A Képes Krónika Noétól kezdi beszámolóját a magyarság történetéről, Hunor és Magor Meotiszba költözése után pedig zökkenőmentesen vált hun-magyar közös múltra. Történeti hagyományunk fordulópontként tekint Attila király halálára, a Képes krónika is ezzel zárja első részét. Folytatjuk tehát a magyarság őstörténetét a hagyomány alapján feldolgozó sorozatunkat.
Többet ivott, mint szokása volt
Attila tehát a pápával való találkozás után – megborzongva egy látomástól – visszatért Pannóniába, és azt tervezte, a tengeren átkelve meghódítja Egyiptomot, Afrikát is. De előtte megházasodott.
Most a baktriai király Mikold nevű leányát vitték hozzá szeretőül, aki minden emberi mértéken felül szép volt. Mondják, ebbe annyira beleszeretett, hogy többet ivott, mint szokása volt. Miután a leánnyal véghezvitte a közösülést, orrából megeredt a vér, és minthogy hátán fekve aludt, a vér a száján át a torkába folyt, ott megalvadt, s elakasztotta lélegzetét: s ez Attilát megölte.
Mikold álmából riadva már csak a király kihűlt testét rázta, nagy jajveszékeléssel hívott segítséget. De segíteni rajta már nem lehetett, nagy gyásszal eltemették.
Ellenségei sem tudták, sírjanak vagy örüljenek-e. Tétováztak, féltek számtalan fiától, akik egész néppel értek fel. Azt hitték, az atya halála után egyik fia fog uralkodni.
Vértől áradt a Duna
Állítólag a német fejedelmek ravaszkodása osztotta meg a hunokat úgy, hogy pártokra szakadtak: egy részük a görög császár lányától származó Csabát, míg másikuk Krimhilda, német hercegnőtől fogant Aladárt akarta uralkodónak. Előbbit támogatta a “hunok értelmesebb része”, utóbbi kevés hun követője mellett inkább németekre támaszkodhatott.
Mindketten uralkodni kezdtek hát, de a véres leszámolás a levegőben volt, és hamarosan ki is robbant, a krónika szerint ugyancsak a németek áskálódásai miatt.
[…] a Duna tizenöt napig folytonosan német vértől áradt; ama napokban a hunok olyan öldöklést vittek véghez, hogy ha gyűlölségük miatt a németek ezt nem titkolnák, bizony be kellene vallaniuk, hogy Sicambriától Potentianáig sem emberek, sem az oktalan barmok tiszta vizet nem ihattak a Dunából.
Ez volt Krimhilda csatája, a végeredmény pedig az lett, hogy nevető harmadikként a ravasz Veronai Detre és a németek jártak jól.
[…] alig tizenötezren maradtak meg Csaba részéről; a többi hunokat és Attila fiait teljesen kiirtották, leölték. Attila halála után fiai és a hunok egymást gyilkolták le. Tehát a legyőzött Csaba és öccsei, Attila királynak vele szemben álló fiai, szám szerint hatvanan, a hagyomány szerint tizenötezer hunnal Csaba nagyatyjához, Honoriushoz menekültek.
A székelyek
Csaba és népe 13 évig élvezte nagyapja, Honorius bizánci császár vendégszeretetét, majd visszatért “Szittyaországba, ősei székébe, hogy ott maradjon”. A nagy vérontás után azonban maradt még háromezer hun, akik Csigla mezején szedelőzködtek össze.
Féltek a nyugati nemzetektől, hogy hirtelen rájuk támadnak, bementek hát Erdőelvébe, s nem hívták magukat magyaroknak, hanem más névvel székelyeknek. A nyugati nemzetség ugyanis meggyűlölte a hunokat Attila életében. A székelyek tehát a hunok maradékai, akik a többi magyarok visszatéréséig az említett mezőn tartózkodtak.
Amikor pedig megtudták, hogy a magyarok ismét visszatérnek, elébük siettek, és együtt hódították meg Pannónia földjét – de erről majd később. Most még csak annyit:
Attila negyvennégy évig királykodott, öt esztendeig vezérkedett, százhuszonnégy évig élt. Meghalt azután a magyarok pannóniai bejövetelének hetvenkettedik, az Úr megtestesülésének négyszáznegyvenötödik esztendejében, II. Marcianus császár és I. Gelasius pápa idejében. Azon az éjszakán, melyen Attila Sicambriában meghalt, Marcianus császár – aki ekkor Konstantinápolyban volt – álmában eltörve látta Attila íját, ebből megértette, hogy meghalt.
(Kiemelt képünkön a Képes Krónika első lapjának részlete. Forrás: Wikipedia)
