Az óvatos magyar befektetők kedvelik a tőke- és hozamvédett befektetési alapokat, amelyekkel nominálisan nem lehet bukni. Csakhogy a népszerű termékeket egyre nehezebb valóban vonzó megoldásokkal előállítani.
trend
Ellentmondásos folyamatokat látni a világgazdaságban. Nem csökken, sőt inkább tovább nő a globális pénzügyi válságot okozó adósságállomány, továbbra is sok bank van bajban, a tulajdonosoknak rengeteg tőkét kell előteremteniük a további működéshez. Eközben Amerikában dolgozik a pénznyomda, így a jelenlegi várakozások szerint a közeljövőben is felfelé tarthatnak a globális tőkepiacok.
Azt, hogy forintban érdemes takarékoskodni, vagy a devizaalapú befektetésekre célszerű szavazni, nagyrészt az dönti el, mennyire lesz sikeres az Orbán-kormány gazdaságpolitikája. Az eddigiek alapján nem lenne nagy meglepetés, ha a forint a következő években is alulteljesítené a régiós devizákat.
A nyugdíjrendszer tervezett átalakítása az önkéntes megtakarítások malmára hajtja a vizet, így egyre népszerűbbek lehetnek az adómentesség ígérete miatt amúgy is vonzó tartós befektetési számlák.
Peru, Banglades, Angola, Ghána – merész befektetők a tegnap felől nézve valószínűtlen, ám a jövőt fürkészve annál ígéretesebb helyeken keresik a pénzcsinálási lehetőségeket.
A válságot és az adókedvezmény megvonását átmenetileg kiheverte a hazai életbiztosítási piac, de kérdés, hogy a fellendülés tartós marad-e.
Nem törte meg a magas kockázatú tőzsdei ügyletek iránti kisbefektetői érdeklődést a válság, sőt, talán emelkedett is a saját tőkéjük többszörösével spekulálók száma. Hajdan a határidős BUX-piac vitte a prímet, ma grafikonokat bámulva, online pörögnek a spekulánsok devizákban és a bármely mögöttes termékre legyártható CFD-kben.
Az egész egy Facebook-képpel kezdődött, azóta pedig egyre többen keresik a lekopott körömlakkdizájnt.
A többség szerint ma már teljesen felesleges viseletnek számít a karóra – derült ki egy friss kutatásból.
Immáron ugyanannyi magyar használja mindkét közösségi oldalt napi szinten.
Az energiák megújításáról szól minden jó fejlesztés – akárhogyan is nevezzük. A kulcsszó az önismeret és a tudatosság: kinek-kinek tisztában kellene lennie azzal, hogy mi energizálja, és milyen dolgok vagy személyek vonnak el tőle energiát.
Rugalmasság térben, időben, munkaszervezési módszerekben, gyorsuló váltások és ugrások a karrierben – néhány évtizeden belül ezek a trendek foglalják el a hagyományos értelemben vett foglalkoztatás helyét.
Sok alkalmazott nagyon rossz munkakörülményeket is vállal, és legfeljebb álmodhat munkahelyi egészségfejlesztésről. Kevéssé időszerű manapság az olyan „luxusártalmakkal” foglalkozni, mint amilyeneket például a fényforrások vagy a klímaberendezések okoznak.
Súlyosan zsebre menő meglepetés érheti január óta a munkáltatót egy adóhatósági ellenőrzés során, ha kiderül, hogy az évek óta foglalkoztatott megváltozott munkaképességű alkalmazott mégsem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek a kedvezményre jogosítanak.
Egyre több időt töltünk a munkahelyünkön, egyre kevesebbet fordíthatunk a magánéletre. Ha az egyensúly felbillen, annak stressz az eredménye. Az pedig a modern kor, az elektronika terméke, hogy elmosódott a határ munka és magánélet között.
Egy-két évtizede még az volt az elvárás, hogy egy pályakezdőnek legyen érettségije, ma pedig az, hogy legyen diplomája. A végzett fiatalok széleskörű ismeretekkel találkoztak tanulmányaik során, de alig tudják a tanultakat alkalmazni.
A fiatalabbak még azt hiszik, hogy minden „magától” megoldódik, az idősebbek már tudják, hogy a női szerepek ügyes összeegyeztetése mellett is keményen meg kell dolgozni a boldogságért. Sokan ajánlkoznak a változni akaró nők testi-lelki átformálására. Újdonságként itt a nőknek szóló coaching.
Minden délután plusz tanulóműszakot vállal néhány tucat egyetemista öt éven át. Cserébe például Lámfalussy Sándort vagy éppen a világ húsz legjobb egyetemének valamelyik tanárát hallgathatják.
Az elmúlt egy-két év sok szempontból új megvilágításba helyezte az emberi erőforrással foglalkozó szakemberek tevékenységét. Olyan kérdések is új értelmet kaptak, vagy legalábbis újra aktuálissá váltak, amelyekről azt hihettük, hogy már mindent elmondtunk, amit érdemes volt. Vállalatok felső vezetőit kérdeztük: hogyan látják ők a hr és a hr-esek helyzetét a válságban?
Hónapok óta folyik a lázas munka a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél (NFÜ), a pályázati kiírások mégis késnek. Miközben a konstrukciókat az Új Széchenyi Tervhez igazítják, az év végére vagy a jövő év elejére tervezett hr-pályázatokról még semmit sem lehet tudni.
Megszűnt a természetbeni és pénzbeli juttatások zömének adómentessége, ezt a cafeteria rendszere is megsínylette, de végeredményben csak átrendeződött az igénybe vett elemek egymáshoz viszonyított aránya.
A gazdasági válság a profitorientált szervezetek megannyi működési zavarát hozta felszínre. Fájdalomcsillapításra új gyógymódokat próbálnak alkalmazni, ilyen például az organikus szemléletű szervezetfejlesztés.
Nem kell országos ismertség, az is bőven elég, ha a personal brand, azaz a személyes márka vonzereje a saját szakterületén lépéselőnyhöz juttatja az embert. A magyarok azonban idegenkednek az unikummá válástól.
A tömeges elbocsátások idején a vezetők és a hr munkatársak kettős nyomás alatt állnak: velük vezényeltetik le a cseppet sem kellemes feladatot, majd azt várják tőlük, hogy a létszámban és lelkesedésben megfogyatkozott csapattal hatékony munkát végezzenek.
