25 év után készen állok kimondani a valaha létezett legnehezebb szavakat számomra. Megannyi fájdalom és küzdelem után, felállok és bármennyire is tudom, hogy egy rendkívül megosztó téma akkor is beszélni fogok róla, mert szükséges.
Ezzel kezdi a szerdán este a Facebook-oldalán közzétett írását Szilágyi Liliána.
Az úszónő ebben kijelenti, bántalmazott, méghozzá egy olyan ember által, akitől eredendően a legnagyobb szeretetet és elfogadás kellett volna, hogy kapja.
Bántalmazott az apám. Testileg. Lelkileg. Szexuálisan. Gyermekkoromtól kezdve. Folyamatosan és kiszámíthatatlanul, ha épp olyan kedve volt, élvezve a hatalmának a gyakorlását felettem. Legyen szó testi fenyítésről, megfélemlítésről, szeretet és figyelem megvonásról, avagy szexuális visszaélésről. Az apám akinek hosszú éveken keresztül bármit megtettem volna, hogy elfogadjon, hogy szeressen, míg nem rájöttem, egy tökéletes illúzióban élek
– fogalmaz Szilágyi.
Állítása szerint egy olyan burokban élt, amire azt hitte, természetes, elfogadott, hogy az anyját a szeme láttára félájultra veri az apja, ha esetleg nem tetszett neki az, amit mondott vagy tett.
Szilágyi azt írja, apja ezt megtette az anyjával akkor is, amikor vele volt terhes. Ha nem teljesítette az elvár eredményeket, akkor a semmibevétel és a különféle büntetések a velejárói voltak az életének. Nem lehetett önálló szava, gondolata, véleménye vagy célja.
„Ebben a világban én csupán egy eszköz voltam, egy tökéletes báb… Hiszen a külvilág nem látott mást, mint egy szerető családot, sikerekkel és világraszóló eredményekkel megtetézve. Azt látta mindenki, amit otthon belénk vert a családfőnk. Mi védtük őt és a tetteit minden erőnkkel, mert ha nem tettük volna, akkor elmondhatatlan dolgokat vetített elénk következményként. Megtehette, mert leépítette szépen lassan a saját személyiségünket, elvéve tőlünk a tudatunkat és az érzelmeinket…” – sorolta.
Szilágyi úgy fogalmaz, hosszú volt az út, amit maga mögött hagy most. Úgy gondolja, hogy gyógyulását mindenki végig követhette. 2016-ban az Európa-bajnokság után megszakította a kapcsolatot az apjával, onnantól kezdve hol közgúnynak volt kitéve, hol pedig meg nem értett, furcsa lánynak állították be. Mindez örömmel tölti el, mert így egy tökéletes példája tud lenni annak, hogy az emberek milyen mértékben képesek ítélkezni afelett, akit egyébként nem is ismernek.
Az apámnak is minden bizonnyal lesz erre válasza. Az apámnak dr. Szilágyi Zoltánnak, a jómódú, tökéletes modorú ügyvédnek, és a gyerekekkel foglalkozó úszóedzőnek. Akiről valószínűleg senki nem hinné, hogy a négy fal között milyen az igaz énje valójában. De bármilyen támadás is fog érni, nem bánom, mert mindennél jobb a szabadság érzése, és az, hogy nem vagyok tovább a saját életem rabszolgája
– írta.
Sajnálja, hogy amikor eljött az apjától, a kishúga nála maradt és azóta nincs, nem is lehet vele kapcsolata.
Bizonyára más valóság van az ő fejébe elvetve, és aszerint a valóság szerint lehetséges, hogy az ellenség én vagyok. Minden erőmmel azon voltam eddig is, és most is, hogy egy egészséges közegbe kerülhessen, de nagyon félek, hogy vajon ő hogyan is lehet a valóságban. Remélem ezzel neki is tudok segítséget adni… nagyon remélem
– közölte.
Megkért mindenkit, hogy édesanyját ne keressék és ne ítéljék el, mert még nincs olyan állapotban, hogy a megélt traumákról nyíltan beszéljen.
