Foci

A kapus, aki mosolyogva védte ki az ellenfelek szemét – Gigi Buffon portréja

Kele János
Kele János

2018. 05. 20. 11:52

Korábban a témában:

Szombaton este, a Hellas Verona elleni olasz bajnokin (2-1) játszotta utolsó mérkőzését a Juventusban Gianluigi Buffon, az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású kapusa.

Juventus' goalkeeper from Italy Gianluigi Buffon greets fans at the end of the Italian Serie A football match Juventus versus Verona, on May 19, 2018 at the Allianz Stadium in Turin. 

Italy great Gianluigi Buffon played his last game with Juventus team today after 17-year with the Serie A champions. / AFP PHOTO / Marco BERTORELLO
Díszsorfal, szurkolói ölelés, győzelem - így búcsúzott Buffon a Juventustól
Érzelmesre sikerült Olaszország és a Juventus legendájának búcsúmérkőzése.

Gigi – ahogyan szinte mindenki szólította őt a pályák környékén – két évtizeden keresztül volt meghatározó kapusa a topfutballnak, nagyságáról, egyéniségéről sokat elmond, hogy már 1999-ben nemzetközi kupát nyert a Parmával, és még tavaly is teljesen komoly arccal elemezgettük, vajon volt-e nála jobb kapusa az aktuális BL-szezonnak.

Természetesen: nem volt.

Azt egyelőre még nem tudni pontosan, Buffon végleg befejezi-e a futballt, vagy csak a Juventustól távozik, de annyit ebben a bizonytalanságban is nyugodtan kimondhatunk:

bejelentésével lezárult egy korszak a futball történetében.

Buffon volt az utolsó olyan játékos, aki összekötötte a kilencvenes évek már profizálódó, de még mindig romantikus, olykor véletlenszerű, kiszámíthatatlan, vitán felül változatos futballját a modern kor könyörtelen üzleti törvényszerűeségeket érvényre juttató kasztrendszerével.

Hogy mindez ráadásul a világ – egyes számítások szerint ma is – legdrágább kapusaként jött neki össze, szinte felfoghatatlan, földöntúli bravúr. Amikor ugyanis a Juventus 2001 nyarán 52 millió eurónyi líráért megszerezte őt a Parmától, kevesen hitték,

hogy a fiatal, ambiciózus kapus képes lesz az utolsó centig megszolgálni az érte letett mesés vagyont. Mégis nekik lett igazuk.

Megnyert címeit felsorolni szinte felesleges, mert amit lehetett, azt otthon mind behúzta a Juventusszal. Érdekesség, hogy amikor 2001 nyarán távozott Parmából, és a kérők gyakorlatilag egymásnak adták kilincset a tárgyalószobában, Buffon szíve eleinte a Romához húzott – az akkor Fabio Capello vezette csapat volt az aktuális bajnok -, de a Farkasok inkább Ivan Pelizzolinak szavaztak bizalmat helyette. Ekkor jött képbe a Barcelona, ám Gigi édesapja közbeszólt, és meggyőzte fiát:

ha valóban bajnok akar lenni, akkor a Juventushoz ír alá.

Személyes tragédiája, hogy a hazai sikerek mellett – tizenegy bajnoki cím a Serie A-ban, egy a Serie B-ben, valamint öt Coppa Italia-győzelem – a hőn áhított BL-cím sosem jött össze neki.

Nemzetközi kupagyőzelme ettől még persze van, egy szinte valószínűtlenül erős Parma kapusaként 1999-ben ugyanis csúcsra ért az UEFA-kupában (a Marseille-t verték a moszkvai döntőben 3-0-ra), ám a Juventusszal hiába ostromolta a Bajnokok Ligája csúcsait.

Három döntőt bukott (2003, 2015, 2017) összesen, de a legközelebb vitathatatlanul elsőre volt a nagyfülű kupához: akkor egy borzasztóan unalmas 0-0-t követően a Milan annak ellenére nyerte meg a büntetőpárbajt, hogy Buffon két tizenegyest is hárított.

Ezt követte a kapus pályafutásának legrosszabb időszaka, amikor saját bevallása szerint is depresszióval küzdött, és nagyon nehezen emésztette meg karrierjének első komoly megbicsaklását.

“Úgy éreztem, minden meccsen remeg a lábam a kapuban”

– mondta erről az időszakról évekkel később egy interjúban.

Buffon karakterét ismerve nem csoda, hogy nehezen dolgozta fel a kudarcot: a kapus korábban olyan magától értetődő természetességgel mászta meg a ranglétrát, hogy teljesen váratlanul érte karrierje első pofonja

Amikor alig 17 évesen először megkapta az esélyt, hogy Serie A-meccsen védhessen (a Milan ellen, egyébként), ő nem azért izgult, nehogy valamit elrontson, hanem azért, vajon elég lesz-e neki egy meccs arra, megmutathassa különleges képességeit?

„Scala odajött hozzám és azt kérdezte, felkészültem-e arra, hogy holnap a kezdőbe tesz. Én pedig válaszoltam: Persze, mester! Különben minek lennék itt?” – mesélte később arról, hogyan reagált, amikor edzője közölte vele, egy nap múlva debütálni fog az első osztályban.

Egyetlen pillanatra sem kételkedett abban, hogy képességei alapján a legmagasabb szinten a helye.

