Istenre esküszöm, hogy olyan az életem, mint egy film. Tudom, elcsépeltnek hangzik, de ez az igazság
– így kezdte az augusztusban, a The Players’ Tribune-ön megjelent írását Joel Embiid, a cikk pedig pont annyira szórakoztató, mint maga a 24 éves center.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy aki sztársportoló, az erre tette fel az életét, megvoltak hozzá a megfelelő körülmények, a jó edzők, a tehetség és némi szerencse, a csúcsra pedig egyenes út vezetett. Ám a helyzet, mint ahogy az élet minden területén, itt sem ennyire egyértelmű, sőt. Mindig akadnak kivételek, mint például a kenyai Julius Yego, aki a YouTube-ról tanulta meg, hogyan kell elhajítani a gerelyt, azóta pedig már világbajnok és olimpiai ezüstérmes.
Embiid Youndéban, Kamerun fővárosában született, a gyerekkora pedig teljesen átlagos volt: reggel felkelt, megreggelizett, elment iskolába, délután hazament, szunyált egy rövidet, hogy rápihenjen a későbbi többórás tanulásra, este alvás, másnap pedig ugyanez elölről. Édesanyja komolyan vette az iskolát, Embiid pedig nem szállt szembe vele, szót fogadott.
Nyolc éves volt, amikor a kameruni válogatott kijutott a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra, ő is, mint sokan mások, focista akart lenni. Ekkor már a délutáni alvás helyett egy közeli pályán rúgta a labdát a barátaival, de arra ügyelt, hogy otthon mindent úgy rendezzen el, ha hallja, hogy édesanyja közeleg, akkor gyorsan hazafusson és leüljön a könyvei elé, mintha csak magolna.
Nem is nagyon ismerte a kosárlabdát, Kamerunban nem annyira népszerű a sportág, NBA-t pedig sokáig nem látott. Nem azért, mert nem lett volna tévéjük, hanem mert az anyja nem engedte, hogy hajnalban tévézzen és ez a szokása a tanulás rovására menjen. Úgyhogy 15 évesen, 2009-ben látott először mérkőzést az észak-amerikai ligából, a Los Angeles Lakers játszott az Orlando Magickel, az akkor még topon lévő Dwight Howardot, vagy a túloldalon Pau Gasolt és Kobe Bryantet csodálta.
Különösen utóbbi volt rá nagy hatással. A fejébe is vette, hogy ő is elkezd kosárlabdázni, apja szerint azonban már kissé túlkoros volt, ezért azt tanácsolták neki, inkább röplabdázzon, azzal eljuthat akár Európába is.
Itt jön a képbe Luc Mbah a Moute. A főváros közeli Bia Messe település törzsi vezetőjének fia, 2008 óta az NBA-ben játszik, a mostani szezonnak a Los Angeles Clippers játékosaként vágott neki. Ő érezte úgy, hogy fel kell karolnia a kameruni kosárlabdát. Ezért minden évben szervez egy sporttábort, ahová meghívást kapnak a legtehetségesebb fiatalok – a Vice erről készült videója erősen ajánlott. Ide protezsálták be Embiidet 16 éves korában, ám ő annyira félénk volt, hogy az első nap el sem mert menni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A floridai Gainsville-ben található The Rock Schoolba került, ám úgy vágott neki az útnak, hogy csak pár szót tudott angolul, azt is amerikai rapszámokból. Amikor lement az első edzésre, a többiek kinevették, hogy mennyire béna és képzetlen, zsákolni tudott, labdát vezetni viszont már nem – ami persze nem csoda, csak pár hónapja foglalkozott komolyabb a sportággal. Az edzésről hazamenekült, a szobájában pedig Lil Wayne-t hallgatott és sírt.
Ezután azonban nem feladta, hanem kihívásnak tekintette a szurkálódást. Minden egyes negatív beszólásból erőt merített, be akarta bizonyítani, hogy tévednek vele kapcsolatban. A YouTube-n nézte, hogyan kéne jól dobni, onnan leste el a mozdulatokat.
Egyik este leültem a gép elé, beírtam a keresőbe, hogyan kell hármasokat dobni. De nem volt az igazi, úgyhogy arra kerestem rá, hogyan kell jól dobni. És ekkor gyulladt fel a fejemben az a kis égő, és már gépeltem is: fehér emberek hármast dobnak. Tudom-tudom, sztereotipizált gondolat, de láttatok már egy átlagos, 30 éves fehér embert hárompontost dobni? Ideális kéztartás, a térd behajlítva, a dobást követő mozdulat is tökéletes. Tőlük tanultam meg dobni.
Embiid nem is hozhatott volna jobb döntést, a mai NBA-ben már elvárás egy centerrel szemben is, hogy legyen stabil középtávolija és tudjon hárompontost is dobni, ezzel is szét lehet húzni a védelmeket. Ő még a floridai középiskola diákjaként csapata egyik triplakirályával készült az edzések után, és bár eleinte nagyon kikapott, idővel egyre jobb lett. Úgyhogy egy évbe sem telt, a kinevetett kameruni srác a híres kansasi egyetem csapatához került.
