A Hasfelmetsző Jack első áldozataként a történelemkönyvekbe került asszony Mary Ann ’Polly’ Walker néven született 1845. augusztus 26-án Londonban. Apja, Edward Walker lakatosként dolgozott, édesanyja, Caroline pedig cselédként.
Walker 19 évesen ment hozzá a nyomdagépész William Nichols-hoz, viharos és szomorú házasságukból pedig öt gyermekük született. A Hasfelmetsző-legenda kutatói nem biztosak abban, hogy végül mi vezetett a nő és férjének elhidegüléséhez – egyesek szerint a férfinek viszonya volt a legkisebb gyermekét világra segítő ápolónővel, mások azt feltételezik, hogy a dokumentálhatóan alkoholista Nichols még a házasságuk alatt prostitúcióra adta a fejét.
Válásuk után a férj heti 5 shilling tartásdíjat fizetett az asszonynak, amikor azonban bizonyítékot szerzett róla, hogy exneje valóban prostituáltként dolgozik, a pénz elmaradt – Nichols pedig innentől kezdve folytonos pénzzavarral küzdött, és a következő pár évben megjárta London szinte összes dologházát.
A halála előtti napokban egy panzióban osztott meg egy szobát a szintén prostituáltként dolgozó (és később a holttestét azonosító) Nelly Hollanddal. A szoba ára 8 cent volt éjszakánként, Nichols azonban az előző nap minden pénzét elitta, így az éjszaka az utcán találta – hogy némi pénz reményében kuncsaftot keresett, vagy csak a szabad ég alatt kószálva akarta tölteni az éjszakát, nem tudni. Utoljára nagyjából a halála előtt egy órával látták, az Osborn Street és a Whitechapel Road sarkán – a holttestét 3:40-kor fedezte föl a Buck’s Row-n (a mai Durward Street) egy arra járó kordés, Charles Cross, aki némi teketóriázás után rendőrt hívott (valamint lehajtotta Nichols nyakig felhúzott szoknyáját).
A halottkém hajnali 4-kor érkezett meg a helyszínre, és Nichols halálának időpontját durván 30 perccel azelőttre tette. Az asszony torkát balról jobbra kétszer átvágták, a hasi tájékán több vágott és szúrt sebet találtak – feltehetően minden sebet ugyanazzal a 15-20 cm hosszú késsel ejtettek. A szemtanúk kiemelték, hogy az elkövető brutalitásához képest a holttest körül meglepően kevés volt a vér – ebből a halottkém és a boncolást végző orvos végül arra következtetett, hogy az asszony a legtöbb hasi sebét már a halála után szerezte, csak miután a tettes elvágta a torkát. Mire rátaláltak, a vér nagy részét felszívta a haja és a ruhája.
A Nichols-gyilkosság ügyében a helyi rendőrök egy hónap után éppen azon voltak, hogy lezárják a nyomozást, amikor a következő áldozat, a 46 éves Annie Chapman holttestét felfedezték – a két gyilkosság közötti hasonlóságokból pedig egy idő után a hatóságok arra következtettek, hogy egy sorozatgyilkos sétál London utcáin.
Noha a tágabb értelembe vett „Hasfelmetsző-legenda” 11 áldozatot említ, csak a whitechapeli nyomornegyedben augusztus és november között meggyilkolt 5 nő (Mary Ann Nichols, Annie Chapman, Elizabeth Stride, Catherine Eddowes és Mary Jane Kelly) esete között lehet igazolható összefüggéseket találni.
A Hasfelmetsző Jack-név nem az egyébként rendkívül találékony korabeli sajtómunkások agyából pattant ki, hanem az úgynevezett „Kedves Főnök”-levélből, aminek szerzője saját magát nevezte meg a whitechapeli gyilkosságok elkövetőjeként.
A levelet 1888. szeptember 28-án kézbesítették a Central News Agency címére (majd másnap a Scotland Yardnak), azonban egészen odáig nem vették komolyan, amíg Catherine Eddowes megcsonkított holtestére rá nem találtak. Az asszonynak ugyanis hiányzott az egyik füle – a levélben az író pedig azzal fenyegetőzött, hogy legközelebb levágja áldozata fülét, és elküldi ajándékba a nyomozóknak.
„A Pokolból” címzett harmadik Hasfelmetsző-levelet október 15-én postázták George Lusk, a whitechapeli polgárőrök parancsnokának a címére – egy fél emberi vesével együtt, ami állítólag Catherine Eddoweshoz tartozott. Noha a szkeptikusok között viszonylag elterjedt volt az a nézet, hogy a levél mögött egy, a Hasfelmetsző-jelenségtől feltüzelt medikus állhat, aki egy boncolás alkalmával tehetett szert a vesére, a vizsgálatok kiderítették, hogy a szerv egy 45 év körüli, alkoholista nőé volt – a nyomozók pedig a leírásban ráismertek Eddowesra.
A sajtó minden „hivatalos” Hasfelmetsző-levelet leközölt, abban bízva, hogy valaki majd ráismer a kézírásra. Nem jártak sikerrel, viszont rövid idő alatt tömeghisztériát okoztak, a Scotland Yardra pedig ládaszám kezdtek el érkezni az „állevelek”, amik a nyomozást ugyan nem segítették – ellenben tovább gazdagították Jack legendáját.
