Kína számára a tömeges megfigyelés olyan természetese, mint átlagembernek a reggeli fogmosás: még a gyerekek sem bújhatnak el a kormány kamerái elől. Sok hotel, iskola és óvoda is olyan arcfelismerő kamerákat szerel fel, amelyek még azelőtt azonosítják őket, hogy átlépnék a küszöböt. A nyilvános vécékben sem elrejtőzni, a pekingi Temple of Heaven Park mosdóiban be kell szkennelni az arcot, hogy a gép kidobja a vécépapírt.
Aki ismeri a A célszemély (Person of Interest) című sorozatot, annak bizonyára ismerősek ezek a sorok:
Megfigyelnek téged. A kormánynak van egy titkos rendszere, egy gépezet ami minden egyes órában kémkedik utánad. Tudom, mert én építettem. Én terveztem a gépezetet, ami felismeri a terror jeleit, de közben mindent lát.
Az amerikai sorozat kínai változatáért elég megismerkedni a realitásokkal.
A Human Rights Watch (HRW) jogvédő szervezet közleményéből derült ki, hogy a kínai kormány ezernyi hangmintát gyűjt be a mit sem sejtő állampolgároktól azzal a céllal, hogy azokból nemzeti hangadatbázist állítson össze, és egy olyan szoftvert fejlesszen, amely képes beazonosítani pár kimondott szó alapján az embereket. Ezt például lehallgatott telefonbeszélgetésekhez tudnák felhasználni a nyomozások során.
A program 2012-es indulása óta 70 ezer mintával töltötték fel az adatbázist, a rögzítést javarészt rendőrök végzik, akik törvénysértésre vagy terrormegelőzésre hivatkozva gyűjtik be a fájlokat.
Egy ideje már az sem titok, hogy az országnak van egy olyan központi, és a rendőrség számára is hozzáférhető adatbázisa, ami az összes állampolgár DNS-információit, ujjlenyomatait, személyi azonosítóit és képét tartalmazza, a hangokkal pedig még gazdagabb profilt lehet kialakítani a lakosokról. Épp ezért talán nincs másik olyan ország, ahol ennyire kiélezett lenne a nemzetbiztonság kontra magánszféra kérdése, hiszen az ilyen mértékű adatgyűjtés nagyon súlyos személyi jogi aggályokat vet fel.
GÉPAGY MONDJA MEG, KI FOG BŰNÖZNI
Az országban több mint 176 millió kamera dolgozik, összehasonlításként az Egyesült Államokban mindössze 50 millió lelhető fel. Ezek rengeteg használható adatot szolgáltatnak a hatóságoknak. A hagyományos kamerák fejlettebb, mesterséges intelligenciával és képfelismerő algoritmusokkal ellátott verziói pedig eddig nem ismert távlatokat nyitnak meg.
Szeptemberben Kína egy olyan, 20 millió okoskamerából álló rendszert indított el (Sky Net) Pekingben, ami már képelemző algoritmusokat is használ. Az intelligens szoftverrel ellátott kamerákon át a hatóságok valós idejű közvetítést kapnak, amin azonnal megjelennek a fontosabb információk: a helyszínen tartózkodó járművek színe/típusa. Az egyes emberek neve még nem jelenik meg a képernyőkön, de látható – megsaccolt – koruk, nemük, ruházatuk. Az alábbi videón látható, hogy kell ezt elképzelni:
Az eltárolt felvételek segítségével később bárkit könnyen azonosítható a nemzeti adatbázisban szereplő fotók alapján. A projekten már 2015 óta dolgoznak, és eddig számos techcég vett benne részt,
Az arcfelismeréses technológiát fejlesztő CloudWalk nevű helyi cég egy olyan programot is tesztel, amely adott személy mozdulatait és viselkedését elemezve határozza meg, mekkora eséllyel követ el valamilyen bűncselekményt az illető, legyen az merénylet, robbantás, vagy gyilkosság.
Ha valaki konyhakést vásárol, attól még nem válik gyanússá, ám ha rövid időn belül egy kalapácsot, és egy zsákot is beszerez valamelyik üzletben, az gyanúra ad okot, magas kockázat esetén pedig a szoftver értesítést küld a rendőrségnek, az illetékesek pedig kis munkával visszanyomozhatják az illető előéletét is.
