Na’Conxypan hercege címmel péntektől látható a Magyar Nemzeti Galéria Gulácsy Lajos életmű-kiállítása, amely mintegy kétszáz művet, köztük nyolcvannégy festményt vonultat fel a tragikus sorsú festő munkásságából.
Gulácsy Lajosé az egyik legkedveltebb festői életmű Magyarországon, hasonló léptékű életműtárlata azonban mindeddig nem nyílt – mondta el a kiállítás szerdai sajtóbemutatóján az MNG főigazgatója, Baán László. Az igazgató elárulta azt is, hogy a kiállítást eredetileg 2022-re, Gulácsy halálának százötvenedik évfordulójára tervezték, a világjárvány miatt kényszerültek halasztásra. Így azonban egy évben, sőt, gyakorlatilag egyszerre találkozhat a közönség Gulácsy és nagy kortársa, Csontváry Kosztka Tivadar életművével, hiszen a Szépművészeti Múzeumban jövő héten nyílik a nagyszabású Csontváry 170 kiállítás is.
Bellák Gábor, a Gulácsy-életműtárlat egyik kurátora kiemelte, hogy a kiállításhoz kapcsolódó kutatások tisztázták a festő utolsó jelentős művével, a Rococo Concertóval kapcsolatos, eddig tisztázatlan kérdéseket is. Gulácsy ugyanis legnagyobb méretű, eredetileg 180×300 centiméteres képét 1914-ben három részre vágta, ezek közül a két szélső darab maradt fenn. Az ópiumszívó álma és Rózsalovag címmel – amelyek a kiállításban is együtt láthatók –, a vizsgálatok pedig igazolták a két kép összetartozását, és tisztázták a roncsolódások, későbbi átfestések mértékét is. Plesznivy Edit, a tárlat másik kurátora kiemelte, hogy a Nemzeti Galériában a jól ismert remekművek mellett Gulácsy több újonnan azonosított alkotása látható, valamint olyan művek is, amelyek korábban soha nem szerepeltek kiállításon. A festmények, rajzok, illusztrációk mellett kéziratok, dokumentumok, a művészről készült fotók, illetve kortársai, köztük Márffy Ödön, Vaszary János vagy Amedeo Modigliani néhány alkotása is helyet kapott.
A tárlat laza kronologikus rendben, tematikus és stiláris csomópontok mentén vizsgálja Gulácsy életművét. A nyitóegység például önarcképein keresztül mutatja be a festőt, aki vásznain gyakorta jelenítette meg magát reneszánsz, rokokó vagy egyéb történelmi öltözetekben. Illetve, mivel Gulácsy legerősebb inspirációs forrását és utazásainak leggyakoribb célpontját Olaszország jelentette, Itália is külön szekciót kapott, és külön egységekben találkozhat a látogató a Dante-kultusz ihlette képekkel, valamint Gulácsy preraffaelita és rokokó hangulatú alkotásaival is.
Gulácsy nemcsak festőként, hanem íróként is aktív volt, az általa megálmodott, marsi vagy holdbéli Na’Conxypan világát pedig írásaiban és képein is gyakran ábrázolta, az MNG tárlata először mutatja be egybefüggő műcsoportként a Na’Conxypan-képeket, valamint a látogatók Gulácsy írásaiból is hallhatnak részleteket.
Gulácsy Lajos egész életét végigkísérte lappangó betegsége, az idegösszeomlást azonban az 1. világháború kitörése hozta el. Noha a festő időnként még elhagyhatta a pszichiátriai intézményeket, alkotóereje egyre inkább megtört, kompozíciói szétesettekké váltak, sőt, korábbi alkotásaiba is belefestett, így kerültek a gombaszerű motívumok Az ópiumszívó álma című vásznának alsó részére is. Utolsó éveit Gulácsy már katatón állapotban, ideggyógyintézetben töltötte, ezt az időszakot idézi meg a tárlat utolsó, vakítóan fehér, festmények helyett már csak műcímeket sorakoztató szobája. Az életmű-kiállítással egy időben nyílik meg a Letűnt idők nyomában – Gulácsy Lajos, Fáy Dezső és Keleti Arthúr Itália igézetében című kísérlőtárlat. Mindkét kiállítás augusztus 27-ig látogatható.
