1970-ig a labdarúgás szabályai nem rendelkeztek a döntetlenek eldöntésére szolgáló módszerről, így a leggyakrabban a hosszabbítást és az újrajátszást alkalmazták. Akadtak persze forradalmi ötletek, például az 1920-as évek elején egyes mérkőzéseken a szögletrúgások száma döntött, de ez elég nagy esztelenségnek tűnt, így egy 1923-as törvénymódosítás szerint egy meccset csak úgy lehet megnyerni, ha az egyik fél több gólt szerez.
A szétlövésekre is akadtak kísérletek a futballtörténelemben, néhány kisebb versenyen – az 1952-es Jugoszláv Kupában, az 1962-es svájci Uhrencupon, illetve a cádizi Ramón de Carranza Trophy fináléjában is ezt alkalmazták.
