Június elején volt 40 éve, hogy bemutatták a Szellemirtók című filmet, ami Scooby Doo és a Rejtély Rt. tévés kalandjai után a paranormális poénokat a mozivászonra is elvitte. A New York-i apokalipszist megakadályozó, munkásoverált viselő humorzsákok – név szerint a film forgatókönyvét is jegyző Dan Aykroyd és Harold Ramis, illetve Bill Murray és Ernie Hudson – sztorija 1984 nyarán annyira bejött a közönségnek, hogy a megjelenését követően közel két hónapon át uralta az amerikai mozik jegyeladási listáit.
Az Aykroyd, Ramis és a film rendezője, Ivan Reitman által megálmodott sztori azóta a filmtörténet egyik legnagyobb bevételt termelő vígjátékfranchise-ává vált. Még a nyolcvanas években kapott egy folytatást, valamint egy tévés rajzfilmsorozatot is, majd az elmúlt tíz évben kétszer is megpróbálták feltámasztani. A legutóbbi epizódot, a Szellemirtók – A borzongás birodalmát például idén tavasszal mutatták be a mozikban, ahol a 100 millió dolláros gyártási költségét sikerült is megdupláznia.
A filmsorozat első darabját a rendszerváltás hajnalán, 1989. július 13-án – azaz napra pontosan 35 éve – mutatták be Magyarországon, és ahogy a világ nagy részén, úgy hazánkban is rengeteg rajongóra tett szert a gyerekek és a paranormális jelenségek iránt érdeklődő felnőttek körében is.
Azt azonban kevesen tudják, hogy az egyik parapszichológiában utazó tudóst, Dr. Raymond Stantzet alakító, az 1980-as Blues Brothersnek köszönhetően az egész világon megismert kanadai komikus, Dan Aykroyd dédapjának szelleme – pontosabban szellemisége – nélkül valószínűleg sosem készülhetett volna el a film.
Még egy saját házi médiuma is volt az Aykroyd-családnak
Az 1855 és 1933 között élő Samuel Augustus Aykroyd ugyanis fogorvosként praktizált, és mivel ekkoriban még nem ismerték a modern érzéstelenítőket, ezért hipnózissal próbálta meg enyhíteni a páciensei fájdalmait. A hipnózis és a megváltozott tudatállapotok utáni érdeklődése aztán egyenesen a parapszichológia világa felé terelte.
