Tech játékteszt

Egy lepusztult város ritkán ilyen szórakoztató

Korábban a témában:

A francia Ubisoft 2016-ban indította útjára a Tom Clancy’s The Division című játéksorozatot, aminek első részében a halálos vírus sújtotta, karanténba zárt New York utcáin kellett rendet tennünk a címadó különleges szervezet, a The Division minden helyzetre kész szuperügynökeként.

A külső nézetes, lövöldözésre, gyűjtögetésre és folyamatos fejlődésre kihegyezett játék ugyan nem lett olyan formabontó, mint ahogy a fejlesztők a megjelenés előtt ígérték, de a program minden hibája ellenére is emberek milliót szögezte a képernyők elé, méghozzá órák tucatjaira. Mindez persze annak is köszönhető, hogy a kissé döcögős startot követően az alkotók rengeteg energiát fektettek abba, hogy helyre pofozzák a kezdeti hibákat, és minél több tartalommal töltsék fel a játékot.

Három évvel az első rész után márciusban megérkezett a kötelező folytatás is, ami nemes egyszerűséggel a Tom Clancy’s The Division 2 címet kapta, és elöljáróban annyit érdemes elárulni róla, hogy szinte minden tekintetben jobb és élvezetesebb lett, mint a kissé hányatott sorsú elődje.

Szemétbe fulladt Washington

Ha valaki imdája a jó sztorikat, az most is csalódni fog: a járvány kitör New Yorkból, letarolja az Egyesült Államok fővárosát, a karakterünket pedig Washingtonba vezénylik, hogy segítsen felvenni a harcot a romokon tomboló három ellenséges frakcióval (Hyenas, True Sons, Outcasts). Bázisunk a kissé romos Fehér Ház, és bár a fő küldetések mindig kicsit előrelendítik a történetet, a játékot befejezve valószínűleg csak kevesen fognak emlékezni a konkrét cselekményre, annyira jelentéktelen és sablonos a történet.

Mindezt szerencsére ellensúlyozza, hogy Washington csodás és kifejezetten változatos helyszín. Egy lepusztult város felfedezése még a videojátékok világában is ritkán ennyire szórakoztató. A havas és kissé egysíkú New York után egy tavaszi színekben játszó helyszínt kapunk, ami annak ellenére is szép, hogy betemeti a szemét, és a természet elkezdte visszavenni az uralmat.

Az USA lepusztult fővárosa csodálatos helyszín egy játéknak. Fotó: Ubisoft

Szinte minden a végletekig ki van dolgozva, bejárhatjuk a – legtöbbünknek – filmekből ismerős helyszíneket, és nemcsak a külső területek vannak csodálatosan megalkotva, de a belső terek is, ahová a küldetések során jutunk. A lista kellően változatos: planetárium, múzeum, bank, kutatóközpont, pláza, hotel és még sorolhatnánk. A pályatervezés zseniális, hatalmasat dob a játék atmoszféráján, hogy életszerű, a mindennapokat idéző helyszíneken lehet elképesztően intenzív tűzpárbajokat vívni.

Ugyanaz, de mégis más

Az alap játékmenet sokat nem változott a The Divisionhöz képest: a harcrendszer a fedezékekre épül, ha nem bújunk be a tereptárgyak mögé, és mordályok felfoghatatlan arzenálja várja, hogy bevessük őket a rosszfiúk ellen. Az elsődleges-, másodlagos- és kézifegyver mellett ráadásul extra kütyük (drón, miniágyú, okosakna, kémiai fegyver, pajzs stb.) segítik a harcunkat a város visszafoglalásában.

A fegyverek mellett különleges kütyük segítik a feladatink megoldását. Fotó: Ubisoft

Szerencsére nemcsak a felszerelésünk változatos, de az ellenfeleink is, és bár ezúttal is rengeteg golyót kell beléjük pumpálni, hogy végleg kidőljenek, de már mindenkinek van gyenge pontja, amit megtalálva sokkal gyorsabban kiiktathatjuk őket, mintha csak ész nélkül szórnánk az ólmot az arcunkba. Ahogy haladunk előre a játékban, úgy jönnek újabb és újabb típusú rosszarcúak, és ez a fajta változatosság azért is jó, mert arra ösztönzi a játékost, hogy kipróbáljon minden egyes kütyüt, ugyanis ugyanazzal a technikával csak keservesen lehet legyőzni a sokszor egészen eltérő bánásmódot igénylő ellenfeleket.

A különböző lehetőségek között gyorsan lehet váltogatni, sőt előre be lehet állítani eltérő szetteket, ráadásul a skilleken belül is válthatunk a különböző opciók között. A kütyük ráadásul a kalandjaink során begyűjtött pontok segítségével ízlés és helyzet szerint variálhatók, sőt a különböző módon begyűjtött vagy általunk gyártott kiegészítőkkel tovább turbózható a teljesítményük.

Persze a karakterünk is fejlődik, és ahogy erősödünk, a rendszer úgy dobja az egyre durvább és durvább fegyvereket, illetve a különböző felszereléseket (hátizsák, térdvédő, mellény, fegyvertartó stb.), amiket idővel szintén ki lehet egészíteni különböző modokkal, és adott a lehetőség, hogy különböző színekkel és különleges ruhadarabokkal olyan szereplőt alkossunk, amihez fogható nincs még egy a csatatéren.

A fejlődési rendszer elsőre nagyon bonyolultnak tűnik, kell némi játékidő, mire teljesen átláthatóvá válik, ugyanakkor a részleteket kiismerését követően rengeteg idő tölthető azzal, hogy a lehető legjobb, és a játékstílusunkhoz leginkább passzoló összeállítást pakoljuk fel az ügynökünkre.

A változatosság még mindig gyönyörködtet

Az élvezetes tűzharcok és az ember érdeklődését folyamatosan fenntartó fejlődési- és loot rendszer mellett a játék nagy erénye, hogy rengeteg feladatot varr a játékos nyakába. Fő- és mellékküldetések, véletlenszerű események az utcákon, kontrollpontok elfoglalása és folyamatos utánpótlás biztosítása, gyűjtögethető cuccok, és a Fehér Ház mellett városszerte találunk újabb bázisokat, amiket újabb feladatok elvégzésével lehet szépen felfejleszteni, hogy segíthessék az életben maradt civileket.

Emellett visszatérnek az úgynevezett Sötét Zónák (Dark Zones), és megjelentek az erődök (Stronghold) is – utóbbiak felszámolása nagyon komoly feladat, amihez már kellhet mások segítsége, és talán mondani sem kell, hogy a The Division 2 akkor a legélvezetesebb, ha kooperatív módban, ketten, hárman vagy legjobb esetben négyen, vállvetve vágunk neki a város felszabadításának.

Csapatban a legjobb játszani! Fotó: Ubisoft

Az egyjátékos és kooperatív lehetőségek mellett adott a lehetőség PvP-re, ahol más játékosokkal mérhető össze a tudásunk különböző játékmódokban, ráadásul az úgynevezett endgame tartalom is sokkal komolyabb, mint az elődben. A 30. szintet elérve a pályán megjelenik egy új frakció, a korábbiaknál keményebb Black Tusk, akik nemcsak újra elfoglalják az egész várost, így állítva további kihívások elé a játékost, de a sztoriba is belekavarnak kicsit, ami mindenképpen pozitív adaléka a játéknak.

A The Division 2 elképesztően tartalmas játék,

40-50 órát simán bele lehet rakni, de aki igazán ráérez az ízére, az 100 alatt biztos nem fog megállni. A program persze messze nem tökéletes, hiszen a kooperatív mód skálázása elég problémás, akadnak grafikai és egyéb bugok, de a Massive Entertainment alkotása így is kifejezetten jól sikerült akciójáték, ami köröket ver a hasonló műfajú, de igencsak elbaltázott Anthemre – minden tekintetben.

A Tom Clancy’s The Division 2 2019. március 15-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Tesztünk a PS4-es verzió alapján készült.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

a multiple exposure of some piles of euro coins and a flag of the European Union
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.