November 21-én elhunyt Ádám Zoltán Munkácsy-díjas festőművész, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának adjunktusa – jelentette be a Kar saját Facebook-oldalán.
Az 1959-ben, Budapesten született művész 1984-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskola festő szakát, majd előbb a GYIK Műhelyben, azután a Ferenczy Szakkörben tanított. Az Újlak Csoport tagjaként (1989-1995) a rendszerváltás kori Magyarország kortárs művészetének egyik legfontosabb alakjává vált férfi 1994-ben a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanáraként, majd a Képzművészeti Egyetem tanársegédjeként (1996-1997) dolgozott, mielőtt 2008-ban a Pécsi Tudományegyetemre került volna.
Az 1986-ban Derkovits-, 1988-ban pedig Soros-ösztöndíjjal elismert, 2001-ben Munkácsy-díjjal kitüntetett Ádámról kollégái így írtak:
Tízes skálán ő húszas volt. Osztályon felüli rajzos, klasszikus műveltségű underground festő, zenekar-alapító, az Újlak Csoport szellemi atyja, a nyolcvanas évek új festészetének egyik vezéregyénisége, az elesettek és perifériára szorultak iránt elkötelezett, nagyszerű művész. Az elmúlt tizenöt évben Pécs vált a második otthonává. Mester, tanár, művésztelepek, szakmai gyakorlatok vezetője és résztvevője, szinte megszámlálhatatlan hallgatói kiállítás szervezője volt, akit generációk zártak a szívükbe.
A festőművész munkái a legfontosabb hazai magán- és közgyűjtemények részei, így többek közt a Magyar Nemzeti Galériában, a Ludwig Múzeumban, illetve a Szent István Király Múzeumban is megtalálhatók.
A poszt teljes hosszában itt olvasható:
