Idén júliusban nem kellett elhagynia az országot annak, aki a trópusi klímát akarta megtapasztalni. Mindennaposak voltak a felhőszakadásra, jégre, erős szélre szóló figyelmeztetések és riasztások, de többször adtak ki hőségriadót is. Idén a csapadék mennyisége a júliusi átlag 182 százaléka volt, ami 117,4 millimétert jelent. Szentes mellett esett a legtöbb, 237,6 milliméter.
Minden valószínűség szerint az idei július felkerül minden idők legcsapadékosabbjainak toplistájára. De mit is jelent ez az országos 117,4 milliméteres átlag? Azt, hogy ha elméletben egyszerre öntenénk ki ezt a vízmennyiséget, az egész ország területén bokáig érő vízben gázolhatnánk. És azt, hogy ha a Balatonból kihúznánk a dugót, ennyi vízzel öt és félszer tölthetnénk újra.
Ritka időjárási helyzet
A valóságban persze így nem átlagolhatunk, és nagyok voltak az eltérések is. Egyes területeken a csapadék mennyisége két-háromszorosa volt a megszokottnak, míg máshol az átlagot is alig hozta. Nem jött el a világvége, az Egyenlítőt sem tolta “fel” a klímaváltozás Magyarországra, mindössze egy ritka időjárási helyzet alakult ki és merevedett meg a Kárpát-medencében – nyugtat meg Berceli Balázs meteorológus, az Időkép.hu munkatársa.
Hazánk nyári időjárását nyugat felől érkező légmozgások alakítják “normál” esetben. Nagy átlagban az egymást követő ciklonok hidegfrontja 6-7 naponta hoz csapadékot, köztük naposabb időszakokkal, a mi fogalmaink szerinti igazi nyári idővel. Most azonban Skandinávia fölött egy anticiklon alakult ki, és magasabb szélességi körökön blokkolta a ciklonok kelet felé történő elmozdulását.
Így déli áramlatok léptek a helyébe, amelyek a Földközi-tengertől nedves, meleg levegőt sodortak fölénk. Ebből alakultak ki a felhőszakadások, amelyek intenzitása, periodikussága a szubtrópusi monszunra emlékeztet. A jelenség bár nekünk szokatlan, de nincs benne semmi különleges, átmeneti állapotról van szó. És ha a modellszámítások beválnak, a hétvégére megszűnik ez a “trópusi” idő, minden visszaáll a rendes kerékvágásba – mondta el a Hír24-nek a szakember.
Vihar a Balatonon. Fotó: MTI/Varga György
A magyar monszun
A záporok-zivatarok erejét tehát a nedvességgel telített légtömegek adják, és az sem véletlen, hogy rendszerint a délutáni órákban szakad ránk az ég. A felszín ugyanis ekkorra felmelegszik, a felszálló pára pedig már elég ahhoz, hogy felsőbb légrétegekben a nedvesség kicsapódjon. Érdekes az is, hogy egy-egy felhőszakadásból néhol jég esik, míg pár száz méterrel arrébb pedig eső.
Ennek titka a feláramlás. A záporos csapadék mindig fagyott formában indul útnak, ám mire a felszínt eléri megolvad, eső lesz belőle. A zivatarfelhő közepén sokkal erősebb a meleg levegő feláramlása, mint a széleinél, és a jégkristályokat egyre feljebb és feljebb, mind hidegebb légrétegekbe “tolja vissza”. Egy idő után a jég akkorára nő, hogy a gravitáció legyőzi a feláramlást és a jégdarab megkezdi útját lefelé.
Csakhogy most már mérete miatt nem olvad el útközben, jégként koppan a földön – magyarázza a meteorológus. Így fordulhat elő, hogy a középpont néhány négyzetkilométere alatt jég, mindenhol máshol víz ér földet ugyanazon zivatarfelhőből.
