A bristoli dinoszauruszként elhíresült fosszíliákat, amelyeket kezdetben egy hüllő maradványainak vélték, 1834-ben fedezték fel.
Két évvel később két geológus – Samuel Stutchbury és Henry Riley azonosította a dinoszauruszt, a csontok nagy részét azonban csak 1972-ben sikerült kiszabadítani a mészkő fogságából.
A gyökeres fogú gyíkot egy áradás mosta 200-250 millió évvel ezelőtt egy mészkőbarlangba. Ez Nagy-Britannia legidősebb dinoszaurusza, s egyike a világ legrégebbi fennmaradt ősgyíkfosszíliáinak.
A Thecodontosaurus csordákban élt a buja növényzetű szigeteken a mai Bristol körzetében. A kenguru-nagyságú növényevőt, amely a késő triász korban élt, a legprimitívebb dinoszauruszok közé sorolják.
Testhossza alig haladta meg az 1 métert, súlya pedig 11 kilogramm körül volt. Rövid nyakán meglehetősen nagy koponya helyezkedett el, s mélyen ülő nagy szemei voltak.
Az állkapcsában sok kis és közepes méretű, recézett, levélformájú fog sorakozott, végtagjain öt-öt, nagy karmokkal “felszerelt” ujj volt. Mellső végtagjai jóval rövidebbek voltak a hátsóknál, a farka pedig jóval hosszabb volt, mint a fej, a nyak és a törzs együttesen.
