Foci

Az NB1 nagy őszi tesztje 5.: ő a passzkirály

kanta józsef (kanta józsef)
kanta józsef (kanta józsef)

Johan Cruyff óta tudjuk, az az üdvözítő, ha inkább a labda fut, ergo a pontos passz a futball lelke. Guardiola óta tudjuk, ehhez a csapattársaknak is rengeteget kell elmozogni. Íme a bajnokság legjobban passzoló játékosai, csapatai. Az NB1 ősz feketén-fehéren. Sport24 elemzés objektíven.

A futball semmiben sem különbözik az összes többi gólra, kosárra, vagy éppenséggel touch downra játszott labdajátéktól. Végcélja a gólszerzés. Másképp: szervezd úgy a támadásaidat, hogy legalább egy játékosodnak területet nyiss, szabad utat teremts a kapu felé.

Igen ám, de ehhez a játékoshoz el kell juttatni a labdát, ergo elengedhetetlen a pontos passzjáték. Kézzel sem egyszerű, hát még az ügyetlenebb végtaggal, lábbal. Ezért ördögien nehéz és egyben szép játék a futball.

A labda útvonala normál esetben a csapat védelmének tengelyéből indul és a lehető legrövidebb időn, útvonalon belül a klasszikus nevén irányító játékos(ok)hoz kell jusson. Ő az, aki megszabja a csapat játékának ritmusát. Ha kell lassítja, oldalra, vagy visszaforgatja, elölről kezdeti a játékot. Ha lehetősége adódik célirányos kezdeményező passzal vált ritmust és indítja támadásra csapatát.

Kanta birtokában van annak a ritka képességnek is, hogy gyakran már a labdaátvétellel átveri védőjét
Fotó: MTI

Így nem is lehet csodálkozni azon, ha az NB1 őszi passzrangsorát szemléljük, akkor jobbára védőket és belső középpályásokat találunk a passzstatisztika élén. Az ide vonatkozó négy kimutatás – passz /pontosság; extra támadó/kulcsfontosságú passz; gólpassz; passz az ellenfél térfelén/pontosság –, azaz a passzkirályok rangsorát ki más, mint Kanta József vezeti. Toronymagasan.

Ráadásul úgy, hogy a négy táblázatból hárman is az élen áll, egy helyen pedig második… Az MTK irányítója az a kategória, akibe, ha kicsit több szív és akaraterőt rak a jóisten, úgy európai topcsapatokban is nyugodtan eljátszadozhatna.

Se nem gyors, se nem lassú, viszont remek ütemérzékkel vált ritmust, mindig az ellenféltől távolabbi bokán tartja a labdát és olyan szeme, és olyan jobb lába van, de olyan… Ha Spanyolországban született volna egészen biztosan stabil tagja valamelyik nagycsapatnak, így azonban kieső helyen áll az MTK-val.

Más kérdés, 29 éves, most már csak itthon lesz király. Magyarországon viszont kétség kívül az. 16 fellépése alatt 1085-ször próbálta társaihoz továbbítani a lasztit (cc. 100-al veri a rangsor másodikat) – ez meccsenként majd 68, ami rendkívül magas szám.

Passzainak 77 százaléka ért célt, ami ezen a poszton nem rossz, figyelembe véve az általános magyar talajviszonyokat különösen nem az. Az 1085-ből 45 átadása volt un. kulcspassz, olyan amelyik veszélyes támadás indított el, vagy konkrét gólhelyzetet teremtett. Ez meccsenként, majd 3. Hat gólpasszt adott – lőtt öt gólt is –, amivel az idevonatkozó listát is vezeti, mi több, az ellenfél térfelén történő labdaszerzésben is második a listán (51), ergo, ha az MTK támadói kicsivel rutinosabbak, úgy a kék-fehérek stabil középcsapatként telelnének.

Kanta őszét két statisztikai adat csúfítja, emiatt nem tudjuk csillagos ötösre értékelni. A 77 százalékos passzpontosságnál azért akadnak jobbak. A szintén MTK-s Pölöskei Zsolt (936/798; 85 százalék), vagy a Fradis Besic (774/666; 86 százalék) is sokkal jobb nála. Utóbbit azért hasonlítottuk Kantához, mert az ősz folyamán nem egyszer játszott középpályán, és amikor eredendően belső védőként szerepelt, akkor is elég szabadon kezelte a pozícióját, rendre feltűnt a középpályások közt.

Kanta a labdavesztésekben is az élen jár. 270-szer, indultak le róla az ellenfelek, ami szintén rendkívül magas szám, nagyrész ezért írtuk azt fentebb, hogy ő már külföldön komoly bajnokságba eladhatatlan.

Ezektől függetlenül jár neki a honi passzkirály titulus!

Az elemzés kiindulópontja:

Alapvetés: a magyar labdarúgás mentes az objektív adatok mentén történő elemzésektől. Vannak jól passzoló, jól lövő, ügyesen cselező játékosok, akadnak szabályosan és szabálytalanul szerelők, de senki nem tudja milyen jók a jók, és mennyire durvák, a durvák…

Holott egy-egy játékos teljesítményének megítélése a világ élsportjában már régóta a statisztikai kimutatások mentén történik. Gondoljunk csak az amerikai sportokra. Az NBA, NHL, NFL elképzelhetetlen lenne szezonra, évadra, több évadra bontott statisztikai mutatók nélkül.

Ma már a világ labdarúgása is ebbe az irányba halad. Ha valaki játékost akar szerződtetni, előbb megnézi a piacon adott poszton szereplő játékosok mutatóit. Ez alapján leszűkíti a listát 2-4 kiszemeltre. Ez az objektív rész. A szubjektivitás, csak ezek után kerülhet szóba.

Az MLSZ haladna ezzel az iránnyal. Az Instat Football a 2012-es tavaszi és 2013-as őszi szezon valamennyi mérkőzését feldolgozta már feketén-fehéren, csapatra, játékosokra lebontva. Az NB1-re vonatkozó adatok egy része ma már elérhető bárki számára. A másik fele, a mélyebb elemzések halmaza csak a kluboknak, a szakmának enged betekintést. Annak, aki használja…

Mégis, vagy tán ennek ellenére Magyarországon a médiában és a szakmában egyaránt még mindig a szubjektivitás az úr. A Nemzeti Sport is elemez a saját, minden objektivitást mellőző osztályzatai alapján. Az újságíró kimegy a meccsre, megnézi azt, majd 1-10-ig bemondja a 22 osztályzatot saját szabályai benyomásai alapján. Ez a módszer is fontos, mert pont úgy zajlik ez, mintha a néző látná, ergo a nagyérdemű szemüvegén keresztül nézik ők is a meccseket.

Így mindenkinek, az újságírónak is meg van a maga favoritja. Egy-egy emlékezetes csel, a pályán eltöltött évtized, az érdekek például simán képesek felülírni valós a teljesítményt.

A sport24 ezzel a hagyománnyal kíván szakítani év végi hat részes csapatrészekre bontott elemzésével.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik