Tech

Pupillapornó és tehetséggyár egyben, avagy mi az a demoscene?

Van egy találós kérdésünk: akkora, mint egy lebutított JPG, csinál egy FullHD videót, mi az? A választ művészet, technológia és kísérletező emberek adják meg.

Van a számítógépes alternatív művészeti undergroundnak egy olyan ága, amit mindenki csodálattal vegyes értetlenséggel, a világból kifordulva néz: ez a demoscene. Amikor ezzel találkoznak az emberek, először általában azt kérdezik: hogyan lehet “olyan kis” helyre (sokszor 4 vagy 64 kilobyte-ba) belezsúfolni egy komplett videoklipet, animációval, zenével, koncepcióval együtt? Másodjára pedig azt: miért csak önmaguk szórakoztatására gyártanak technikai műremekeket azok a fiatalok, akik sokszor kenterbe verik a zenei-, programozási- vagy kóderszcénát? A válaszaink: olyan trükkökkel, amikre nem is gondolnánk. Illetve: azért, mert megtehetik.

Valahol itt robbant: 1993-ban mutatta be a finn Future Crew azt a Second Reality c. demót, amely zenével-látványvilággal-hangulattal a későbbi generációk művészeinek százait inspirálta.

Kik ők, mit csináltak, miért nem hallottam róluk?

A demoscene a nyolcvanas évek közepén kezdett el igazán érni: már akkortájt is másolásvédelemmel láttak el programokat, az ezeket feltörők pedig látványosabb effekteket, képeket, látványelemeket pakoltak a futó programok elé. A graffiti-mentalitás aztán továbbfejlődött: az említett látványelemekhez mellé elkezdtek zenéket is pakolni, a jelenség pedig annyira kinőtte magát, hogy az alkotók elkezdték feltörendő programok nélkül gyártani az akkor még letter vagy message néven ismert programokat – aztán ahogy a nyolcvanas évek közepétől elkezdett egyre több ilyen érkezni C64-re és ZX Spectrumra (aztán pedig minden más számítógépes platformra), ráragadt a demo név.

A demoscene tagjai – programozók, zenészek, grafikusok – azért fognak össze, hogy ún. demókat gyártsanak: ezek első látásra videoklipek, megvizsgálásra viszont olyan programok, amelyek valós időben állítják elő a képernyőn megjelenő, aprólékosan megtervezett látványt, mindehhez irányítást nem igényelnek. Művészetük a hardware és a technikai brillírozás találkozása az energiaitalszagú műtőasztalon, pupillapornójuk (mert az eyecandy-t akár így is magyaríthatjuk) sarokba térdepeltet számos videoművészt és zenészt egyaránt.

Rgba és TBC hat éve készítették az elevated c. demót: 3 perc 36 másodperc hosszú, FullHD 1080p-ben fut és mindezt egy 4096 byte méretű program generálja valós időben. Segítünk, ugyanebben a méretben egy kifejezetten kicsi, rossz felbontású jpg kép is alig fér el.

A nemzetközi szinten mintegy tíz-húszezer fős szcéna kisebb-nagyobb eseményeken mutatja be műveit: a legismertebbek az Assembly, a 2010-ig működő Breakpoint (és az örökében érkező Revision) és a The Gathering. A versenyművek (release) java zene – grafika – demó főhármasra bomlanak le, de ezeken belül is vannak alosztályok: akadnak olyan versenyek, ahol a demót méretkorlátok szorítják: 64, 16, 4 vagy éppen 1 kilobyte-nyi programot kell leadniuk a csapatoknak. A készítőket ez azonban egy pillanatig sem zavarja: nemcsak hosszban, hanem minőségben is tornyosulnak olykor rövidebb intrók a demók felé. (Magyar színtéren a Function demopartyt érdemes a legnagyobb figyelemmel követnünk.)

