Április 22.: Gervonta Davis – Ryan Garcia
Nehéz lenne ennél felkapottabb összeállítást összehozni, ugyanis két, a közösségi oldalakon rendkívül aktív, ebből kifolyólag népszerű ökölvívó feszült egymásnak a tavasszal Paradise-ban. Hogy mást ne mondjunk, minden idők hatodik legmagasabb PPV (pay-per-view) számát produkálta az ütközet, és még úgy is telt ház volt, hogy egyetlen öv sem forgott kockán.
A meccs elején a 24 éves Garcia próbálkozott többet, Davis a rá jellemző módon inkább kivárt, mindössze hét ütést engedett el, inkább kifigyelte, mivel készült ellenfele. A második menetben úgy tűnt, Ryan Garcia az elején megfogja riválisát egy sorozással, de aztán mégis ő került padlóra, és számolni kellett rá.
A negyedik menetben kezdte el aztán Gervonta Davis felőrölni az ellenfelét teljesen, egyre inkább kiütközött a tudásbeli különbség. A hetedik menetben aztán bordákhoz mért ütéssel nagyon betalált, Garcia próbált kifarolni utána a közelharcból, féltérdre ereszkedett, és nem is tudta folytatni a meccset.
Május 6.: Canelo Álvarez – John Ryder
A Gennadij Golovkin elleni trilógiát győzelemmel lezáró Álvarez semmit sem bízott a véletlenre. Már a harmadik menetben eltörte ellenfele orrát, hogy aztán az ötödikben a padlóra küldje a britet. Ryder azonban nem volt hajlandó feladni a küzdelmet, sőt meglepő módon még egy ilyen verés után is tudott erőket mozgósítani a találkozó végére, de addigra már késő volt.
Az egyik pontozónak kicsit vastagon fogott a ceruzája, mert 120-107-tel Álvareznek adta a meccset, a másik két eredmény már közelebb állt a valósághoz (118-109). Ryder ugyan egyértelmű vereséget szenvedett, de a hősies helytállásával szerzett magának pár újabb szurkolót.
Május 20.: Devin Haney – Vaszil Lomacsenko
Amikor napjaink két legjobb könnyűsúlyúja találkozik egymással, akkor borítékolható, hogy nem fogunk csalódni. Főleg, amikor már a mérlegelésen kapunk egy kis balhét, Haney ugyanis meglökte ukrán ellenfelét.
Mindkét bokszoló a legjobb formáját hozta a nevadai gálán, így végigment a 12 menet, aminek a hajráját Lomacsenko nyomta meg jobban, és találatok tekintetében is felülmúlta Haney-t. Mindezek után egyhangú pontozással az amerikai győzelmét hirdették ki.
Rablás fényes nappal. Karácsonyt csináltak a nyárból, és már most ajándékot kaptak
– mondta Egis Klimas, Lomacsenko menedzsere, aki azt is közölte, panaszt nyújtanak be a bíráskodás miatt. A pontozás miatt még hetekig beszéltek a mérkőzésről, így egy kicsit háttérbe szorult, hogy összességében egy harcos, emlékezetes meccsen vált vitathatatlan bajnokká Haney, aki azóta egy súlycsoporttal feljebb is bezsebelt egy övet Regis Prograis legyőzésével.
Július 29.: Terence Crawford – Errol Spence Jr.
Sok bokszmeccset szokás az év legjobban várt mérkőzéseként emlegetni, talán kissé el is van koptatva a jelző, de abban az esetben mindenképpen igaz, ha két olyan ökölvívó találkozik egymással, akiket a szakma és a szurkolók is az öt aktuálisan legjobb bunyós között tart számon súlycsoportoktól függetlenül.
A nevadai gálára Eminem kíséretében bevonult Crawford háromszor is padlóra küldte ellenfelét, majd amikor a kilencedik menetben megsorozta Spence-t, a mérkőzésvezető közbelépett. A 35 éves Crawford így technikai KO-val nyert, a már meglévő WBO öve mellé pedig elnyerte a WBA, a WBC és az IBF címeit is, valamint a Ring magazin övét.
Ezzel a győzelmével a váltósúly vitathatatlan bajnokává vált, ő az első, akinek ez sikerült, mióta négy szervezet bajnoki címeit kell ehhez birtokolni. Abban is első, hogy már a második súlycsoportban mutatta be mindezt, korábban kisváltósúlyban is tarolt.
„Senki sem hitt bennem, amikor még feltörekvő bunyós voltam, de hívővé tettem mindenkit. Különösen úgy jelent sokat ez a győzelem, hogy kitől kaparintottam meg az öveket” – mondta győzelme után Crawford, akinek 40-0-s profi mérlege van.
Október 28.: Tyson Fury – Francis Ngannou
Bár nem volt egy magas színvonalú találkozó, a szereplők és a felhajtás miatt mégis idekívánkozik a listára. Hogy maga a boksz nem volt kiemelkedő, az elsősorban Fury miatt volt, aki láthatóan nem volt jó formában a rijádi gálán.
Ngannou ugyanakkor szépen elvégezte a házi feladatot, tökéletesen felkészült Mike Tyson segítségével, és a ketrecharcból érkező kameruni azt is bizonyította, a nehézsúly még mindig az a terep, ahol egy-egy jól elsült pofontól bárki padlót foghat. Így történt ez Furyval is, aki a harmadik menetben nézte meg a padlót közelebbről, végül azonban pontozással győzni tudott a brit – és noha több találata volt a tíz menetre kiírt meccsen, sokan vitatták ezt az ítéletet.
Az eredmény mindenesetre a tizedik helyre röpítette Ngannou-t a WBC világranglistáján, de ami érdekesebb lesz, hogy Fury végül levonja-e a megfelelő következtetéseket. Ugyanis finoman szóval sem volt felkészült állapotban, márpedig a következő ellenfele Olekszandr Uszik lesz, évtizedek után rendeznek ismét címegyesítő mérkőzést a súlycsoportban. Az eredetileg december 23-ára kiírt meccset végül 2024 februárjára halasztották – úgy fest, Ngannou egy időben érkezett jelzés volt a britnek és csapatának.
November 26.: Katie Taylor – Chantelle Cameron
Májusban egy akciódús mérkőzésen már összecsapott egymással Katie Taylor és Chantelle Cameron, akkor az utóbbi nyert megosztott pontozással. Várható volt, hogy lesz visszavágó, és végül még az idén tető alá hozták az újabb dublini gálát, aminek a vége egy véres, fordulatokkal teli tízmenetes ütközet lett.
Agresszívan kezdtek a felek, és Taylor már korán elesett, de a mérkőzésvezető úgy ítélte meg, hogy csak elcsúszott, így nem számoltak rá. Látványos kombinációkkal folytatódott a mérkőzés, majd a harmadik menetben véletlen összefejelt a két sportoló, Cameron homlokán lett egy komoly vágás, de a ringdoktor úgy ítélte meg, hogy folytathatja a küzdelmet.
A homlokából ömlő vér sem szegte Cameron kedvét, rendületlenül ment előre és nem egyszer okozott kellemetlen perceket Taylornak, de utóbbi jó technikával megoldotta a feladatot, és végül megosztott pontozással (két pontozó őt látta győztesnek, egy döntetlenre hozta ki az ütközetet) megnyerte a meccset, így
