Nagyjából hét éve, hogy egy egészen új műfaj bukkant fel a videojáték-piacon, az úgynevezett toys to life zsáner, aminek lényege, hogy a képernyőn zajló akciót ötvözi a kézzel fogható termékekkel, konkrétan figurákkal, olykor járművekkel. A sort a dollármilliárdokat termelő Skylanders-sorozat nyitotta meg 2011-ben, aztán az ötletet lemásolta a Disney, sőt még a LEGO is.
A toys to life-őrület nagyjából négy éve tetőzött, azóta hanyatlik az érdeklődés, még az egykor piacvezető Skylandersből sem jelent meg új rész 2016 óta. Ez viszont nem akadályozta meg a francia Ubisoftot abban, hogy próbát tegyenek a műfajban, így megszületett a Starlink: Battle for Atlas, amiben egy komplett naprendszert kell megmentenünk különböző hősök és űrjárművek segítségével.
HOGY IS VAN EZ?
A Starlink egy nyitott világú program, ahol szabadon repkedhetünk a bolygókon és a planéták között, űrhajókat irányítva, mindenféle feladatokat megoldva, rengeteget lövöldözve. Ez eddig nem nagy szám, ami különlegessé teszi az egészet, hogy a játékot megvásárolva nem csupán egy lemezt kapunk, amit be kell tenni a konzolba, hanem egy elég nagy dobozt, ami mindenféle kiegészítőket tartalmaz.
Konkrétan egy pofás űrhajót, három különböző, felszerelhető ágyút, és az egyik szereplő apró mását. A figurát be lehet „ültetni” a gépbe, a fegyvereket fel lehet pattintani a szárnyra, ezt az egészet pedig rá kell helyezni egy speciális állványra, amit rá lehet rögzíteni a konzolunk kontrollerére. Az állványból ugyanakkor kilóg egy vezeték, amit a játékgépbe kell dugni:
A lényeg ugyanis az, hogy a játékban, a bolygókon akciózva mindig az a hős és űrjármű jelenik meg a képernyőn, amit felszereltünk a kontrollerre helyezett állványra. Persze itt felmerül a kérdés, hogy mi értelme ennek, ha a dobozban csak egy űrhajó és egy figura van? Nos, itt jön a trükk, ugyanis az alapcsomagban található kiegészítők mellé újabb hősök, újabb űrhajók és újabb fegyverek vásárolhatók.
Minden hajónak, fegyvernek és figurának eltérőek a képességei, és ezeket a megfelelő helyzetben ügyesen ki lehet használni a játékban. Csak a példa kedvéért: vannak fegyverek, amik bizonyos helyzetekben hatékonyabbak, mint a többi, sőt van olyan szituáció, mikor két különböző típus egymás hatását erősíti. A jeges rakétákat szóróval lefagyasztjuk az ellenfeleket, és ilyenkor a tüzes verzió extra sebzést okoz. Ugyanígy a különböző hősök és hajók is eltérő bónuszokkal bírnak, és a cserélgetésük a legnagyobb csaták közben sem okoz semmiféle gondot.
Mielőtt bárki félreértené: ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden extra cuccot meg kell venni a játékhoz. Erről szó sincs, az alapcsomag kellékeivel simán végigjátszható a történet, az viszont kétségtelen, hogy sokkal érdekesebb és intenzívebb játékélményt kapunk, ha van annyi kellékünk, hogy rendszeresen váltogathassuk a hajókat, figurákat és fegyvereket.
A Starlink természetesen a fiatalabb korosztály gyűjtőszenvedélyére épít, a játékok ráadásul pofásan néznek ki, minden űrhajó elég menő, szóval a 6-13 éves célcsoportnak valódi megtestesült álom egy ilyen játék, ugyanakkor a szülőknek fel kell készülni arra, hogy ha beszerzik a 20 000 Ft környékén árult alapcsomagot, akkor ott nem feltétlenül ér véget a költekezés. A játék kipróbálása után ugyanis hamar újra felbukkanhatnak a gyerkőcök, hogy kéne még egy űrhajó (kb. 9000 Ft), egy másik hős (kb. 2900 Ft) vagy két új fegyver (kb. 3900 Ft) – ráadásul mindegyikből van legalább fél tucat.
NEM ÓCSKA PÉNZNYELŐ
Habár az kétségtelen, hogy Starlink koncepciója egy pénztárcagyilkos rémálom a szülők számára, ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy minden extra kiegészítő jelentősen kitolhatja a játék élettartamát. A hajók, hősök, fegyverek ugyanis fejlődnek a játékban: minél többet használjuk őket, annál jobbá/erősebbé válnak, szóval újra és újra plusz időt kell a programmal tölteni,
Tennivaló pedig akad bőven, hiszen a cselekmény egy méretes galaxisban játszódik: feladatok várnak ránk a bolygókon, ahonnan bármikor kirepülhetünk az űrbe, itt szintén rengeteg minden felfedezhető, és leszállhatunk bármelyik utunkba eső planétára, ahol megint csak missziók tucatjait kell teljesíteni.
A helyi élővilág beszkennelése, nyersanyag gyűjtés, harc a kalózok és robotok ellen, logikai feladványok megoldása, szövetségesek keresése – az ember csak kapkodja a fejét, ráadásul hiába vezetünk egy űrhajót, az erőszak sincs túlzásba víve. A legjobb pedig az, hogy a Starlink akár ketten is játszható, így akár még közös kikapcsolódás is lehet – bár azzal érdemes tisztában lenni, hogy ehhez szükséges még egy, a cikk elején említett állvány beszerzése, ami megint csak plusz ezreket jelent.
GYEREKKÉNT IMÁDTAM VOLNA
A játék grafikája jól néz ki, színpompás, az animációk rendben vannak, a harc dinamikus, a karakterek pedig jópofák, bár a történet sok újdonságot nem tartogat. A fiatalabb korosztálynak viszont nyilván nem ez lesz a legfontosabb, hanem a szabadság, a rengeteg teendő, meg az, hogy akár kézbe is vehetik a kedvenc űrhajójukat, amiknek az egyes részei minimális módon még kombinálhatók is a többi géppel.
A játékmenet ugyan egy ponton túl kissé monotonná válik, hiszen minden bolygón nagyjából ugyanazt kell csinálni, viszont ez a fiatalabbakat aligha fogja zavarni, én legalábbis meg vagyok győződve róla, hogy gyerekként imádtam volna, ha szabadon száguldozhatok egy ismeretlen galaxisban, ráadásul egy olyan űrhajóval, aminek a pontos mása a játék után ott pihen a polcomon.
A Starlink nem mentes a hibáktól, ugyanakkor elképesztően tartalmas videojáték, kifejezetten a fiatalabb korosztálynak, olyan program, ami akár hetekre képes lehet lekötni a gyerkőcöket. A legnagyobb baj vele, hogy nincs lokalizálva, így valamennyi idegen nyelv tudás azért szükséges ahhoz, hogy minden világos legyen, mind a sztorit, mind a játékmenetet illetően.
Külön jó hír továbbá, hogy a cikkünk írásakor a játék (és az összes kiegészítője) szinte mindenhol le van értékelve, és 50%-os kedvezménnyel, nagyjából 12 000 forintért tényleg egy egészen különleges játékra lehet lecsapni karácsony előtt, ha van otthon Nintendo Switch, PlayStation 4 vagy Xbox One konzolunk.
