Életének 87. évében, február 25-én hosszas betegség után szívelégtelenség következtében elhunyt Psota Irén, a nemzet színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész.
A napjaink egyik legnagyobb magyar színésznőként tisztelt művésznőt csütörtök délután, a Farkasréti temető Makovecz ravatalozójában római katolikus szertartás szerint búcsúztatta a család; továbbá az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Fővárosi Önkormányzat, valamint a Madách Színház Igazgatósága. Rajtuk kívül pedig természetesen számtalan pályatárs és pár száz gyászoló rajongó, akik egy szál virággal a 15 órakor kezdődő szertartás előtt róhatták le kegyeletüket.
Bodrogi Gyula, Haumann Péter, Nemcsák Károly, Almási Éva, Balázsovits Lajos, Koltai János, Székhelyi József, Szerednyei Béla, Szacsvay László, Tordy Géza mellett a fiatalabb generáció is képviseltette magát, így többek közt Csonka András és Till Attila is feltűnt a gyászolók között.
Pontban három órakor a lelkész beszédével kezdődött meg a búcsúztató, amit aztán Bagdy Gábor, Budapest főpolgármester-helyettesének, Balog Zoltán, az emberi erőforrások miniszterének, Almási Éva színművésznek és Szirtes Tamás, a Madách Színház ügyvezető igazgatójának beszéde követett.
Kollégái különösen elérzékenyülve emlékeztek meg a művésznőről. Almási Éva a könnyeivel küszködve Psota Irén könyvéből olvasott fel, találomra kinyitva a kötetet; mondván, hogy Psotától csak Psota búcsúzhat. Szirtes Tamás pedig hosszasan beszélt arról, mennyire sokoldalú tehetséget vesztettünk el.
A színházigazgató boldognak érzi magát, hogy bekerülhetett abba szűk baráti körbe, ahová az elhunyt színésznő csak keveseket engedett be.A művésznőt kedvenc virágával, fehér rózsákkal borított koporsóban, az általa énekelt Nagy utazás című dal mellett helyezték végső nyughelyére.