A válogatottban 1997 őszén mutatkozott be, az oroszok ellen vívott vb-pótselejtező odavágóján. Akkor már egy ideje utazgatott a nemzeti csapattal – nem volt még 20 éves -, de Cesare Maldini szövetségi kapitány csak Pagliuca kapus sérülése után vetette be élesben.

Bő egy órát védett, volt néhány komoly bravúrja a havas pályán, és csak saját csapattársa, Fabio Cannavaro tudta bevenni a kapuját egy öngóllal. Az olaszok a visszavágón végül kivívták a vb-szereplés jogát.

Fantasztikusan magabiztos volt, az ember mégsem érezte arrogánsnak, vagy önhittnek. Magától értetődő természetességgel hozott döntéseket a kapuban és az életben is, utóbbival pedig elérte, hogy már pályafutása közepére legendaként kezeljék az egyik legnagyobb olasz klubnál.

2006-ban a Calciopoli-botrány ellenére is maradt a Juventusnál, holott – azóta már tudjuk -, érvényes, aláírt előszerződése volt a Milannal. Mégis kitartott Torinóban, mert, ahogyan ő fogalmazott:

“ez a klub csinált belőlem győztest, bajnokot. Ha nem itt játszanék, most talán világbajnok sem lennék.”

A 2006-os világbajnoki siker más szempontból is döntő fontosságú volt Buffon pályafutása szempontjából. Ez a torna zárta le a 2003-as BL-finálét követő formahanyatlását, itt szerezte vissza magabiztosságát, érinthetetlenséget sugárzó karizmáját a kapuban. Ekkor lendült túl a sérüléseken is, és hitte el végleg, neki valóban a korszakos, történelmi jelentőségű kapusok között a helye.

Karrierje második szakaszában úgy nemesedett legendává, hogy a Juventus emblematikus figurájaként lassacskán a többi nagy olasz szurkolótábor tiszteletét is kivívta.

Pedig bőven nem volt angyal: elkapták azzal, hogy fogadott meccsekre (ezt kénytelen volt beismerni, bár azt azóta is tagadja, hogy olasz csapatok mérkőzéseire is pénzt tett volna), akadt vitája abból, hogy Parmában a 88-as mezt választotta magának – az ábécé nyolcadik betűjeként ennek jelentése HH, ami az olasz szélsőjobboldalon is mögöttes jelentéssel bír -, de egy pólófelirat miatt is megvádolták fasiszta elfogultsággal.

Ezek később elcsitultak, és bár kirohanásból azért még akadt néhány – vegyük csak az idei BL-negyeddöntőt, amikor is Buffon Michael Oliver játékvezetőt küldte el amúgy olaszosan melegebb éghajlatra a lefújást követően a sajtóban is -, Buffon szép csendesen sportemberi példaképpé emelkedett.

(L-R) goalkeeper Gianluigi Buffon of Juventus FC, referee Michael Oliver, Giorgio Chiellini of Juventus FC during the UEFA Champions League quarter final match between Real Madrid and Juventus FC at the Santiago Bernabeu stadium on April 11, 2018 in Madrid, Spain(Photo by VI Images via Getty Images)
Buffon álomgyilkosságról, Chiellini szándékos csalásról beszélt a BL-meccs után
Az olaszok nem nyugodnak, szerintük minimum hosszabbítást érdemeltek volna.

Mindenkit megvett laza, szinte flegma stílusával, olaszos életigenlésével, állandó mosolygásával. Olyan magától értetődő természetességgel mutatta be a legnagyobb védéseket is, hogy nem lehetett nem imádni, gyakorlatilag tizenöt-húsz éven keresztül nem volt látványos gyenge pontja a kapuban.

Fotó: Loris Roselli / NurPhoto

Nem újította meg posztját, nem kerül majd be a neve lábjegyzetként a játék taktikai aranykönyvébe, mégis nyugodtan nevezhetjük korszakos klasszisnak:

olyan minőségben hozta az állandóságot posztján, ami szinte a teljes focitörténelemben példátlannak mondható.

Húsz éven át volt ott folyamatosan a világ legjobbjai között. Összemérték őt Pagliucával, Kahnnal, Van der Sarral, Toldóval, Casillasszal, majd pályafutása végén Neuerrel, De Geával, Courtois-val kellett állja az összehasonlításokat.

Kapusok jöttek és mentek, egyedül Buffon volt állandó legmagasabb szinteken – ilyesmire pedig nagyon nehéz példát találni az elmúlt évtizedekből.

Karrierje lényegében a folyamatos megújulás, az alkalmazkodás mintapéldánya: egy gyorsabb, intenzívebb, a kapusokat aktívabban használó futballba is zokszó nélkül be tudott illeszkedni, miközben stabilan tartotta helyét posztjának legmagasabb polcán.

Hogy mi jön ezt követően, az még nem világos. Buffon maga úgy fogalmazott, két hete még biztosnak gondolta a visszavonulást, de azóta olyan ajánlatok futottak be hozzá, amiken nem tudott nem elgondolkodni.

Pletykálnak a PSG-ről, a Real Madridról, igazán elvetemültek még a Liverpoolról is (ide azért szinte biztosan nem írna alá Gigi), de legyünk őszinték, nem igazán látjuk magunk előtt Buffont, ahogyan más csapat mezében véd a Bajnokok Ligájában.

Bár, ki tudja – egy trófea még mindig elképesztően hiányzik neki a gyűjteményéből…

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Plastic debris floating on the ocean surface, shot underwater.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.