikai hatásra, a fel- és/vagy lecsavarásra nyíródnak a palackba. És hogy nem mindegyik termékben találtak szennyeződést arra utal, a jelenség gyártási technológiától függ

– magyarázza a szakértő.

Magyarán tisztának, érintetlennek tartott vízkészleteink tényleg azok, a szennyezés a gyártás során keletkezik, így ha rájövünk az okára, kiküszöbölhető.

Itt érdemes hozzátenni a történethez: nemcsak vizet árulnak műanyag kupakkal, hanem szinte az összes üdítőt, tejet, gyümölcslevet is.

A tesztben nem szerepeltek Európából származó ásványvizek, Magyarországon a csapvizet sem vizsgálták ebből a szempontból, tehát saját érintettségünkről nem tudunk mit mondani. Mivel azonban világméretű problémáról van szó, és a Duna mikroműanyag-hozamát ausztriai mérések alapján évi 1500 tonnára becslik, dőreség lenne azt hinni, megússzuk.

Veszélyes vegyületek

Végezetül adja magát a kérdés, mindez mennyire veszélyezteti az egészségünket? A polipropilén jelen tudásunk szerint ártalmatlan, de a vizekbe és az élőlények szervezetébe is kijuthatnak káros vegyületek a műanyagokból. A Laboratórium.hu cikke szerint ilyenek például a gyártás során használt toxikus vagy hormonháztartást zavaró anyagok, mint a biszfenol-A, ftalátok és polibrómozott-difenil-éter égésgátlók.

Mindezen túl ezek az anyagok képesek felületükön megkötni a vizekben amúgy is jelen lévő szennyezőanyagokat, például policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH-ok), poliklórozott bifenileket, DDT-t, amelyek így koncentráltan jutnak az élőlények szervezetébe.

Mi lesz a következő nagy maflás környezetszennyezésünk jutalmaként? Talán kiderül, hogy még az infúzió csövéből, a szívószálból, minden velünk érintkező műanyagból mikrorészecskék vándorolnak testünkbe? Talán kimutatják a mikroműanyagok egészségünkre gyakorolt káros hatását? Egyetlen dologban lehetünk biztosak: egyre nagyobb és nagyobb árat kell fizetnünk Földünk rombolásáért.

Kiemelt fotó: Eko Siswono Toyudho/Anadolu Agency

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Ismét tüntetnek a Kossuth téren

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.