Külön említést érdemel a magyar Conspiracy csapat, akiknek Chaos Theory címen elhíresült 2006-os anyaga (ld. fent) egy 64k demó: ez elvitte a világ vezető cyberművészeti fesztiváljának tekintett Ars Electronica 2007-es díját computeranimáció/film/vizuális effektek kategóriában, az amerikai Siggraph fesztivál Oscar-nominálással járó zsűridíjáról pedig éppenhogy lemaradt, de kárpótolta őket több filmfesztiválos bemutatás, a demoscene pedig azóta is nagy becsben tartja az anyagot. A nemzetközi viszonylatban is rangos Conspiracy azonban csak egy a szcéna számos prominens csapata közül. A szcéna anyagait összegyűjtő egyik nagy archívum, a Pouet oldalait látogatva észlelhetjük, hogy milyen profi színvonalú anyagok születnek: legalább annyira keveredik ezekben a kilencvenes évek technokultúrája, mint az aktuális designtrendek, az íriszpárologtató pszichedélia, a szürrealizmus, mint az akkor és ott jó ötletnek tűnt és 1000 karakterrel kevesebben kódoltuk le pofátlan és csodálatraméltó maximalizmusa.

Mit adott a demoscene a világnak?

A huszonsok év alatt felhalmozott PC-s, Amigás, C64-es, Ataris, ZX Spectrumos demón, zenén és grafikán kívül? (Itt érdemes megjegyezni, hogy amiben van processzor, arra gyártható demó is: a Texas Instruments számológépeire, egy szélesebb LED-felületre, egy kollégiumi épületre vagy akár egy kisebb képernyővel rendelkező hűtő is áldozatául eshet a művészetnek.)
A számítógépes játékipar szereplői közül sokan demscenerként voltak ismertek korábban: a Max Payne videojátékokat fejlesztő finn Remedy Entertainmentet a már említett legendás Future Crew tagjai alapították és több finn demoscener dolgozik ma is ott, valamint több tucat játékfejlesztő csapat tudhat a tagjai között még scenereket.Frissebb és örvendetesebb a hír, hogy a nagy sikereket elért fantasy-játék, a Witcher 3 hangeffektjeit például pont egy magyar demoscenernek, Vincenzonak köszönheti.

A norvég Jesper Kyd pedig, aki a Kyd/Balle csapat tagjaként gyártotta a zenét, mára elismert film- és játékzeneszerző, többek között a Budapesti Szimfonikusokkal és a Magyar Rádió kórusával is dolgozott együtt a Hitman akciójátékok zenéin. És csak hogy a zenénél maradjunk: sokan alkalmazzák azokat az ún. tracker zeneíró szoftvereket, amelyek a demoscene zenészeinek és programozóinak keze alól kerültek ki, gondoljunk csak a Swedish House Mafiaból ismert Axwellre, Calvin Harrisre, az Infected Mushroomra vagy Venetian Snaresre, de Darude, Deadmau5, Blue Stahli vagy a Velvet Acid Christ is rá-rányúlt ezekre a programokra.

Nem bírom ki, akarom ezt, honnan deríthetek ki többet?

Első körben kötelező lesz megnézni a magyar nyelvű Vakondok dokumentumfilm-sorozat egyik másfél órás epizódját megtekintenie: ebben hazai és külföldi tehetségek beszélnek arról, hogy hogyan áll össze egy demó, miért néz ki egy zene úgy a trackerben, mintha Excelben könyvelnénk és miért annyira magával ragadó ez a szubkultúra. A film háromperces introja pedig zseniálisan foglalja össze a demoscene látványvilágának trendjeit és fejlődését, kötelező darab!

Aki pedig első kézből kívánja információit szerezni, az fusson neki több napi hideg élelemmel a pouet.net-nek, innen töltheti le a demopartykra beadott anyagokat. Akinél valami miatt nem futnának a demók, az megnézheti ezeket nagyfelbontásban akár a YouTube-on, vagy a külön erre szakosodott demoscene.tv és capped.tv oldalakon, a magyar vonatkozású híreket pedig vagy a scene.hu weboldalán vagy Facebook-feedjében találhatja meg.

Végső felütésként pedig: emlékszünk még arra, hogy huszonkét éve mi számított talajrázóan menőnek az akkor élbolyba tartozó Future Crew-tól? A magyar SIDRIP Alliance tisztelgésként dolgozta fel ezt: olyannyira jól, hogy mindez első díjat szerzett az idei Function demoparty wild demo kategóriájában. Ha megnézzük, érthető lesz, hogy miért.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.