Tudomány

Két ország állt az európai béke útjába

Európa tartós békéjéhez Franciaország és Németország békejobbjára volt szükség, de egészen 1950 májusáig kellett várni a francia külügyminiszter kezdeményezésére. 1985 óta május kilencedike Európa napja.

Esetleg a Pax Romana idején élt olyan nemzedék Európában, amelynek élete során nem folyt vér a kontinensen – legalábbis a birodalom határain belül. Aztán erős kétezer év jött: hatalmi törekvések, dinasztikus összecsapások, hódítások, vallásháborúk lobbantották fel az újabb és újabb tüzeket.

A XIX. században megszülettek a nemzetállamok, az európai hegemóniáért folytatott harc új kereteket kapott. A század második felére két óriás feszült egymásnak: Poroszország és Franciaország. A franciák 1871-ben megsemmisítő vereséget szenvedtek a poroszoktól, elvesztették Elzász-Lotharingiát, és megszületett az egységes Németország.

Német-francia ellentét

A nagypolitikát a hatalom, a háborúra való készülődés jellemezte, a nemzetközi kapcsolatokat a francia-német ellentét tematizálta. Otto von Bismarck, a vaskancellár legfőbb célja a franciák felett biztosított fölény megtartása volt, míg Franciaország bosszúért lihegett és elveszített területeit akarta visszaszerezni. Mindkét fél fegyverkezett és szövetségeseket keresett.

Kialakult a két jól ismert érdekcsoport, és kitört az első világháború. Ez volt az emberiség addigi legnagyobb konfliktusa, a kortársak a második világégésig nagy háborúként emlegették: 20 millió ember halt meg.

A győztesek átszabták Európa képét, a franciák nemcsak elégtételt vettek Németországon, hanem a földbe döngölték az Osztrák-Magyar Monarchiával együtt. Sokan már akkor mértékletességre figyelmeztették az antant hatalmait mondván: a vesztesek túlzó, felesleges megalázása egy újabb világháború magjait veti el.

Így is lett, a második világháború embervesztesége a becslések szerint 50 millió fő volt, Európa pedig az Atlanti-óceántól Moszkváig romhalmazzá vált. De a “nagyok” végre tanultak saját és elődeik hibájából, Európa soha többé nem akart háborút, és tett is érte.

Soha többé háborút

Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én javaslatot tett a két világháborúban egymásnak feszülő országoknak, hogy vonják közös irányítás alá szén- és acéltermelésüket.

A következő évben Franciaország, Nyugat-Németország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Olaszország aláírta az első Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződést. Az első nemzetek feletti európai intézményt, amelyet ma Európai Unióként ismerünk.

1985 óta május kilencedike Európa napja, Schuman beszéde pedig bekerült a történelemkönyvekbe:

A világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk.

[…]

“Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritást megteremtésére van szükség. Az európai nemzetek összefogásához szükség van arra, hogy Franciaország és Németország között megszűnjön az évszázados ellentét. Bármihez is fogunk, annak elsősorban e két országra kell vonatkoznia. E célból a francia kormány egy behatárolt, ám jelentős kérdésre vonatkozó azonnali, konkrét lépést javasol.

A francia kormány javaslata, hogy a francia és német szén- és acéltermelést együttesen egy közös Főhatóság ellenőrzése alá helyezzék, egy Európa más országai előtt is nyitva álló szervezet keretein belül. A termelés egyesítése azonnal biztosítaná a gazdasági fejlődés valós közös alapjait, az európai szövetség első lépését, és ezáltal megváltoztatná ezeknek a hosszú idő óta hadifelszerelések gyártásának szentelt vidékeknek a sorsát, amelyek a fegyverkezés legelső áldozatai voltak.

Az ily módon a termelésben kialakuló szolidaritás világossá teszi, hogy ettől kezdve bármiféle háború Franciaország és Németország között nemcsak elképzelhetetlen, hanem gyakorlatilag is kivitelezhetetlen lenne. A termelés ily módon megvalósuló erőteljes egysége, amely minden, szabad akaratából csatlakozni kívánó ország előtt nyitva áll, és amely a tagállamoknak az ipari termeléshez szükséges alapvető anyagokat egyenlő feltételek mellett fogja biztosítani, megveti a gazdasági egység tényleges alapjait.

[…]

Az alapvető termelés összevonása és egy új, Franciaországra, Németországra és a csatlakozó országokra nézve kötelező érvényű döntéseket hozó Főhatóság létrehozása következtében e javaslat az első konkrét alapot jelenti az európai szövetség számára. Ez pedig nélkülözhetetlen a béke megóvása érdekében.”

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik