Önök bütykölték meg az ominózus Orbán-interjút megjelenés előtt?
Klecska Ernő: Nem.
Hajnal Csilla: Természetesen nem. Újságíró ilyet nem csinál.
De akkor ki tehette?
Klecska: Ezt csak azt tudja egyelőre, aki csinálta.
Hajnal: A kezdettől fogva arra tippelünk, hogy külső beavatkozás történt. Elég sok elbocsátás volt a cégnél 2016 nyarán, miután elküldték Szabó Miklós ügyvezetőt. A távozók közül többen is tisztában lehetettek az informatikai rendszer súlyos gyengeségeivel. Egyébként nagyon jól megkonstruált módon történt az egész, mert elsőre fel sem tűnik a módosítás. Rengetegszer végigolvastam azóta betűről betűre, hátha van a szövegben egy árulkodó elütés. Profi munka, ehhez érteni kellett. Az illetőnek tudnia kellett, hová kell belenyúlni.
Lehet, hogy egyszerűen meg volt nyitva a számítógép, amikor elszaladt a gép gazdája egy kávéra, és valaki helyben belenyúlt?
Hajnal: Ezt nem lehetett egy pillanat alatt megcsinálni. Arról az oldalról, ami elkészült Veszprémben, valahol, talán még Veszprémben, vagy talán máshol, készülhetett egy másolat és azt javíthatta át egy félórás munkával az elkövető. Ha az „éles” oldalba kezdett volna el beletenni szöveget, a tördelés elcsúszott volna. De itt még egy elválasztási hiba sem volt.
Klecska: Úgy tudom, valaki egy Teamviewerhez hasonló programmal jelentkezett be az egyik kolléga gépére távolból. Amikor a kolléga elment a gépétől, akkor az a valaki egy másik kollégának a felhasználónevével és jelszavával egyszer csak belépett a tördelőrendszerbe. Még ennyi idő után is sok a homályos pont. Talán egy hónapja minket is behívtak Veszprémbe a rendőrségre, mondván, hogy szeretnék lezárni az ügyet, de érdemit nem mondtak nekünk. Persze a rendőrnek nem is ez a dolga, hogy minket erről felvilágosítson.
Hajnal: Nekem az egyik rendőr megemlítette, hogy van már egy gyanúsított, de nem mondta el, hogy ki az.
Klecska: Hogy ne vegyék észre mások, legfeljebb két perce lehetett az illetőnek az állománycserére, még mielőtt nekünk szóltak, hogy készen van az anyag és mehet. Én úgy kombinálok, hogy talán be volt kapcsolva egy webkamera, és egész nap figyelte az illető, hogy mi történik. Egyébként sértődött régi kollégákon kívül az illető lehetett például akár egy felbérelt személy is. Érdekes, hogy az eset után kirúgták a Pannon Lapok Társasága éléről az egyik ügyvezetőt is, Kinde Kálmánt, aki amúgy utána Simicska Közgépéhez ment vezérigazgatónak.
Összeesküvés-elméletnek elmegy, de simán lehet véletlen egybeesés is.
Klecska: Pontosan. Nem tudjuk, ki lehetett az elkövető. Egyébként amikor engem kirúgtak, akkor a Facebookon megosztottam a hírt azzal a kommentárral, hogy „felgyújtották a Reichstagot”, arra utalva, hogy esetleg ez egy önhekkelés. Sokan mondták, hogy túlkombináltam, de előtte a Mediaworksnél kirúgták a baranyai és a somogyi újságírókat is, és óriási botrány volt, szóval szép számban lehetnek sértett emberek.
Hajnal: Heves és Nógrád megyében is voltak elbocsátások, tehát sorozatban zajlottak a kirúgások országszerte.
Klecska: Amikor 2016. december 27-én sor került a cégnél a belső „kihallgatásra”, ott is elmondtam: lehet, hogy ez az egész valójában az ügyvezető fejéről szólt. Lényegében azért van ott a felelős kiadó az impresszumban, mert a cég ügyvezetője felel az informatikai és egyéb rendszerek kiépítéséért, a belső ellenőrzésért, kontrollingért, képzésért, a rendszer zártságáért.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Miért pont önöket vették elő a kiadónál bűnösként?
Hajnal: Aznap mi dolgoztunk. Kapóra jött ez az ügy a kirúgásunkra. 2014-ben Kunstár Csaba akkori főszerkesztőnk azzal érkezett egyszer vissza a veszprémi központból egy megbeszélésről, ahol ott volt Kázmér Judit ügyvezető is, hogy egy listáról felsoroltak neki több nevet, akiktől jobb lenne megszabadulni. Csaba azonban nem akart kirúgni olyanokat, akik értenek ahhoz, amit csinálnak. Azt kérte az ügyvezetőktől, adják írásban utasításba, kit kell kirúgnia.
Ez bizonyítható? Megvan ez a papír a kirúgandók listájával?
Hajnal: Sajnos nincsen, mindenesetre mostanra azok, akik rajta voltak, már nincsenek a lapnál.
Volt más olyan előzmény is, ami önökben azt az érzést keltette, hogy a hekkerbalhé miatti kirúgás csak egy ürügy volt?
Hajnal: 2013-ban elkezdtek kidolgozni egy teljesítménybérezési rendszert, amit a fotósokon akartak kipróbálni. A fotósok azonban nagyon előnytelennek tartották ezt és megtagadták a szerződésmódosítás aláírását. Huzakodás kezdődött, amit egy idő után Szabó Miklós ügyvezető megunt, így előkészítették a közös megegyezésről szóló felmondásokat. De a fotórovat vezetőjének például azzal az indokkal mondtak fel, hogy megszűnik a rovatvezetői munkakör… Volt egy kolléga, akit én kísértem el Veszprémbe, szóltam neki, mire figyeljen. Nem vertem az asztalt, csak ültem mellette, és amikor kérdeztek valamit és nem jól reagált, akkor mondtam neki, gondolja meg. Később ezt a jogász meg az ügyvezetők úgy értékelték, én mit „szakszervezetiskedek”, miért nem a cég érdekét képviselem. A vége egyébként az lett, hogy odatették elé a közös megegyezést, azzal, hogy ha nem írod alá, akkor is kirúgunk. Szóval már a Szabó-érába nyúlnak vissza ezek a dolgok, onnantól fogva „fekete seggűnek” számítottam, de a közvetlen főnökeim, a korábbi főszerkesztők kiálltak mellettem.
Ernő, az ön esetében is voltak olyan előzmények, amikor már érezte, hogy esetleg ki szeretnék piszkálni?
Klecska: Már azt sem akarták igazán, amikor az előző főnökünk engem javasolt szerkesztőnek. Amikor megnyertem a Szabad Sajtó Díjat, Cser-Palkovics András fehérvári polgármester gratulált nekem, majd leültünk egy kávéra. Azért szerettem volna vele találkozni, mert egy ügy kapcsán a polgármester „behisztizett” az egyik újságírónkra. A találkozón emlékeim szerint elhangzott, hogy a Pannon Lapok Társaságát dunántúli, fideszes városvezetőkkel, barátaival meg akarják venni, össze is „szedtek” 6,5 milliárd forint körüli összegre ígérvényt. A Pannon Lapok Társasága akkori tulajdonosa, a német WAZ jogutódja, a Funke csoport azonban elutasította az ajánlatukat, mint utóbb kiderült azért, mert Heinrich Pecináékkal boltoltak le közben. Volt egy másik történet is 2016-ban, amikor fültanúja voltam egy beszélgetésnek, melyben azt fejtegette Kázmér Judit, hogy tudja, ki lesz az új tulajdonos, de nem mondhatja meg, viszont egy osztrák ismerősére hivatkozott, aki a WAZ vagyonkezelője volt Bécsben. Judit még azt mondta, hogy ő már megmondta korábban, hogy nem lövünk ágyúval polgármesterre. Amikor itt dolgoztam, eleinte lényegében csak egyetlen követelményrendszer volt: hogy a példányszám növekedjen. Aztán egyszer csak elkezdtek jönni ilyen elvárások, hogy többet kellene írni Mészáros Lőrinc alapítványáról.
Hajnal: Azt is mondták, legyen több anyag Felcsútról. Persze pozitív környezetben.
Klecska: Aztán a kiadó ügyvezetése rábeszélte a fehérvári polgármesteri hivatalt, hogy 100 millió forint környéki összeget nálunk költsön el. Vettek felületeket és tartalmakat, és már akkor előfordult, hogy jött levél a hivataltól, benne egy sajtótájékoztatón lefotózva az újságírók csoportja és egy üres széknél piros karika nyíllal, hogy az a Fejér Megyei Hírlap hiányzó újságírójának a helye. Az ügyvezetés őrjöngött.
Pedig bizonyára izgalmas sajtóesemény volt. Miért nem volt ott a lap a helyszínen?
Klecska: Egy csatornafedél átadása vagy hasonló súlyú esemény lehetett. Addigra már igen alacsony volt a létszámunk, ezért nagyon be kellett osztani a kapacitásainkat. Úgy döntöttünk, ez nem olyan fontos és úgyis lesz közlemény, majd megírjuk az alapján. Kázmér Judit egyébként, amikor már látta, hogy ki lesz a vevőjelölt, megijedt. Liszkay Gáborék pedig – ezt ugyancsak a telefonbeszélgetés alapján tudom – beígérték Kázmérnak, hogy ő lesz az egységesülő megyei lapportfólió országos vezetője. Ehelyett egyébként az a Szakács Árpád lett, aki az ominózus, később meghekkelt Orbán-interjút is készítette. (Liszkay az elnök-vezérigazgatója a Pannon Lapok Társaságát megvásárló és beolvasztó Mediaworks cégnek, amióta Mészáros Lőrinc a tulajdonos.) Szóval a lényeg, hogy egyre gyakrabban fordultak elő közvetlen kézivezérlések. Olyanok, hogy a főszerkesztőnk, Zajácz időnként félig pityeregve érkezett vissza, mert nem nagyon merte előadni közvetlenül, hogy ezt vagy azt nem lehet megírni, vagy ezt kellene. De valahogy elérte, hogy minket nem kell kirúgni. Visszatérve a konkrét esetre: eleinte csak Csillát és a főnökünket, Zajácz D. Zoltánt akarták behívni, engem nem, de amikor látták, hogy posztoltam a témáról, hogy az eset provokáció lehetett, és az ezzel foglalkozó hírt átvette a hvg.hu után a pestisrácok.hu, akkor pár perccel később jött a telefon Kázmér Judittól, hogy én is menjek másnap. Az én bűnöm tehát az volt, és ezt a tárgyaláson is elkottyintották, hogy nem kellett volna facebookozni. Az biztos, szúrtam a szemüket a Szabad Sajtó Díj miatt. A városi fideszesek többször is támadtak ezért, amire hiába mondtam, hogy érdemes megnézni, kik kapták meg, nagyszerű dolog, el lettem könyvelve kekeckedőnek és nagyon ellenzékinek. Az is zavarta őket, hogy nézegetem a cégkivonatokat, bejárok a cégbíróságra. Az utolsó néhány hónap már nagyon nehéz volt. És elmondom, hogy mi már számítottunk a kirúgásra. Ezért is kértük egy idő után, hogy minden utasítást adjanak írásba.
Hajnal: Érdekes egyébként ez az egész, elküldhettek volna minket is úgy, ahogy ahogy egy hónapja két kollégánkat, hogy azt mondják, nincs szükség a munkánkra, megszűnik a munkakör.
Klecska: Igen, de velünk példát akartak statuálni.
Hajnal: Ez is benne volt valószínűleg. Engem nagyon megviselt az, ami történt. Rögtön a diploma után, 1989. augusztus 1-jén léptem be a szerkesztőség ajtaján és onnantól kezdve 2016. december 27-ig ott dolgoztam. Nekem ez az életem volt. A gyerekeim is félig ott nőttek fel, óvoda után is gyakran bevittem őket magammal, ha még volt feladatom. Nagyon sokat dolgoztam hétvégén is, készítettem a plusz mellékleteket, mert azokra a napi munka mellett nem jutott már idő. Maximális energiával, tisztességgel, odafigyeléssel dolgoztam, mindent végigolvasva. Ezt az interjút is megnéztem természetesen megjelenés előtt, de végig valóban nem olvastam, mert nem kellett. Ahogy Kunstár Csaba volt főszerkesztő is elmondta a bíróságon tanúként: a központtól érkező oldallal nekünk nem volt dolgunk, hiszen tördelve, készen kaptuk, és nem is nyúlhattunk bele. Egy 2016 november végén kapott utasítás szerint a központi anyagok gondozása a veszprémi főszerkesztő, szerkesztő feladata. Minden más esetben, amikor valamit át kellett venni és hirdetés vagy más méretű kép miatt át kellett tördelni az anyagot, akkor evidens volt, hogy átnéztük ezeket.
Ernő, önt mintha kevésbé borítaná ki az egész, legalábbis látszólag. Jól érzékelem?
Klecska: Valószínűleg azért, mert tizenöt évig gazdasági újságíró voltam, és így körülbelül százszor voltam bírósági tárgyalásokon. Nézőként persze más… Hála istennek egyébként volt hová mennem, mert mérnök-közgazdász végzettségem van. De engem is megvisel az egész. Nagy tervekkel jöttem ide országos lapoktól. A régi Magyar Hírlapnál kezdtem, de dolgoztam a régi Magyar Nemzetnél, a Kurírnál és a Zöld újságnál is. Tényleg sok energia volt ebben, de amit most építenek a tömegmédiumok terén, nem csak megyei fronton, ott tisztességes újságíróknak, médiamunkásoknak nem nagyon van keresnivalója, úgyhogy nem látom a jövőnket benne. Ma már ott tart a „szakma”, hogy annál lejjebb már nem is nagyon lehet. Lefotózzák például saját propagandistáik Németh Szilárdot alulról, és úgy néz ki, mintha egy bálnát látnánk repülni. Azért sem visel meg egyébként annyira az egész ügy, mint Csillát, mert én sosem gondoltam az elmúlt időszakban, hogy még lenne itt bármiféle visszaút, és nem az én számomra, hanem a lapoknak. A lapoknak van „vége” valójában. A Fejér Megyei Hírlapnak mostanra körülbelül a kétharmadára esett a példányszáma azóta, hogy Mészárosék megszerezték. Annyira vacakok most, mintha nem is akarnák ezeket hosszútávon működtetni. Kész csoda, hogy a mondatok végére teszik a pontot és nem az elejére. Vannak közben független online kísérletek, de pénz nélkül nehéz. Szóval először is meg kellene találni az üzleti modellt, ami mellett működni lehet normálisan. Addig pedig marad az, hogy például a Mediaworks megyei lapjaiban nem esik szó a hódmezővásárhelyi választási eredményekről, vagy itt vannak az OLAF-ügyek – és nem is csak Orbán vejének ügye, mert arról már a mi időnkben sem engedtek írni –, hanem az a 3,3 milliárdos, amelyik Homolyáról szól, pedig annak van fehérvári szála is. Jó, hogy legalább a 24.hu feldolgozta a témát. Az ember szereti azt gondolni, hogy ez egy piac, és ha lesz rá igény, akkor majd betölti valaki a réseket. Ám ez veszett fejsze nyele. Azt jósolom, hogy olyanok, akik nem értenek a médiához, meggyőzik a politikai aktorokat, akik ugyancsak nem értenek ehhez, hogy ilyen konstrukcióban, amit kialakítanak, szállítani fogják a lojális közvéleményt. Mire kiderül, hogy ezt nem lehet, addigra ezt a pénz már köddé válik. Az a gyanúm, hogy az online portfóliót megtartják, látszik, hogy ebbe tolják a pénzt. A printet viszont szerintem lehet, hogy el fogják adni arra hivatkozva, hogy a helyi közönség, az önkormányzatok környezetéből, akik eredetileg is meg akarták venni, átvennék.
Önök hogyan és mikor értesültek arról, hogy valaki meghekkelte az interjút?
Hajnal: Az interjút tartalmazó oldalt én küldtem nyomdába, Ernő csak ellenőrizte, hogy megérkezett-e. Másnap, szombaton már főtt otthon a karácsonyi ebéd, amikor 11 körül telefonált Zajácz Zoltán, a főszerkesztő Ernőnek, hogy rosszul jelent meg az interjú a lapban. Úgy fogalmazott, szabotázs történt. Felhívtam a veszprémi Napló szerkesztőjét, aki azt mondta: átmásolta nekünk az anyagot – de a mi oldalunk üres volt, én másoltam rá a betördelt interjút. December 25-én estefelé felhívott a főszerkesztő, hogy azonnal vigyem el a laptopot hozzá. Bementem a szerkesztőségbe, aztán taxival vittem el hozzá a gépemet. Onnantól kezdve elkezdtek a gépben turkálni az informatikusok. 25-én egyébként jött még egy levél a főszerkesztőtől, hogy most akkor mindenki azonnal cserélje ki – 4 év alatt először! – a jelszavát.
Klecska: A cégvezetés ugyanis addig nem gondoskodott arról, hogy a gyárilag kapott, „sajátneve.3820” felépítésű kódokat lecseréljék a felhasználók. Amikor felhívtak bennünket, én eleve azt hittem, hogy a Mediaworks-PLT más lapjainál is rosszul jelent meg az oldal, a főszerkesztőtől tudtam meg, hogy nem, csak nálunk van probléma. Az is nagyon amatőr hiba volt, hogy a cég munkatársai, miután elkérték a laptopokat, elkezdtek azokon kotorászni. Ez olyan volt, mintha Columbo a kutyájával és a szivarjával ment volna be egy nyomozás helyszínére. Ha találtak is volna bármit, az így nem lenne bizonyítóerejű. Pedig meglett volna a módja az eljárás megfelelő lefolytatásának: másolatvétel, igazságügyi zár alá vétel ás így tovább. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy hónapokkal a kirúgásunk után kiment a meghekkelt interjú a digitális előfizetőknek.
Önök nem csak a bírósági tárgyalóteremben, de a magánéletben is egy párost alkotnak. Így a megélhetésük duplán is veszélybe került a kirúgásukkor. Hogyan vészelték át ezt az időszakot?
Klecska: Mind a ketten úgy tudtunk elhelyezkedni, hogy nagyjából fele annyit keresünk, és mostanában érünk tartalékaink végére. Azért is lenne jó, ha vége lenne már ennek a pernek.
Hajnal: A 2016-os karácsonyunk ráment erre a történetre. A gyerekeim itthon voltak, nagy „élmény” volt nekik olvasni a mocskolódó kommenteket, amiket kaptunk. Mindenkit megviselt a családban, ami történt. Szerencsére az önkormányzat programszervező cégénél néhány héten belül kaptam állást.
Klecska: Én Budapesten és máshol tartok logisztika, projektmenedzsment, szoftver órákat. A Fidesznél egyébként van egy mondás, hogy ha jót akarsz, akkor tartsd magadhoz közel az ellenfelet. Azt is hallani, hogy a kampányban nem szeretnének munkanélküli újságírókat látni, mert az veszélyes lehet. Konkrétan esetemben is utánam nyúltak, több állásajánlat is akadt, de kiderült, hogy cserébe másként kellene viselkedni. Én konkrétan úgy látom, hogy mindenki rajta van egy listán, és kialakítottak egy rendszert: aki nem azt csinálja, amit ők szeretnének, vagy veszélyes rájuk, azt megpróbálják először erővel megijeszteni vagy tönkretenni. Ha nem megy, akkor megpróbálják megvenni. És ha ez sem jön össze, akkor megpróbálják elszívni a levegőt körülötte. Nagyon sok példát lehetne mondani rá a közvetlen környezetemben.
Hajnal: Körülbelül fél évvel a kirúgásunk előtt már volt üzengetés, hogy nem kellene annyi mindent megosztani a Facebookon. Hasonló „figyelmeztetést” kapott korábban az a két kolléga is, akiket egy hónapja rúgtak ki. Ők is egy párt alkotnak az életben, hasonló korúak, mint mi.
Milyen ítéletre számítanak a folyamatban lévő, a Mediaworks-PLT elleni munkaügyi perükben?
Hajnal: Meggyőződésünk, hogy a kirúgásunk teljesen jogszerűtlen volt, mi úgy jártunk el, ahogy kellett. Nem volt arra utasítás, hogy nekünk ezzel az anyaggal még teendőnk lenne, arra viszont volt, hogy a központból jövő anyagokért a veszprémi főszerkesztő, szerkesztő felelős. Sem Ernő, sem én nem hibáztam. Hiszek benne, hogy az igazság a mi oldalunkon van, de közben ez egy jogi folyamat, amit végig kell csinálni, és ez nem könnyű.
Klecska: Nyerni fogunk, mert ahogy mondtam, nagyon sok ilyen pert láttam. Azért is nyerni fogunk, mert nem követtünk el semmit, és az is nyilvánvaló, mert bár nem vagyok munkajogász, de tudom, hogy egy kirúgásnak vannak feltételei és ezek egyáltalán nem teljesültek. Ugyanakkor arra számítok, nem az lesz, mint a többiekkel, hogy egyszer csak megkeresnek egy ajánlattal, hanem kettőnkkel példát akarnak statuálni, ezért akár több évig is eltarthat a per. Nagyon várom viszont, hogy az első foknak vége legyen, mert később talán már nem kell mindig személyesen megjelennünk. Én mindenesetre elhatároztam, hogy a világ végéig is perelni fogom őket.
Nemzetközi fórumokig is elmenne?
Klecska: Nem hiszem, hogy addig eljutunk, de minden jogorvoslattal élni fogok, mert nyilvánvaló, hogy jogtalanul lettünk elbocsátva. Most a napokban egyébként hívtak az egyik rádióba is dolgozni, de amíg a pert meg nem nyerjük, rosszabb tárgyalási pozícióban vagyunk, plusz alig van olyan médium, ahol szívesen dolgoznék. Kerestek minket a Heti Választól is korábban, de Simicskának semmilyen körülmények között sem vagyok hajlandó dolgozni. Hívtak a Lapcomtól is tavaly, de visszakérdeztem, hogy tudják-e garantálni egy évre, hogy nem lesz változás a tulajdonosi szerkezetben Aztán látjuk, hogy mi történt ott is – azóta már Andy Vajna kezén van. És félreértés ne legyen: nem szeretnék „ellenzéki” lapnak sem dolgozni.
Hajnal: Amikor azt mondják, ezt ne így írd meg, hanem inkább úgy, ne ezt emeld ki, hanem inkább azt – az nekem sem tetszik. Jó lenne egy tisztességes újságnál dolgozni, nagyon fáj a szívem, hogy ilyen alig akad ma már.
Klecska: Ha úgy alakulnak a dolgok, akkor lehet, hogy kipróbáljuk a külföldet. Tudom, hogy ott sincs kolbászból a kerítés. Ez a tanítás nem rossz, de most belülről is látva valami egészen káoszos, pedig én még jó helyen vagyok. A Fidesz teletömte a szakképzési rendszert is kliensekkel – és mint tudjuk: minden íróasztal csinál magának feladatot.
Külföldön újságot írnának?
Klecska: Ott teljesen mással foglalkoznánk, talán vállalkozást csinálnánk, vagy akár kétkezi munka, teljesen mindegy, de ez komolyan itt van a terveim között. Húsz évig kimondottan harcos újságíró voltam. Ha ez nem kell az embereknek, akkor minek? Van egy pont, amikor azt kell mondanom, hogy akkor verjék a saját talpukat a csalánnal. Nyilván azt nem vártam, hogy tüntetés legyen értünk, bár tudom, hogy miattunk is nagyon sokan lemondták a Fejér Megyei Hírlapot, és sok barátság is született azóta. Sajnos egyébként a jó újságírók folyamatosan hagyják el a szakmát. A múltkor például tűvé tettük a megyét egy jó gazdasági újságíróért, de nem találtunk olyat, aki alkalmas lett volna az adott feladatra.
Hajnal: Az olvasók pedig mintha megelégednének azzal, amit hírként kapnak, bár sokan lemondták a lapot mostanában. A konkrét ügy kapcsán egyébként elképesztő szolidaritással is találkoztunk.
Klecska: Igen, de az ilyesmi is csak ideig-óráig tart, ez a dolgok természete.
Hajnal: Amikor minket kirúgtak, még néhányan a nyakunkba borultak sírva, de most, amikor a két kultúrával foglalkozó kollégát elküldték, ők már nem érzékeltek semmi együttérzést a szerkesztőség részéről.
Klecska: A hétköznapok manapság olyanok Magyarországon, amiről azt gondoltam korábban, hogy csak a gyerekkori olvasmányélményekben találkozhatok ilyennel.
Mi egyébként a perben az önök igénye?
Hajnal: A visszahelyezésünket természetesen nem kértük ezek után.
Klecska: A bennünket megillető végkielégítést, Csillának hat, nekem négy hónapra, továbbá az elmaradt bérünket és annak elmaradt kamatait kérjük. Ezenkívül a jó hírnév sérelme miatt sérelemdíjat követelünk, amiért úgy kommunikálták az esetet, mintha mi hibáztunk volna, illetve mi lettünk volna a hekkerek. Továbbá mivel 11 órán át hallgattak ki bennünket étlen-szomjan, megtiltva, hogy telefonáljunk, emiatt is perelünk.
Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