Azt sem tudtam, hogy kik a jó csapatok. Hogy miért pont a Kansas? Mert Luc azt mondta, hogy ők a legjobbak, oda kell mennem. Úgyhogy Kansasbe mentem.
Ahol aztán majdnem apró darabokra tört a profi kosárlabdáról szövögetett álom. Az első edzéseken Tarik Black befűzte neki az oktatófilmet és bohócot csinált belőle. Megint kinevették. Be is ment az edző szobájába és kérte, engedjék el, neki ez nem fog menni, sosem lesz jó játékos. Bill Self csak annyit felelt, ne hülyéskedjen, éveken belül 1/1-esként viszik el a drafton, ami azt jelenti, hogy a korosztályában majd ő lesz a legtehetségesebb.
Joel Embiidnek azt mondták az amerikai túra előtt, hogy vigyázzon, mindenki át akarja majd verni, úgyhogy Self szavait is kétkedve fogadta. Lehiggadva arra jutott, edz továbbra is keményen, lehet, hogy profi kosaras nem lesz belőle, de legalább lediplomázik, anyja örülni fog neki.
Egy szezont játszott a főiskolai bajnokságban, 11,2 pontot és 8,1 lepattanót átlagolt, mellette pedig 2,6 blokkot mérkőzésenként, a legjobb védőnek választották. Egy sérülés miatt a rájátszást viszont ki kellett hagynia, ezzel el is úsztak a Kansas bajnoki esélyei.
Egy kis összeállítás Embiid előző szezonjából:
A 2014-es draftra jelentkezett, és ha nem is lett 1/1-es (Andrew Wiggins volt az), a harmadik helyen elvitte őt az újjáépülő Philadelphia 76ers. A lábsérülése miatt nem játszhatott az első szezonjában, közben pedig testvérét is elveszítette, Arthur autóbalesetben vesztette életét, ez is megviselte Embiidet. A következő idény előtt ismét műteni kellett a lábát, megint kihagyott egy évet, egészen 2016 októberig kellett várni, hogy végre NBA-meccsen játsszon. Rögtön letett egy 20 pontos, 7 lepattanós, 2 blokkos meccset az asztalra. A mostani a harmadik szezonja, de már egyértelmű, hogy a 24 éves Embiid a liga egyik legjobb centere, aki nem csak pár lépésről tuszkolja be a gyűrűbe a labdát, hanem távoli dobásokat vállal magabiztosan, kiválóan védekezik, igazi vezére is tud lenni a csapatának és úgy mászik bele a riválisok agyába, ahogyan arra csak kevesen képesek, ezért is dominálja le sokszor a liga magasembereit. A Philly nem csak miatta, de neki is köszönhetően újra jó csapat lett, Embiid pedig átlagban 22 pontos, 10 lepattanós center, azaz dupla-duplára és jó védekezésre lehet tőle számítani minden egyes mérkőzésen.
A mai profi sportban sokszor látjuk azt, hogy már túl steril az egész környezet, a sportolók nyilatkozatait ki lehetne adni közhelyszótár címen, politikusokat megszégyenítő a korrektség. Embiid nem ilyen, szerencsére, ő jelenleg nem csak az NBA, hanem az amerikai major sportok legnagyobb trollja.
Mint a mai generációkból mindenki, ő is sokat lóg a neten, Twitterezek, Instagramozik ezerrel és ott kezdi ki az ellenfeleket hol humorosan, hol csipkelődve. 2017-ben például egy fotót posztolt az egyik győzelem után, mire a minnesotás Karl-Anthony Towns megjegyezte, a kép minősége pont olyan pocsék, mint a kísérőszöveg, amit Embiid mellé írt. Erre a Philly centere így vágott vissza:
Még mindig jobb minőségű, mint a védekezésed.
Övön aluli. Tényleg. A Tiberwolvesnál nemrég egy elég szép szerződést aláíró Townst mindig sok kritika éri a védekezése (hiánya) miatt, már a saját csapattársa, Jimmy Butler is kikezdte emiatt.
Karl-Anthony Towns’ comment: 🔥
Joel Embiid’s response: 🔥🔥🔥🔥 pic.twitter.com/jPahjC0vv5
— SB Nation (@SBNation) 2017. december 14.
Nagy sztori Embiiddel kapcsolatban az is, hogy 2014-ben fel akarta szedni Rihannát, erről a Twitteren is beszámolt, ám az énekesnő állítólag azzal hárított, majd keresse meg akkor, ha beválogatják az All Star-gálára. 2018-ban jött el a pillanat, meg is kérdezték, hogy akkor lesz-e valami a Rihanna-dologból:
Anno visszautasított, szóval minek futnék utána? Túltettem magam a dolgon, jöhet a következő. Bízz a folyamatban
– felelte Embiid és mondandója utolsó része a legfontosabb, ez a kedvenc szállóigéje.
Trust the process. Joel Embiid mindig ezt mondja. Ezt hajtogatta, amikor Floridában kinevették, ez volt a fejében, amikor az a Tarik Black oktatta, aki egyébként draftnélküliként került be az NBA-be, de hamar kikopott és már Izraelben kosarazik. Embiidnek igaza volt, csak bízni kell benne.
