Hatalmas pofon kellett a magyar összefogáshoz

Nándorfehérvár eleste kellett ahhoz, hogy a magyar urak 1521-ben végre maguk helyett az ország védelmével foglalkozzanak. Egy pillanatra sikerült is.

Mátyás király halála után nemcsak az igazság, de néhány évtized alatt a Magyar Királyság is odalett. A XVI. század elejére békeidőben talán még megengedhető, hatalmi harc kezdődött, miközben a török veszély semmit nem csökkent, 1520-ban pedig az oszmánok egyik legtehetségesebb és legambiciózusabb uralkodója foglalta el a trónt.

Fontossági sorrend

Hivatalosan többé-kevésbé békeidő honolt, ám a végvárak vonalában mindennaposak voltak az összetűzések, kisebb csetepaték. A magyarok tényként kezelték a látszatot, a várakat hagyták leromlani, fogytak a vitézek és a felszerelés, leépítettek számos támogató erőt. Az urak megelégedtek azzal, hogy a lepusztult rendszer így is képes volt többé-kevésbé visszaverni a határ menti török portyákat.

Pontosabban fogalmazva, az urak többségének kisebb gondja is nagyobb volt az ország védelménél. Mátyás halála után a trónharcok jelentős pusztítást okoztak, II. Ulászló gyenge kezei alatt pedig nemesi csoportok küzdöttek egymással bonyolult és gyakran változó összetételű szövetségekben a hatalomért.

Hunyadi megvédte Magyarország kapuját:

I. Szelim 1520-as halálával érvénytelenné vált a vele kötött, épp aktuális fegyverszünet, így az utód, I. Szulejmán követeket küldött a magyar király udvarába az ismételt fegyvernyugvás ajánlatával. Őszinte szándékkal, vagy a felkészülést segítő időhúzás kedvéértt, nem tudjuk. Budán halogatták a választ, mire a szultán 1521. május 18-án 60 ezer fős sereggel elindult Magyarország ellen.

Összeomlott a védelem

Ostrom alá vette Szabácsot és Nándorfehérvárt, a török hajóhad akadálytalanul járt-kelt a Dunán. A magyarok nagy kapkodva összeszedtek egy 35 ezer fős sereget, de a harcot “lekésték”. Szabács, majd augusztus végén Nándorfehérvár is elesett. Az ellenségben még élénken élt a Hunyadiak emléke, a dívánnak nem volt tudomása a Magyarországon uralkodó tragikus állapotokról, a szultán nem kockáztatta meg Buda ostromát, inkább visszavonult.

A magyar hadban járvány ütötte fel a fejét, és feloszlott anélkül, hogy megpróbálta volna a várakat visszavívni. A két erősség elvesztése szabad utat nyitott az ország szívébe, a végzet már tényleg ott lebegett a királyság feje felett. AZ urak viszont végre megemberelték magukat, az 1521. november 10-én megnyitott budai országgyűlésen a török elleni védelmet szolgáló gyakorlati intézkedésekről döntöttek.

A lelkesedés viszont nem tartott sokáig, a következő diéták már ismét a pártküzdelmekről szóltak. A szultán csapatai évről-évre számos várat foglaltak el, a végvárrendszer gyakorlatilag összeomlott. Úgy, mint a középkori Magyar Királyság 1526. augusztus 29-én, az elkerülhetetlen mohácsi csatavesztés után.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.