Ezeket a rendszereket bűnmegelőzési célokra hivatkozva állítja fel a kínai rezsim. Az indoklás szerint azért, hogy a hatóságok kiszűrhessék azokat a személyeket, akiket bűnözői adatbázisban tartanak számon, vagy antiszociálisnak találnak.
SEMMI NEM VÉDI A MAGÁNSZFÉRÁT
Ezek az intézkedések javítják ugyan Kína közbiztonságát, ám a tömeges adatgyűjtés gyakorlata mellett a lakosok adatvédelmi jogainak védelme szinte nem is létezik. A HRW kínai igazgatója, Sophie Richardson szerint a kormány hangmintagyűjtő programja nem átlátható, és semmilyen szabály nem vonatkozik arra, ki lehet a célpont, hogyan használható fel később az információ, ami visszaélésekre adhat lehetőséget.
„A kínai hatóságok megfigyelési eszközökből álló arzenálja egyre terebélyesebb, míg a magánszférát védő törvények lemaradnak. A kormánynak azonnal be kéne fejeznie a rendkívül érzékeny biometrikus adatok gyűjtését addig, amíg nem adott a megbízható jogi védelem” – írta a jogvédő szervezet közleményében.
Ugyan az országban már évek óta elterjedt az arcfelismerés alkalmazása, csak idén júniusban lépett érvénybe ezzel kapcsolatos szabályozás. Kína új kiberbiztonsági törvényében korlátozzák a személyes adatok, beleértve a biometrikus karakterek kereskedelmi célú gyűjtését is, de ez nem érvényes a helyi hatóságokra és kormányokra. A külföldi cégeknek előírják továbbá, hogy a kínai felhasználókról tárolt adatokat helyi adatközpontokban kell tárolniuk, ahol ők is hozzáférhetnek azokhoz.
PONTSZÁMOZNÁK A JÖVŐ ÁLLAMPOLGÁRÁT
A legijesztőbb mégis a kínaiak 2014-ben ismertetett stratégiája, amely szerint bevezetnék a társadalmi kreditrendszert (social credit score). Minden lakos előélete és viselkedése alapján kapna egy pontszámot, ami azt fejezné ki, hogy mennyire lehet bomlasztó hatással a társadalomra, ezt a számot hozzácsatolnák személyi azonosítójához is. Ez a szám 350-950-es skálán mozoghat.
Az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója (ACLU) szerint a rendszer az információs kor minden lehetséges eszközét, beleértve az elektronikus fizetési adatokat, a közösségi hálókat, az algoritmikus szűréseket is felhasználná ahhoz, hogy elkészítse a totális társadalmi kontroll eszközét, és ez az Egyesült Államok számára is intő jel kell legyen.
Hiszen azt mondani sem kell, hogy a helyi internetes szolgáltatók együttműködésével a kínai kormány minden aktivitást megfigyelhet az amúgy is erősen korlátozott kínai interneten, és nincsenek olyan szabályozásokat vagy törvények, amik ezeknek keretet adnának.
A lakos pontszámának alapját olyan faktorok határoznák meg, mint a hobbi, az életstílus, a szociális, politikai, pénzügyi helyzet. Ez csökkenne például akkor, ha valaki nem elfogadható témájú videojátékot vásárol, a kormánynak nem tetsző politikai tartalmú kommenteket tesz közzé a közösségi médiában, vagy ha csak olyan barátai vannak, akik ilyesmit tesznek.
A rendszer bevezetését 2020-ra tervezik.
Ezen felül Kína továbbra is rengeteg pénzt tervez a mesterséges intelligencia (MI) használatába ölni: a kormány bejelentette, hogy 2030-ra 150 milliárd dolláros piacot szándékozik erre építeni, sok fejlesztést fognak végezni bűnmegelőzés céljából, így még több okosított kamera várható. És úgy tűnik, Kínában nincs olyan civil ellenállás, amely képes lenne ezt megakadályozni.
