Sport
18 Nov 1995:  Pernell Whitaker (right) heads to neutral corner after knocking his opponent Jake Rodriguez to the canvas during the sixth round of their championship bout.  Whitaker won the fight with a sixth round knock out.   Mandatory Credit: Al Bello/A

A kokainfüggő, aki kilakoltatta az anyját, mégis mindenki siratja

Hétfőn tragikus hirtelenséggel elhunyt minden idők egyik legjobban védekező ökölvívója. A négy súlycsoportban (könnyű-, kisváltó-, váltó és nagyváltósúlyban) is világbajnoki címig jutó bokszolót egy autó ütötte el, amikor Virginia Beach-en átkelt egy kereszteződésen. A kiüthetetlen bunyós nem volt szent. Saját családja ellen fordult, drogfüggőségét sem győzte le, de sportpályafutása még így is elképesztő. Portré Pernell Whitakerről.
Korábban a témában:

Pernell Whitaker már viszonylag hamar, kilenc éves korában megismerkedett az ökölvívással. Ekkor kezdte el tanulni a sportág alapjait és hamar kiderült, hogy lesz keresnivalója a ringben. Fiatalon, még amatőr évei kezdetén ragadt rá a beceneve is, amit egy újságírói bakinak köszönhetett. Pernellt a családjában mindenki csak Pete-nek becézte, amikor pedig bokszolni kezdett szülővárosában, a Virginia állambeli Norfolkban, a helyiek a „Sweet Pete” nevet skandálva szurkoltak neki. Ezt értette félre egy újságíró, aki Sweet Pea-t írt fel jegyzetfüzetébe – ez a kifejezés azon túl, hogy egy növény, a szagos bükköny neve, egy kedveskedő becenév is az angol nyelvterületeken: általában cukorfalatnak fordítják.

Hamarosan újabb jegyzetelni valója akadt a sportújságíróknak. Whitaker mindössze 18 évesen amatőr világbajnoki döntőbe jutott, és bár 1982-ben, Münchenben az Ángel Herrera Vera elleni fináléban alulmaradt, egy évvel később már visszavágott a kubainak és győzni tudott a Pánamerikai Játékok fináléjában. 1984-ben olimpia bajnok lett, így aztán senki sem csodálkozott, hogy engedve a csábításnak, alig több, mint 20 évesen, egészen elképesztő, 214/201-es meccs/győzelem mutatóval intett búcsút az amatőr karriernek.

Profi világ – sorsfordító pontozások

Whitakernek első profi éveiben nem nagyon kellett megismerkednie a vereség ízével. Négy év és tizenöt győztes – ezalatt kilenc KO – mérkőzést követően 1988. márciusában érkezett el első WBC világbajnoki címmeccséhez. A mexikói José Luis Ramírez elleni összecsapáson nem is a várva várt nagy áttörést jelentő meccsen elszenvedett vereség lehetett a legfájóbb számára, sokkal inkább a tény, hogy minimum vitatott pontozással kapott ki. A meccs végeredményét a mai napig a sportág egyik legnagyobb baklövéseként tartják számon.

Rocky Marcianót kivéve tán nincs is olyan számottevő ökölvívó, aki pályafutása alatt ne kapott volna ki legalább egyszer, ami bizonyítja, a bunyós karrier nem feltétlenül dől össze az első vereségtől. Whitaker is csak visszalépett kicsit, újra kezdte a kapaszkodást. Egy évvel később az amerikai Greg Haugen ellen IBF világbajnoki övet szerzett és az élet úgy hozta, hogy 1989. augusztusában, hazai közönség előtt, a norfolki Scope Arenában éppen Ramírezt letaszítva a trónról szerezte meg az áhított WBC bajnoki címet is kisváltósúlyban.

Nyolc éven át sorra győzte le a kihívókat, miközben váltósúlyban és nagyváltósúlyban is megállta a helyét. Egyike lett azoknak a nagyágyúknak, akik négy súlycsoportban is bajnoki övet szereztek.

Whitaker neve leginkább védekező stílusával fonódott össze. Rendkívül gyors reflexekkel rendelkezett, ruganyosan, mozgékonyan közlekedett a ringben, így aztán nehezen sikerült ellene tiszta ütéseket bevinni. Hamar kiütni ezért nem lehetett, ráadásul Whitaker mérkőzésein rendre tűpontos ütésekkel zsibbasztotta aktuális ellenfeleit, így aztán azok állóképessége és a hosszú, fárasztó menetek során egyre csökkenő ütőereje sem bizonyult elegendőnek.

Nem csoda, ha sokáig megtörhetetlenként tartották számon.

A kilencvenes években jóformán érinthetetlen volt, azonban 1997. áprilisában, a nála kilenc évvel fiatalabb, feltörekvő kihívó, a mexikói Oscar De La Hoya gigászi küzdelemben legyőzte a váltósúlyú WBC-címmeccsen. Annyira szoros csatát vívtak, hogy a szakértők, a közönség, de még maga De La Hoya is a visszavágót szorgalmazta, mert még ő sem érezte meggyőzőnek sikerét. Azonban az újabb küzdelem  elmaradt, mert a hosszú évek sikere és a második vereség minden téren megviselte Whitakert.

A kokainra a bunyó és a család is ráment

Fél évvel később a WBA ranglistát vezető orosz Andrey Pestryaev ellen próbálkozott a visszatéréssel. Nyert is pontozással, azonban a doppingtesztje pozitív lett, kokaint találtak a vizeletében. A győzelmét elvették – nincs eredményre változtatták a meccs végeredményét – és fél évre eltiltották. A WBA nem ismerte el a felfüggesztést, Whitaker is az ártatlanságát hirdette, ezért beleegyezett, hogy a hat hónapos időszak alatt bármikor véletlenszerűen elvégezhetik rajta a kábítószer-tesztet.

Egyszer azonban elmulasztott egy vizsgálatot, nyilván nem véletlenül, mert utána jobbnak látta beköltözni egy kábítószer- és alkohol-rehabilitációs központba.

Whitaker 1999. februárjában állt újra kötelek közé, de egyértelmű vereséget szenvedett Félix Trinidad ellen, majd a következő, 2001-es újabb, pályafutása utolsó próbálkozásánál Carlos Bojorquez ellen is kikapott technikai KO-val.

Whitaker, aki a ringben fantasztikusan védekezett, a kábítószerrel szemben nem találta az ellenszert.

Minden leszokásra tett erőfeszítése hiábavalónak bizonyult, 2002-ben túladagolta magát, sőt három évvel később is rajtakapták.

Egyszer hallottam, hogy a férjem felajánlja neki, hogy egy könnyű meccsel formába hozzák, de hallani sem akart róla. »Nem akarok könnyű meccset«. Mindig ezt válaszolta rá. Sok gondja volt a ringen kívül, nem tudta legyőzni a démonait, de a szorítóban ő volt az egyik legnagyobb

– emlékezett vissza az ESPN-nek Kathy Duva, akinek férje rendszeresen szervezte Whitaker meccseit, és később a család barátjává vált.

Természetesen függősége nem csak morálisan és sportszakmai szempontból, hanem anyagi téren is jelentős problémát okozott. Hiába edzősködött, juttatta Calvin Brockot Vlagyimir Klicskó elleni 2006-ban címmeccshez, vagy  Zab Judah-ot IBF világbajnoki övhöz, egyre inkább pénzzavarba keveredett. A fényes sportolói karrierhez képest már csak szórványos és jóval szerény jövedelme kevésnek bizonyult az adóhátraléka fedezéséhez. Mivel a családtagok sem dúskáltak anyagiak terén, nem tudták fenntartani azt a házat, amelyet még profivá válása utáni első pénzdíjaiból vett és ahova édesanyját költöztette be. Odáig fajultak a dolgok, hogy 2014-ben kilakoltatta a 73 esztendős mamát.

Amíg él, a mi fiúnk lesz, de rendkívül feldúlta a családot

mondta Sweet Pea testvére, Zelda Brown a bírósági döntés után.

Kétségtelen népszerűségét azzal rombolta tovább, hogy„csodálatos pillanatként” jellemezte, amikor a bíróság kimondta édesanyja kilakoltatását.

Egyéb téren sem alakult jól a magánélete. Rovanda Anthonyval még 1985-ben egy ringben házasodott össze. Az akkor 21 éves bunyós hallani sem akart más helyszínről.

Mindig templomi esküvőről álmodtam, de mivel nem lehet Pete-et kiráncigálni a ringből, talán így lesz a legegyszerűbb

– mesélte utólag felesége, miért döntöttek a furcsa szertartás mellett.

Házasságukból négy gyermek született, de a kokain éket vert közéjük, elváltak, ráadásul 2015-ben közös gyermekük, ifjabb Pernell Whitaker elveszítette a rák elleni harcot.

Hírességek csarnoka

Látható, Sweat Pea karrierje nem volt makulátlan, messze nem élt tökéletes, példamutató életet, de ökölvívói pályafutása miatt joggal szerepel a sportág Hírességek Csarnokában. Halálát követően minden egykori és jelenlegi nagyágyú megosztott róla egy-egy gondolatot. Mike Tyson szerint ő volt a tökéletes bokszoló, de Floyd Mayweather sem fukarkodott a bókkal, szerinte ő volt minden idők egyik legjobbja.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Floyd Mayweather (@floydmayweather) által megosztott bejegyzés, Júl 15., 2019, időpont: 6:44 (PDT időzóna szerint)

Oscar De La Hoya pedig összes ellenfele közül a legjobb védekezőnek nevezte Whitakert. Ha valaki testközelből megtapasztalhatta ezt, akkor az pont a később szintén legendává váló mexikói.

Megtiszteltetés volt megosztani vele a ringet. A védekezést és a meccsek irányítását, Pernell Whitaker volt a legjobb ökölvívó, akivel valaha megküzdöttem.

Végtelenségig sorolhatnánk a sportág kiválóságainak dicsérő szavait, de a lényegen ez mit sem változtat: Whitaker az ökölvívás legnagyobbjai közé ért, akinek elismertségét, népszerűségét még a kokainfüggősége sem tudta padlóra küldeni.

Kiemelt kép: Al Bello/A

Ajánlott videó mutasd mind

The highly contaminated Claw, machine part in Chernobyl Exclusion Zone, 2019 closeup

Csernobil karma még ma is halálos

Nem véletlen, hogy csak néhány ember tudja, merre van, a zónán belül. Kérdés, hogy a turistahadak érkezésével, meddig maradhat titokban a helye.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.