A svédországi barnamedvék létszáma az utóbbi évtizedekben nem változott, ám a vadászat okozta nyomás komolyan befolyásolta viselkedésüket. A skandináv országban ugyanis szabad medvére vadászni, kivéve az éppen kölykeit nevelő nőstényeket. Ez az oka, hogy a bocsok a szokásosnál egy évvel tovább, két és fél éves korukig maradnak anyjuk mellett, jelentősen növelve ezzel a mama túlélési esélyeit – idézi a Nature Communicationsben megjelent tanulmányt az MTI.
Mesterséges szelekció
Nyilvánvalóan ezzel a jogi kiskapuval a medvék nincsenek tisztában, csakhogy a törvény miatt a bocsáról tovább gondoskodó nőstény könnyebben életben marad, ezért a vadászatnak szelektív hatása van:
– magyarázza Joanie Van de Walle, a kanadai Sherbrooke-i Egyetem munkatársa.
A medveanyák kétféle gondozási stratégiát követnek. Az egyik szerint rövidebb ideig etetik a bocsot, így a következő évben már újra kicsinyük lehet, míg a másik módszer a hosszabb gondozás, így azonban kisebb lesz a szaporulat. Az utóbbi években a svéd erdők barna medvéi egy évvel hosszabban, akár két és fél évig is etetik bocsaikat.
Káros lehet a trófeavadászat
A tudósok szerint fontos, hogy megértsük, milyen hatása van az emberi tevékenységnek az állatokra. A vadászat akár úgy is megváltoztathatja a populációt, hogy nagyobb lesz benne a szaporodóképes nőstények aránya – vélte Van de Walle.
Más állatok esetében is lehetséges, hogy az ember beleszól az evolúcióba, a trófeavadászok például a hatalmas szarvú, tülkű, agancsú hímeket szelektálják ki a populációból, ezzel a kihalás szélére sodornak egyes fajokat.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: LAURENT FERRIERE / HANS LUCAS)
