Az esőerdőt és az őserdőt szinonimaként használják, pedig a kettő korántsem ugyanaz. Bár egy esőerdő is lehet őserdő, de egy érintetlen fás társulás nem feltétlenül trópusi dzsungel. És míg előbbi Magyarországon belátható időn belül nem fog nőni, addig őserdőből nekünk is van. kevés és sérülékeny, de van.
Belépni tilos
Olyan vadonról hazánkban nem beszélhetünk, amelyet még soha nem érintett emberi kéz, a bükki őserdő-fragmentum története 150 évvel ezelőttre nyúlik vissza: a XIX. század óta ágaskodhatnak itt háborítatlanul egy letűnt kor néma képviselői – írja a National Geographic. Az Őserdő Erdőrezervátuma Bükki Nemzeti Park fennhatósága alá tartozó, mindössze 375,3 hektárnyi terület a hegység délnyugati részén elhelyezkedő Virágos-sár-hegy oldalán rejtőzködik.
A fokozottan védett, a kerítésekkel elzárt területre a látogatók csak ritkán, külön engedéllyel, illetve kizárólag szakvezetéssel nyerhetnek bepillantást. A lombkoronaszintet 200 éves, 40-50 méteres bükkfák uralják, de elszórtan, főleg a szegélyeken gyökeret vert a hegyi és a korai juhar, illetve a magas kőris. Egy kis részen idős, melegkedvelő tölgyes látható. A növények és állatok fajgazdagságán túl megfigyelhető, hogy a megművelt erdőktől eltérően nagy a fák korkülönbsége. Ha már nagy öregek, a lap érdekességképpen megemlíti, hogy Magyarország vélhetően legöregebb fája, a kocsányos tölgyek közé tartozó, 800 éves, 14 méteres hédervári Árpád-tölgy.
Régi és sérülékeny
Őserdő alatt általában nagy kiterjedésű, rendszeres emberi tevékenységektől mentes, régóta fennálló erdőket értünk – ezt már a WWF Magyarország jóvoltából tudjuk. Néhány évtized nem elég ahhoz, hogy egy erdő teljes szerkezete kialakuljon, minden ott honos élőlény megtalálja benne a helyét. Ez a legtöbb esetben hosszú, évszázados folyamat. Európa legidősebb erdei (nem fái!) legfeljebb néhány ezer évesek, mivel a jégkorszak szinte mindenütt megszüntette a fás vegetációt. Amit látunk, azóta alakult ki.
Fotó: MTI / H. Szabó Sándor
Nem elég, hogy régi, megfelelő méretre is szükség van, mert számos faj élettere, vadászterülete jelentős nagyságú, és ezekből életképes populációt kell az erdőnek eltartani. Kis erdőterületet bármilyen környezeti csapás – szélvihar, tűz, rovarkárok – elpusztíthat, gyökeresen átalakíthat. A nagy erdőkben mindez szintén nyomot hagy, de a bolygatott foltok könnyen helyreállnak. Életképes, “nagy erdőnek” tekinthető egy 10 x 10 kilométeres tömb (10 ezer hektár). Egy őserdő minimális kiterjedése jelenlegi ismereteink szerint legalább 30-50 hektár.
Sajnos, a sok ezer év alatt létrejövő őserdők területe világszerte egyre fogyatkozik és átadja a helyét a szántóföldeknek, ültetvényeknek, vagy telepített erdőknek. Megmaradt állományaik jelentős része megőrzésre tarthatna igényt, különösen Európában.
Magyarországon a nagyon kis kiterjedésű őserdő foltok ma már természetvédelmi oltalom alatt állnak. Faanyagtermelés vagy más gazdasági tevékenység nem folyhat a területükön, csak kutatómunka, ahol az erdők természetes „működését” vizsgálják. Ezek a védett erdők bár magára hagyott erdők, ma is magukon viselik a korábbi gazdálkodás nyomait. Védelmük mégis indokolt, hiszen néhány emberöltő alatt a most még csak részben kialakult természetes erdőkép ismét létrejön, és ha kis területen is, de helyreállhat a teljes életközösség.
