Kultúra ismeretlen budapest

Korábbi nagykövetséget vett Mészáros Lőrinc, ahova a Kubatov vezette Polgárok Háza költözik be

Adrián Zoltán / 24.hu
Adrián Zoltán / 24.hu
A Lendvay utcai Fidesz székháztól néhány lépésnyire vett századfordulós villát a miniszterelnök milliárdos barátjának érdekeltsége. Az épületre felújítás vár, és a benyújtott tervek szerint itt kap majd helyet a kormánypárt egyik szatelitszervezete, a Kubatov Gábor ügyvezetésével működő Polgárok Háza. A villa története is figyelemre méltó: az ingatlan a második világháború előtt báró Kornfeld Móric tulajdona volt, ebben az időben a magyar politikai és kulturális elit gyakran megfordult a házban. A háború idején SS-kirenedeltség működött itt – az épület birtokosát koncentrációs táborba küldték –, aztán a Lendvay utcai villát a magyar állam átadta Francia Köztársaságnak, hogy hosszú ideig nagykövetségként működjön.

Az Andrássy út Hősök tere felőli végénél rejtőzködő terézvárosi diplomata- és villanegyed épületei az elmúlt években sorra újultak meg, vagy váltottak gazdát. Ehhez a NER is hozzátette a magáét, hiszen a mostanra a sugárút minden hatodik épületét megszerző kormányközeli körök reprezentatív székházat vagy szimplán csak jó befektetést látnak a változó állapotú és méretű házakban.

Így van ez a terület északkeleti határán álló egykori Groedel-villából lett Fidesz-székháztól – a ház történetét itt, belső tereit pedig itt mutattuk be – néhány lépésnyire álló Lendvay utca 27-tel is, amivel kapcsolatban 2023. március 9-én egy nagy átalakításról szóló vaskos tervcsomag jutott el a kormányhivatalhoz. A 2011 óta helyi védettséget élvező épületben a tervek szerint iroda-, rendezvény-, illetve múzeumi terek születnek, a kapunál pedig a Polgárok Háza neve jelenik meg.

A tervcsomag

A projekt részleteiről egyelőre keveset lehet tudni, a feltöltött tervlapok, illetve kissé elnagyolt látványtervek alapján azonban egyértelműnek látszik, hogy visszaépítik a századfordulón született bonyolult tetőszerkezetet, az ahhoz tartozó bádog felépítményeket, a homlokzaton eozinmázas kerámia, illetve az eredeti kovácsoltvas korlát másolata jelenik meg, a nem eredeti épületrészek egy része pedig nyom nélkül eltűnik, így a várható végeredmény közel áll majd ahhoz, amit a járókelők a két világháború közt láthattak.

Adrián Zoltán / 24.hu Az épület április 4-i arca.

Az átépítés tervezőjéről a hatósági építési rendszerben elérhető lapok szokás szerint nem tájékoztatnak, a terézvárosi önkormányzat lapunknak azonban elmondta, hogy a várható munkák mögött a hazai műemlék-rekonstrukciók egyik elismert arca, a Szalay Tihamér által vezetett MD Studió áll, mely korábban a Széll Kálmán tér fölé magasodó Postapalotán, a már említett Fidesz-székházon, illetve a Ludovika főépületén is dolgozott.

ÉTDR A kert felőli nézetet mutató tervlapon a várható részletek is jól látszanak.

A leendő használó, a Polgárok Háza, a PH logója az utcai homlokzat oromzatán is megjelenik majd. A Polgárok Házát a Fidesz által elbukott 2002-es választás után, Orbán Viktor felhívására, Makovecz Imre által alapított Szövetség a Nemzetért Alapítvány hozta létre és működteti, 2004-ben a józsefvárosi Visi Imre utca egy korábbi ipari épületében nyitotta meg a kapuit.

A Makovecz és tanítványai által átfaragott ingatlanba 2004 augusztusában beköltöző Polgárok Háza azóta is rendszeresen szervez különböző eseményeket, ügyvezető igazgatói székét pedig 2005 óta a Fidesz ranglétráján ezután egyre magasabbra kerülő, jelenleg alelnök Kubatov Gábor foglalja el.

ÉTDR, ill. Polgárok Háza Balra a látványtervek egyikének részlete, jobbra a Polgárok Háza logója.

Az intézmény honlapján egyetlen szó sem esik a várható költözésről, így nem tudni, hogy valójában

  • milyen gyűjteménynek, és mekkora területen ad majd otthont a Lendvay utcai épület,
  • számíthat-e a tulajdonos a munkálatok során bármiféle, az államtól érkező anyagi segítségre,
  • bérleti díjért vagy ingyenesen használhatja-e azt

a honlapja szerint a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank, az MVM, a Hungarocontrol, a Miniszterelnökség, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., illetve a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatását is élvező Polgárok Háza. Emiatt kérdésekkel fordultunk hozzájuk, ezekre azonban cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Tulajdoni viszonyok

A ma némiképp leegyszerűsített arccal az utcát figyelő kétemeletes Lendvay utca 27.-nek nemcsak leendő használója, de tulajdonviszonyai is érdekesek, hiszen a földhivatali adatok szerint közel hetven éven át a Francia Köztársaság kezében lévő, nagykövetségként működő ingatlan négy éve került a 2018-ban alapított Kira Properties Kft. kezébe. A cég ügyvezetője a Magyarországon ma két budai irodaházban, két Metro áruházban, illetve egy kőbányai szállodában érdekelt bécsi FLE ügyvezető partnerét, az ingatlanalapoknak befektetési tanácsokat adó Alexander Klafsky volt. Az adásvételről az FLE saját honlapján is beszámolt, annak célja azonban sem a cikkből, sem a következő két év során nem derült ki.

Adrián Zoltán / 24.hu A megmaradt homlokzatdíszek egyike.

A ház 2021 áprilisában újra gazdát váltott: a Pardoo Property Kft.-hez került, aminek ügyvezetői posztját ekkor egy ausztrál férfi, a korábban a Garancsi István, a MOL-vezér Hernádi Zsolt, illetve Csányi Sándor közös ingatlancégét is megvásárló Andrew George Fodor töltötte be, május végén azonban Gombai Gabriella váltotta őt a poszton.

Az ő neve távolról sem új a magyar ingatlanpiacon, hiszen

a Mészáros Lőrinc egyik bizalmasának tartott Gombai ma több, áttételesen, vagy direktben a felcsúti milliárdoshoz kötődő céghez – így a balatoni terjeszkedésével ismertté vált BLT Ingatlanhoz, valamint az Andrássy úti egykori Kogart-házat megszerző A112-hez – is kötődik.

A Pardoo Property ezzel a lépéssel egy időben gazdát is cserélt: a maláj Bohemian Central Europe Investments-től Mészáros birodalmának egyik legfontosabb részéhez, a Konzum PE Magántőkealaphoz kötődő Konzum B32 Vagyonkezelő Kft.-hez került, a magyar állam pedig elővásárlási jogot szerzett a francia diplomaták kiköltözése után irodaházzá vált ingatlanra, ami a századforduló óta a magyar történelem számos kiemelkedő alakját, illetve fontos történését látta.

Bárók, grófok és a magyar társadalom krémje

A millenniumi ünnepségek után hosszabb-rövidebb ideig a felső tízezer számos tagjának birtokában lévő telken végül a kor egy tehetős földbirtokosa, vajai és ibrányi Ibrányi Mihály építtette fel a mai villát, aminek terveit a századforduló fontos építészpárosa, a New York-palotát, a tévesen Klotildnak és Matildnak hívott Klotild-palotákat, a Királyi Bérpalotát, illetve a Zeneakadémia épületét is jegyző Korb Flóris (1860-1930) és Giergl Kálmán (1863-1954) szignózta.

Az 1909-1910-ben épült villa lakói közül meglepő módon azonban mégsem az ő, hanem a boldog békeidők és a Horthy-korszak iparbáróként és mecénásként is fontos tagja, báró Kornfeld Móric (1882-1967) neve kerül elő, aki az első világháború derekán költözött a falak közé, a német megszállásig pedig csak rövid időszakokra hagyta el azt.

A báró 1924-ben, Radó Sándor tervei szerint átalakított és toldalékkal bővített, mindvégig bérelt otthona közel harminc évig a főváros kulturális, illetve politikai életének egyik fontos helyének számított: az otthont a feleség, Weiss Marianne szüleinek közeli Andrássy úti villája miatt választó házaspár vacsoraasztalánál, valamint szalonjában

Bethlen István, Teleki Pál, Hóman Bálint, Esterházy Móric, illetve a művészeti élet legnagyobbjai váltották egymást, az élen Babits Mihállyal, aki az esztergomi háza anyagi hátterét köszönhette Kornfeldnek.

A házassága miatt a Weiss Manfréd-gyárat irányító cégben is résztulajdonhoz jutó családfő nemcsak politikai és művészeti szerepvállalásával, valamint a Nyugat, Ady Endre, illetve Babits szemérmesen rejtőzködő mecénásaként vitte előre a magyar közéletet, de fiatal társadalomtörténészek és orvostanhallgatóknak adott magánösztöndíjat, támogatta az Eötvös Collegiumot, a pécsi egyetemet, sőt a korszak olyan fontos folyóiratai köszönhették neki a létezésüket, mint a Magyar Szemle (1927-1944), a liberális konzervatív Nouvelle Revue de Hongrie (1932-1944) a The Hungarian Quarterly (1936-1944), valamint az 1938-ban alapított Magyar Nemzet.

Arcanum Digitális Tudománytár A Magyar Nemzet legelső számának címlapja.

A tőzsde második elnökének fiaként született, jogi diplomája megszerzése után rövidesen a Ganz-Danubius Gyár igazgatójává, majd 1918-as lemondásáig vezérigazgatójává vált Kornfeld a két világháború közt számos vállalat, gyár, illetve múzeum vezetéséből is kivette a részét – egy ideig a Magyar Nemzeti Bank Főtanácsát, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatótanácsát is erősítette  –, 1927-től 1944-ig pedig a felsőház tagjaként az Országházban is szóhoz jutott, a háború derekán azonban minden megváltozott.

A báró felismerte, hogy a harcokat nagy társadalmi változások követik majd, így igyekezett bebiztosítani a családtagok jövőjét: megkereste például a parlamenti gyors- és gépírók főnökét, Márki-Zay Lajost, hogy ajánljon valakit, aki gépírásra tanítja a női rokonokat.

A férfi elődje, dr. Gyarmati Dezső lányát,

a Radnóti Miklóssal akkor már évek óta házasságban élő Fannit ajánlotta, aki egészen a német megszállásig tartott órákat a lakásban, egyik reggel azonban senkit sem talált már az épületben

– tudjuk meg Széchenyi Ágnes Pályaképek című munkájából.

SS-kirendeltség, vagyonelkobzás

A házat ekkorra valóban kiürítették, majd a németek vették át, hogy az SS a zsidók vagyonának minél teljesebb kisajátításán dolgozó gazdasági kirendeltségének magyar vezetője, Kurt Becher ott, illetve más Weiss-ingatlanokban rendezze be a hivatalát.

Kornfeldet ezzel párhuzamosan letartóztatták, majd elvitte a Gestapo. Két hónappal és számos állomással később, május 20-án végül a Weiss-család vagyonát összefogó családtaggal, Chorin Ferenccel, illetve egy sor magyar arisztokratával együtt a mauthauseni koncentrációs táborba került.

Wikimedia Commons Balra Kornfeld Móric, jobbra Chorin Ferenc portréja.

Nem maradt ott sokáig: rövidesen feltűnt a színen Becher, aki megegyezett Chorinnal a Weiss-vagyon Harmadik Birodalomnak való átadásáról, így rövidesen mindketten elhagyhatták a közel százezer ember halálát okozó poklot.

A Weiss-, Chorin-, Mauthner- és Kornfeld-családok tagjai végül május 17-én, Budapesten írták alá a tulajdonukban lévő vállalatok huszonöt évre való átruházásáról szóló szerződést – leszámítva Móricot, akit a Gestapo bécsi központjává vált Metropol szállodába vittek, hogy megtehesse ugyanezt. A szignóért cserébe végül harmincketten (más források szerint több mint negyvenen) hagyhatták el Magyarországot, hogy Bécsen át folytathassák az útjukat: végül június 25-én, Stuttgartban szálltak fel a Lufthansa különgépére, ami Madridon át Lisszabonba vitte őket.

Márai is írt róla

Az SS-szel kötött szerződés, illetve a menekülés persze nem mindenkinek volt szimpatikus. Márai Sándor naplójában arról írt, hogy az egész élete során kivételes helyzetben lévő családnak eszébe sem jutott, hogy az aláírásért cserébe akár „ötszáz nyomorult, szegény zsidó gyermek életét kérje, ha már pénzzel egyáltalán el lehet intézni valamit”, hiszen szerinte a nácik úgyis teljesítették volna a kérést.

Kilenc családtag, illetve egy ügyvéd a németek túsza maradt, a többiek pedig előbb Curiába, majd a később Horthy Miklósnak is otthont adó Estorilba kerültek, ahol nem tudták, milyen jövő vár rájuk, így néhányan oroszul kezdtek tanulni, hátha később visszatérnek majd Magyarországra. Nem így történt, sőt a Weiss Manfréd-szerződést a kormány 1945 nyarán érvénytelenítette, a gyár pedig a tulajdonosokat korábban összefogó, immár egészen más emberek alkotta részvénytársaság kezébe került.

Pest-Buda Aukciósház A Weiss Manfréd gyár 1941-ben, működése csúcsán – három évvel a szövetségesek általi bombázások előtt.

Az emigrációban kevés szerephez jutó, immár Maurice de Kornfeld nevet viselő családfő 1955-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, élete utolsó évtizedét pedig memoárjain, illetve új, kortárs magyar műveket – Déry Tibor és Pilinszky János munkáit – is magában foglaló könyvtárának összeállításán dolgozott. Magyarországhoz Bécsnél sosem került többé közelebb.

Az egykori otthonát adó, a háború során csak kisebb sérüléseket szenvedett Lendvay utcai villát a magyar állam 1946-1947-ben felújíttatta, hogy azt háborús kárpótlásként a saját nagykövetségi épület nélkül maradt Francia Köztársaságnak adja át. A kormányközi szerződés aláírása után a nyugat-európai állam több mint hetven éven át használta az épületet, korábbi otthonuk, a Fő utca 17. foghíjtelkét pedig a Kádár-korban parkolóként, illetve teniszpályaként hasznosították, majd 1988-1992 közt Georges Maurios tervei szerint felépítették rajta a budai látkép színvonalas, posztmodern részleteket is mutató elemét, a Francia Intézetet.

Róka László / MTVA

A Lendvay utcai ház az ezredfordulón már túl kicsinek tűnt, így a francia Gazdasági és Pénzügyminisztérium 2004-ben három lakást vásárolt a Kossuth Lajos tér 13-15-ben – írja a nagykövetség honlapja –, amit egybenyitottak, néhány évvel később azonban új problémával szembesültek: a város három különböző pontján lévő tulajdonaikat hirtelen túlméretezettnek érezték, így 2019-ben a terézvárosi villa eladása mellett döntöttek, aminek sorsa két, fentebb bemutatott tulajdonosváltás útján jutott el a mai helyzetig.

Elveszett műgyűjtemény

A Lisszabon mellett Párizsban és Zürichben is megforduló, 1947-ben végül Washington diplomatanegyedében letelepedő Kornfeld család nemcsak a gyárat, de egy értékes műgyűjteményt is elveszített: a főleg késő középkori (XIV-XVI. századi) képekből, illetve XIX. századi remekművekből álló gyűjteményt rejtő ládák legnagyobb része Nyugat-Európába került. Volt, amit a németek vittek magukkal, egy másik szeletét pedig a Szépművészeti Múzeum igazgatója személyesen kísérte el a műkincsvonaton. A gótikus szobrok, illetve a tízezres könyvtár egy része végül mégis a Szovjetunióba került: előbbiek közül többet a kilencvenes években Mravik László fedezett fel újra a nyizsnyij-novgorodi Grabar Intézetben (másokat a Szépművészeti Múzeumban tárolnak), utóbbiak pedig az ugyanabban a városban lévő Hungarica-gyűjteményt alkotják.

 

A háború után Budapesten előkerült, majd lefoglalt közel száz könyv, illetve néhány kép, szobor, illetve bútordarab jó része sosem jutott el a családhoz, Kornfeld Móricnak egy Filippino Lippi-festményt azonban még idejében sikerült megszereznie, a több mint harminc szobányi barokk és biedermeier bútornak, szőnyegnek, textileknek, több tucat étkészletnek, a családi címeres ezüstneműnek, porcelánoknak, illetve dísztárgyaknak azonban semmi nyoma nem maradt – olvasható a Pályaképekben.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik