Rákosi Mátyás az orosz fronton harcolt az I. világháborúban, ahol 23 évesen, 1915-ben hadifogságba esett. A háború előtt a szociáldemokrata párt tagja volt, a Tanácsköztársaság idején belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, helyettes kereskedelmi, majd a szociális termelés népbiztosa volt, rövid ideig a Vörös Őrség parancsnoka. A bukás után Ausztriába menekült, illegalitásban vett részt a magyar és több kelet-európai kommunista mozgalom szervezésében.
Már a börtönben is “szalámizott”
Magyarországon 1925-ben letartóztatták és egészen 1940-ig börtönben volt. Itt jó elbánásban részesült, zárkája egész nap nyitva volt, a politikai foglyokkal párttaggyűlést tartott. Frakciózás miatt már itt “kizárta” azon fogolytársait, akik kifogásolták, hogy a többiekhez hasonlóan nem osztja meg csomagjait a rabokkal. Szabadulása után – ’48-as honvédzászlókért cserébe – a Szovjetunióba távozhatott, ahol hősként, a mozgalom mártírjaként fogadták, 1940. november 7-én Sztálin mellett állhatott a Vörös téren.
Mindenben követte a szovjet diktátort, a Magyar Kommunista Párt vezetője lett, ő irányította a magyar hadifoglyok körében folytatott propagandát. A háború után a Vörös Hadsereggel és a Vorosilov vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal a háta mögött három év alatt felszámolta Magyarországon a többpártrendszert. Zsarolás, megfélemlítés, választási csalások révén a Magyar Dolgozók Pártja 1949-re gyakorlatilag megteremtette a proletárdiktatúrát. Itthon is Sztálin példáját követte: erőszakos szövetkezetesítésbe és az ipar átgondolatlan fejlesztésébe kezdett, miközben elhanyagolta az élelmiszer-termelő mezőgazdaságot. Nem véletlenül kapta a „Sztálin legjobb magyar tanítványa” jelzőt – írja a Rubicon.hu.
Átnevezték miatta a viperát
Elhibázott intézkedései már 1951-re a jegyrendszer visszaállításához és tömeges nyomorhoz vezettek. Rákosi és köre az ÁVH terrorja segítségével biztosította uralmát, internálótáborokba záratta a „rendszer ellenségeit”, a pártot pedig koncepciós perekkel tisztította meg vélt vagy valós riválisaitól. Ugyancsak Sztálint másolta a korlátlan személyi kultusz is, és ebben túlnőtt mesterén: a szovjet diktátor 70, míg magyar követője 60 esztendősen, 1952-ben ért pályája csúcsára. Ekkoriban kezdték népünk bölcs vezérének nevezni, 60. születésnapja alkalmából országszerte munkaversenyeket hirdettek.
Számos elismerést, díjat alapítottak a tiszteletére, minden magyarnak kötelező volt valamivel hozzájárulnia a nagy ünnepséghez. Az óvodások rajzokat készítettek, az általános iskolások első fogalmazásukat neki írták, a felnőttek terítőkbe hímezték Rákosi nevét. Gyárakat, üzemeket, egyetemet, de még egy települést is elneveztek róla – a Fejér megyei Mátyásdombot. Érdekességként említjük, hogy miatta keresztelték át hazánk két mérges kígyójából az egyiket. A rákosi viperát azért kezdték parlagi viperának nevezni, nehogy az állat puszta léte bántsa a vezér önérzetét.
Nem engedték haza
Sztálin 1953-as halála Rákosit is érzékenyen érintette, személyes hatalma megingott, ám két év alatt – köszönhetően a “nagy testvérnél” végbe ment változásoknak – sikerült ismét megszilárdítani hatalmát. Amikor viszont Hruscsov a híres XX. Pártkongresszuson nyíltan szembefordult a sztálini politikával, az már az egykori „éltanuló” végső bukását is jelentette. 1956 nyarán valamennyi tisztségéről lemondatták, a Szovjetunióba küldték, ahonnan már soha többé nem tudta magát visszaküzdeni a hatalomba. Kádárék előbb parlamenti mandátumától, később párttagságától is megfosztották.
Moszkvából még ’56 novemberében az 1500 kilométerre, a Kaukázus előterében fekvő Krasznodarba telepítették ki, később Kirgizisztánba, majd Arzamas városába száműzték. Itt is fejezte be az életét 78 évesen 1971. február 5-én. Soha nem adta fel, hogy visszatérjen Magyarországra és a hatalomba, kérelmeivel folyamatosan ostromolta a szovjet pártvezetést – élete végéig abban a hitben volt, hogy őt Magyarországon szeretik és visszavárják. Az MSZMP akkor lett volna hajlandó hazaengedni, ha vállalja a házi őrizetet és a közügyektől való eltiltást. Nem ment bele. Földi maradványait a Farkasréti temetőben helyezték el, 2007-ben az urnát tartalmazó rekeszről eltávolítottak minden feliratot. Hogy megakadályozzák a folyamatos rongálást…
