Minden állam családokból áll – írja már Arisztotelész is. A Politikában a családi hatalom gyakorlója a férfi, az állami hatalom gyakorlója a király. Ez utóbbi az állam minden családja fölött uralkodik. Arisztotelész megközelítésében mind a család, mind az állam működését az interiorizált hatalom, a tekintély tartja fenn. A szülői hatalom veti meg lélektanilag az ágyat a politikai hatalom számára.
A KDNP szereti ezt a több mint kétezer éves felfogást. Úgy véli, az államnak ma is erős beleszólás jár a családok életébe. Az általa fémjelzett törvény szerint a család Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása. Ebből következően rá is települhet a kormány a társadalom ezen, alapvetően a szeretetre, tiszteletre, megbecsülésre – és egyáltalán nem a humánerőforrás fejlesztésére – épülő egységére. Törvény is szabályozza majd az arisztotelészi hatalmi hierarchiát, amelynek alján a gyerek, tetején a király (jelen esetben: kormányfő?) áll. Aki esetleg nem családi közösségben él, arra a rendszer máshogy figyel: ahol tud, betesz neki.
De térjünk vissza családra! Mai világunkban az államnak segítenie kell ezen legfontosabb nemzeti erőforrást. Az új törvény, ezt több helyen ki is emeli. „Az állam segíti a munkavállalás és családi élet összeegyeztetését.” „ A családok védelme, és a családok jólétének erősítése az állam feladata.” E célok üdvözlendők. De csak akkor, ha ezért cserébe nem furakodik be az állam a hálószobánkba, a gyerekszobánkba, a vacsoraasztalhoz. Ne írja elő, hány gyerekünk legyen, hogy neveljük, milyen iskolába járassuk, milyen ideológiát oltsunk a gyerekeinkbe, hogyan éljünk szülői hatalmunkkal.
Harrach Péter frakcióvezető azt is törvénybe foglalná, hogy a gyerek kötelessége a szófogadás. Szerintünk is kötelessége, de nem azért, mert ez van a törvényben, hanem azért, mert a családunk szeretetre, tiszteletre épül. A gyerek nem Orbán Viktor vagy Harrach Péter kedvéért fogad majd szót (vagy nem), hanem az apja és az anyja kedvéért. (Szerencsére itt eltér a törvénytervezet Arisztotelésztől: itt egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel bír az apa és az anya.)
Azt is előírja a törvény, hogy képességeinek megfelelően tegyen eleget a tanulmányi kötelezettségének, továbbá, hogy egészségesen éljen az a gyerek. Egy másik KDNP-s törvénytervezet ugyanakkor arról szól, hogy az állam nem biztosítja majd mindenkinek – a képességeinek megfelelő – iskoláztatást. Egy mélyszegénységből élő gyereknek továbbá nemcsak a megfelelő iskoláztatás nem adatik meg (tegyük hozzá: sem most, sem a jövőben), de egészen biztosan törvényt szeg majd folyamatosan. Hogy teljesítse a törvényi kötelezettségét az egészséges élet vonatkozásában, ha nem jut elég élelemhez, vagy ha nincs fűtés az otthonában?
Az államnak nem azt kellene előírni, hogy mit csináljon a vacsoraasztalnál a család, hanem azt kellene elérni, hogy minden családi asztalon legyen vacsora.
