Arcátlan luxuslakás eltitkolás ide, szuperkínos kitiltási botrány oda, a Szulejmán szünetelése óta nem volt olyan topik, ami ennyire megmozgatta volna a magyar társadalmat, mint az internetadó.
Tegyük először is tisztába: ez az egész nem csak az ingyen pornóról szól. Attól függetlenül, hogy ennek a Habony Árpád alakú internetadónak az ötlete kísértetiesen és váratlanul pont az amerikai kitiltási botrány közepén sült el, és lehet, hogy valóban csak egy gumicsont, már a belengetése is tovább mutat az „Úristen, többet kell majd fizetnem a torrentezésért” gondolati körön.
Miután kedd este felrobbant a Facebook hírfolyamom –mindenki a netadó kapcsán orbánozott, jajongott, visongott, vicceskedett, több Fb-csoport is létrejött, sőt tüntetést is szerveztek ellene (aminek az egyik, számomra teljesen érthetetlen programpontja, hogy „Világítsunk egyszerre sokan a telefonokkal az ég felé!”) –, ránéztem az egyéb, FB-on kívüli internetekre, ahol szembejött velem egy épp ide passzoló írás.
Az amerikai külügyminisztérium hivatalos blogján Dr. Rajiv Shah, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatalának egyik munkatársa értekezett arról, hogy a digitális fejlődés mekkora lökést tud adni a harmadik világbéli országoknak, és hogy összefogva a kormányokkal, teches cégekkel, nonprofit szervezetekkel, miként lehetne kihúzni a nemcsak technológiailag, hanem szabadságfaktor, oktatás, digitális– és szociális szakadék, valamint általában nyomor szempontból is ezeket az embereket a mocsárból. Ez a gondolat egyébként az ENSZ Millenniumi fejlesztési céljaival is összhangban van, azokban ugyanis a nyolc cél egyikének része az információs és kommunikációs technológiák elérhetővé tétele mindenki számára.
Shah a bejegyzésben felidéz egy bő egy éve született társaságot, az Alliance for Affordable Internet (szövetség a megfizethető internetért) nevűt, amihez az amerikai, svéd, ghánai, nigériai, mozambiki, satöbbi kormányokon kívül – nyilván népnyomorító szándékkal – olyan cégek csatlakoztak, mint például a Google, a Facebook, a Yahoo, a Cisco, az Intel, a Microsoft vagy az eBay-alapító Pierre Omidyar által létrehozott nonprofit Omidyar Network. Mára 65 tagjuk van. Céljuk, hogy segítség elterjeszteni a megfizethető, olcsó szélessávú– és mobilinternetet a szegénységtől sújtott fejlődő afrikai országokban. Hogy ezekben az országokban a jelenleg a havi átlagkereset 30 százalékára rúgó előfizetési díj 5 százalék legyen (nálunk ez egyelőre kb. 2 százalék). És nem az ingyenpornó miatt. Hanem például azért, hogy a helyi orvosok, vállalkozók, vezetők számára új lehetőségek nyíljanak, és akkor még nem is húztam elő a végső, már-már demagógnak ható érvet a nyomorban élő, iskolázatlan afrikai gyerekek oktatása kapcsán.
De ez tényleg komoly. A technológiai fejlődés óriási változásokat képes okozni egy harmadik világbéli országban: Shan példáját ellopva, gondoljunk például Szenegálra, ahol a rizsmolnárok eddig drága, ázsiai importot használtak, miközben a helyi gazdák képtelenek voltak eladni terményüket. Létrehozva azonban egy elosztóhálózatot, fejlesztve a terményminőséget, egy exceles-dropboxos közös internetes adatbázis teljesen megváltoztatta ezt a rendszert, és az online fizetést is beépítve a workflowba szintet lépett a helyi mezőgazdaság. Valószínűleg kicsit a gondolkodásmód is.
De nem kell Afrikáig mennünk, hogy megértsük miért is fontos a mindenki számára elérhető és olcsó internet. Finnországban épp most lett alanyi jog a szélessávú net, az Európai Unió tízéves növekedési stratégiájában, az úgynevezett Európa 2020-ban pedig kiemelt hangsúlyt kapott a csúnya nevű digitális menetrend, aminek fontos része a következő:
„Európában mindenki számára hozzáférhető, nagy sebességű és szupergyors internetkapcsolatot kell biztosítani, elérhető áron.”
És hogy miért? Itt a válasz:
„A nagy sebességű internet lassú térhódítása kedvezőtlen hatással jár Európa innovációs kapacitására, hátráltatja az ismeretek átadását és az áruk és a szolgáltatások terjedését, valamint elszigeteli a vidéki térségeket.”
A gonosz, naggggyon gonosz EU ráadásul 2015 decemberétől a tervek szerint eltörli a telefonos és internetes roaming díjakat, tehát a fogyasztóknak nem kell majd többet fizetniük, ha külföldön használják okostelefonjukat. Rövid eszmefuttatás se nagyon kell hozzá, hogy megértsük, miért ne érné meg bő egy év múlva a szénné adóztatott magyar internet helyett valami korlátlan ukrán mobilnetet igénybe venni.
Végül is a cigi is onnan jön, nem?
