Karl Wendlinger 1968. december 20-án született Kufsteinben, első lépéseit az autósportban 15 évesen, 1983-ban tette meg, amikor gokartozni kezdett. Lenyűgöző teljesítményének köszönhetően 1988-ban megkezdhette az első Forma-3-as szezonját, a következő évben pedig megnyerte a német bajnokságot. Ezzel kellő figyelmet kapott ahhoz, hogy a Mercedes gyári csapatával – többek között Heinz-Harald Frentzennel és Michael Schumacherrel – rajthoz álljon az 1990-es sportautó-világbajnokságon.
1991-ben folytatta a versenyzést a Mercedes sportkocsikkal, és az év vége felé a csapatfőnök, Jochen Neerpasch két védencét is bevitte a Forma-1-be. Schumacher a Jordan csapathoz került, mielőtt a Benettonhoz szerződött, Wendlinger pedig a Leyton House-ban debütált a szezon utolsó két nagydíján.
A következő évre a Leyton House kiszállt, a March néven induló istálló azonban sokkal rosszabb anyagi kondíciókkal bírt, így csodaszámba ment, hogy nyolc kiesés mellett hatszor sikerült célba érnie – Montrealban ráadásul a pontszerző 4. helyen.
1993-ban Wendlinger újra egy csapatba került Peter Sauberrel, akivel korábban már dolgozott egy szezont még a Forma-1-es időszak előtt, és aki abban az évben az F1-ben csapattulajdonos lett. Sokat vártak az újonc istállótól, amelyben a finn JJ Lehto volt Wendlinger csapattársa.
1994-re a Mercedes hivatalosan visszatért a Forma-1-be, a csapat motorszállítója lett. Wendlingert megtartották, mellé az egykori sportautós barátja, Frentzen érkezett. A szezon jól indult az osztrák számára: pontot szerzett az év első versenyén Interlagosban, és a negyedik lett a tragikus San Marinó-i futamon.
Félretájékoztatták Senna állapotáról
Karl Wendlinger jó érzéssel érkezett Imolába. Egy évvel korábban ötödik lett az időmérőn, és ugyan a versenyen nem ért célba, de az olyan gyors kanyarok, mint a Tamburello, illetve a lejtős-emelkedős pálya különleges vonzerőt jelentettek számára. Ezúttal már pontszerzésről, sőt, dobogóról álmodott, és a jelek biztatóak voltak.
Jól kezdtük a szezont. Hatodik lettem Brazíliában, csapattársam, Frentzen ötödik lett Japánban. Imola volt a harmadik futam. Biztos voltam benne, hogy ott jól megy az autónk. De elnyomtak minket az események
– nyilatkozta a Der Standardnak.
Riccardo Paletti 1982-es tragédiája óta egyetlen pilóta sem halt meg, mindenki biztonságban érezte magát. Mintha a Forma-1 maga mögött hagyta volna a tragikus időket, és a 300 km/óra felett nem lenne miért aggódni. De jött a figyelmeztetés, Barrichello balesete. „Szerencse, hogy nem repült be a lelátóra. De alapvetően nem sok minden változott a baleset után, az első kvalifikációt teljesítettük, majd megbeszéltük a beállítást” – mondta Wendlinger.
Aztán Ratzenberger az időmérő edzésen betonkorlátnak csapódott, koponyatörést szenvedett, és a Villeneuve-kanyarban történt balesetben a helyszínen meghalt.
Azt hittük, hogy biztonságosak az autók, ez hiba volt. Egyetlen lehetőségem volt: tovább kellett vezetnem
– mondta Wendlinger.
A futamon tovább folytatódott a balszerencse-sorozat, Senna halálos balesetet szenvedett. Wendlinger elhajtott a baleset mellett, de azt az információt kapta, hogy a világbajnok brazil Senna jól van. Látta, ahogy a helikopter felemelkedett, bízott a legjobbakban, és ismét a versenyre koncentrált. 38 perc telt el a balesete és az új rajt között, a futamot végül Michael Schumacher nyerte meg, a negyedik helyen beérkező Wendlinger mindössze három másodperccel maradt le a dobogóról.
