A videojátékok világában manapság trend nyitott világú, jelentős szabadságot nyújtó programokat készíteni, és a francia Ubisoft újabban szinte csak ebben lát fantáziát, így a tulajdonában lévő nagy játéksorozatokat ebbe az irányba tolta el, legyen szó a Far Cry-ról, az Assassin’s Creed-ről, vagy az olyan új IP-kről, mint a Watch Dogs, illetve a The Divison.
Sorsát a korábban taktikai shooterként ismert Ghost Recon-széria sem kerülhette el, így a külső nézetes Wildlands most Bolíviában veti be a különleges kütyükkel felszerelt négyfős csapatot, aminek egyedül játszva mi vagyunk a vezetői, kooperatív módban viszont három barátunkkal szövetkezve hajthatjuk végre a ránk váró missziókat.
A játék története a széttetovált El Sueño vezette Santa Blanca kartel körül bonyolódik, és a fő feladat, hogy teljes egészében felszámoljuk a szervezetet. Mindez a jól ismert módon zajlik: szép sorban elkezdjük likvidálni a drogmaffia fontosabb embereit, felfelé haladva a ranglétrán, egészen addig, míg végül csak El Sueño marad. A sztori ráadásul két befejezést kapott, és részben a teljesítményünktől függ, hogy végül melyik pereg le a szemünk előtt.
Elsőre lenyűgöz
A Wildlands tagadhatatlan erénye, hogy egy szabadon bejárható, megdöbbentően nagy, provinciákra osztott játékteret kapunk, ami egyrészt kifejezetten jól néz ki, másrészt kellően változatos terep: a hatalmas hegyek mellett esőerdők, sivatagos területek, és sűrűn lakott övezetek is várják az ügynökeinket, váltakozó napszakok és sokszor egészen zord időjárási viszonyok közepette.
hiszen az elérhető járművek (kocsik, kisbuszok, helikopterek, motorok, repülők) egyikébe pattanva rácsodálkozunk a szép és méretéhez képest jól kidolgozott, abszolút élő környezetre, ráadásul az első órában csak úgy zuhognak ránk az információk, így az embernek olyan érzése van, hogy hihetetlen mennyiségű tartalom szakadt a nyakába.
Ez alapvetően igaz is, az új Ghost Recon rengeteg főküldetést és opcionális feladatot tartalmaz, de amint elsajátítjuk az alapokat, megszokjuk a rendszert, az értesítéseket, a térképet és úgy általában a visszafogottan taktikus játékmenetet, gyorsan világossá válik, hogy a mennyiség bizony nem minden. Komoly változatosságról ugyanis nem beszélhetünk: a viszonylag hosszú kampány során
Célszemélyeket teszünk el láb alól, esetenként elraboljuk őket, néha elég fenyegetni, esetleg vallatással megszerezni a fontos információkat. Emellett ki kell füstölni a drogmaffia bázisait, vagy adott épületek védelme vagy lerohanása a feladat. Mindezt színesítik ugyan az opcionális mellékküldetések, a járművek ellopása, az antennák hackelése, a bányák és más területek felderítése, vagy a konvojok elpusztítása, de ezek sem olyan változatosak, hogy 6-7 óra után ne ütné fel a fejét a monotonitásból fakadó unalom, és a befejezést is kérdésessé tévő érdektelenség.
Fantasztikus négyes
Az érdeklődésünk fenntartásán sajnos az sem segít, hogy a sztorinak ugyan vannak jó pillanatai, de már az első pillanattól világos, hogy hol kerül majd sor a fináléra, és úgy általában nem várják nagy meglepetések az embert.
Ezen szerencsére javít a játékmenet, ami sokat egyszerűsödött a régebbi Ghost Recon-epizódokhoz képest, viszont még így sem egy dzsungeles The Division, szóval továbbra is szükség van a taktikusabb megközelítésre, a sunnyogásra, a rendes felderítésre és a speckó cuccaink (drón, aknák, C4, hőképes kamera, gránátok), a különböző öltözetek és a megfelelő járművek használatára.
Egyedül játszva utasíthatjuk a kollégákat, kijelölhetünk nekik célpontokat, kis taktikai érzékkel és odafigyeléssel tényleg profi osztagként működhetünk, és kifejezetten sokat javít az idővel repetitívvé váló játékmeneten, hogy a szabadságunk tényleg nagy, így csak rajtunk múlik, hogy miképp oldjuk meg a ránk bízott feladatokat, mind a megközelítést, mind a kivitelezést illetően.
A játékmenet tehát egyáltalán nem rossz, az ismétlődő feladatokkal van a legnagyobb baj, és ezt azzal tudjuk a leginkább ellensúlyozni, ha nem egyedül, hanem a barátainkkal játszunk kooperatív módban. Persze lehet idegenekkel is, de az igazi élmény a cimborákkal jön elő, mikor sztorizgatva, egymást ugratva veti bele magát a csapat a küldetések sűrűjébe.
Tetszetős részletek
Ahogy azt említettük, tartalomban nincs hiány, és ez nem csak a bejárható régiók nagyságára és a küldetésekre vonatkozik. A katonáinknak rengeteg fegyver beszerezhető (egyszerre 3 lehet nálunk), ezeket kedvünkre átfesthetjük, sőt módosíthatjuk őket, ráadásul hat kategóriában költhetjük el a tapasztalati pontjainkat és a begyűjtött nyersanyagokat mindenféle fejlesztésekre.
Turbózhatjuk a fegyverhasználatot, egyre hatékonyabbá varázsolhatjuk a drónunkat, új és egyre jobb tárgyakat nyithatunk meg, javíthatunk az erőnlétünkön, hatékonyabbá tehetjük a csapatukat, illetve a megfelelő mellékküldetések megoldásával egyre több, bármikor lehívható segítséget kérhetünk az oldalunkon harcoló lázadóktól.
A gyűjtögetés szintén fontos manapság, és ezen a téren szintén nincs ok panaszra, már ha valaki szereti azzal tölteni az idejét, hogy összegyűjtsön minden medált, dokumentumot és skill pontot – utóbbi persze elég fontos, hiszen ennek hála a szintlépések mellett is adott a lehetőség a karakterünk fejlesztésére.
Szódával elmegy
A Ghost Recon Wildlands képes hosszú időre lekötni az embert, legalábbis akkor, ha van megfelelő társaságunk, vagy nincs bajunk azzal, hogy órákon át ugyanazokat a feladatokat ismételgetjük. A játékmenet alapvetően jó, egyedül a járművek használata katasztrofális (a helikopter instant agybaj, a motor pedig instant bukás az első bokorban), és a Ubisoft továbbra is megbízhatatlan szerverei mellett tényleg az a legnagyobb baj, hogy az elképesztő méretű játékteret egész egyszerűen
A legújabb Ghost Recon nem rossz játék, de kifejezetten jónak sem lehet nevezni. Egy teljesen átlagos, nyitott világú akciójáték, ahol öt óra után már láttál szinte mindent, és kivételesen nem a végtelen és ész nélküli lövöldözésen, hanem a kicsit finomabb, taktikusabb harcokon van a hangsúly.
A Tom Clancy’s Ghost Recon Wildlands 2017. március 7-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Tesztünk az Xbox One-os verzió alapján készítettük.
