Az Európai Unióban minden második nyugdíjas dolgozik. Az északi országokban lehetőség, hazánkban inkább kényszer.
megélhetés
A magyarok többsége úgy gondolja, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után is sem teheti le a munkát, ha meg akar élni. Talán nem véletlen, mert mi tesszük félre a legkevesebbet a nyugdíjas éveinkre.
Borúsan látják a jövőjüket, elégedetlenek az életükkel, aggódnak a lakásuk, munkájuk miatt, félretett pénze pedig alig 30 százalékuknak van.
Egy internetes oldal a Föld két tetszőleges városának megélhetési költségeit hasonlítja össze. Csak be kell írni a helyszíneket, és máris jön a válasz, hogy melyikben olcsóbb az élet.
Van, aki beérné havi 81 ezer forinttal, a módosabbak szerint viszont ennek több mint a duplája kell az átlagos színvonalú megélhetéshez.
Az időskori ellátás rendszeres, várható, és minden hónapban megérkezik. Ami jó. Az már kevésbé, hogy akik kapják, azok közül sokaknak a fűtés vagy az étkezés is gondot jelent.
Egyetemet végzett, profi zenészekkel találkozhatunk nap mint nap Budapest utcáin. Van, aki kényszerből, van, aki a népszerűségért, de van, aki egyszerűen csak azért zenél a járókelőknek, hogy örömet szerezzen.
Még a viszonylag jól keresők is tartanak a nyugdíjas évektől. Félnek tőle, hogy majd a gyermekeik anyagi támogatására szorulhatnak időskorukra, mert nem lesz elég pénzük a kiadásaik fedezésére.
Tavaly a minimálbér nettóban alig volt több, mint 64 ezer forint, miközben a létminimum 87 ezer forint feletti összeget tett ki.
Április végén befejeződött a téli közmunka-program. Csaknem 100 ezer ember búcsúzhatott el a munkájától.
A kormányfő bizottságot alakított a megélhetési költségek csökkentésére.