Másnap megkérdezték, késznek érzi-e magát a Le Castellet-i tesztvezetésre.
„Természetesen igent mondtam. Néhány nappal Imola után ott voltam a Le Castellet-i pályán, aztán Ausztriába mentem, hogy részt vegyek Ratzenberger temetésén. Végül indultam Monacóba. Nem volt időm feldolgozni, ami történt.”
Nem fogadtak az életben maradására
A most 55 éves sportoló, aki jelenleg a Mercedes-AMG márkanagyköveteként dolgozik, kiváló memóriával rendelkezik. Minden verseny, minden eredmény a fejében van. Kivéve 1994. május 12-ét és azt követő heteket.
Egy nappal korábban kocogni ment Frentzennel és fitneszedzőjével, Karl Frehsnerrel. Este a televízióban megnézte az Inter–Austria Salzburg UEFA Kupa-döntő visszavágóját, amelyen az olaszok ugyanúgy 1-0-ra nyertek, mint két héttel korábban.
Onnantól azonban minden kiesett, ugyanis egy baleset kitörölte az emlékezetét – az első szabadedzésen az alagútból kiérkezve nagy sebességgel nekiütközött a Nouvelle Chicane falának.
A versenyzőt a Princesse Grace Kórházból életveszélyes állapotban szállították át a nizzai Saint-Roch szakklinikára.
„Annak idején hivatalosan a Sauber marketingvezetője voltam, de nem hivatalosan Peter Sauber jobbkeze. Amikor Karl balesetet szenvedett, azonnal a helyszínre, majd a nizzai kórházba siettem. A helyzet nagyon súlyosnak tűnt, nem fogadtam volna az életben maradására” – nyilatkozta Diego Tomasini.
„Az első héten megállás nélkül a kórházban voltam, általában a harmadik emeleten, az intenzív osztály előterében ültem, de időnként beengedtek hozzá. Kóros optimistaként azt mondtam magamban: ennek működnie kell. Mivel egyidős a lányommal, szinte apai érzéseket tápláltam iránta.”
Dominique Grimaud professzor úgy fogalmazott, Wendlinger kritikus állapotban érkezett a klinikára.
Az első héten szinte minden nap a halálára vártunk
– mondta.
Öt nappal később megpróbálták kihozni a mesterséges kómából, ám komplikációk léptek fel, így nem sikerült. Május 25-én nyitotta ki először a szemét, és megmozdította a végtagjait. Orvosai csodálattal szemlélték, bár akkor még nem lehetett tudni, szenvedett-e maradandó károsodást. Az innsbrucki egyetemi kórházba szállították, ahol június 6-án magához tért.
Körülbelül tíz innsbrucki nap után újra magamhoz tértem. Néztem a szobát, és arra gondoltam, úgy néz ki, mint egy kórház. Aztán elmagyarázták nekem, hogy mi történt. Nem tudtam semmit arról, hogy korábban már kinyitottam a szemem.
Örül, hogy túlélte
Az év hátralévő részében nem versenyezhetett, de a visszavonuláson sohasem gondolkodott. Azt tervezte, hogy a Japán Nagydíjon tér vissza, de a verseny előtti tesztek kimutatták, hogy a nyaka még nem elég erős.
Teljesen az 1995-ös Forma-1-es szezon kezdetére épült fel a sérüléseiből, az első négy futamon azonban olyan gyengén teljesített, hogy a vezetés lecserélte Jean-Christophe Boullionra. Ugyan Peter Sauber még visszahívta Wendlingert a szezon utolsó két futamára, hátha sikerül visszanyernie korábbi formáját, ám pontot már nem tudott szerezni. F1-es pályafutása ezzel véget is ért.
Később különböző túraautó-bajnokságokban indult, 1996-ban harmadik volt a Le Mans-i 24 órás versenyen, 2000-ben megnyerte a daytonai 24 órás viadalt, 1999-ben pedig Olivier Beretta társaként megnyerte az FIA GT-sorozatot.
A balesetem után sohasem gondoltam arra, hogy bármit másképp kellett volna csinálnom. Mindig azt tettem, amit a legjobbnak tartottam. Sajnos a baleset közbejött, de ez is az életem része. Örülök, hogy túléltem.
