A világkiálítások történetében Magyarországnak is fontos sors jutott, hiszen a XX. században számos fantasztikus pavilonnal, illetve műalkotással mutatkoztunk be a világ előtt – ezek közül az 1900-as párizsi esemény a városligeti Vajdahunyadvárhoz hasonlóan számos épület jegyeit magán viselő együttesét, illetve az 1992-es sevillai expó Makovecz-pavilonját korábban mi is bemutattuk –, kevésszer sikerült azonban annyira mély benyomást tenni a világra, mint 1911-ben, Torinóban, ahol a századelő magyar építészetének két csillaga, Tőry Emil (1863-1928) és Pogány Móric (1878-1942) a tervezési koncepciót összeállító Györgyi Dénes (1886-1961) gondolatai mentén egy kivételes épületet emelt a kiállítás területére.
Az Olaszország egyesítésének ötvenedik évfordulójára rendezett esemény egy központi helyén, a Pó folyó partján álló, a geometrikus szecesszió és a premodern szellemében fogant hármas tagolású épület távolról is jól látható része volt a piramis alakú tetőzet – „Attila sátra” –, bejáratát pedig Mack Lajos (1876-1963) a Zsolnay-gyárban formát öltő ősmagyar harcosai őrizték.
Az igazi meglepetést persze nem a homlokzatok, illetve a külső díszek, hanem a belső jelentette, hiszen az üvegkupolával fedett Víz Csarnokában számos Zsolnay-elem kapott helyet, köztük a Pogány tervei szerint született függesztett vázák, a burkolólapok, illetve a pirogránitból és mázas csempékből született ülőkék, amiknek az ornamentikájáért a pécsi gyárat fél évszázadon át erősítő Nikelszky Géza (1877-1966) felelt.
A nemzetközi művészeti szaksajtó, illetve a különböző lapok által egyaránt dícsért megoldások ellenére a pavilont a kiállítás után – számos társához hasonlóan, a korban megszokott módon –darabokra szedték, elemeinek egy része pedig eltűnt.
Most, száztizenegy évvel később alig néhány díszítmény holléte ismert – köztük egy asztalé –, a lista nemrég azonban kettővel bővült, hiszen
A névtelenségben maradni kívánó tulajdonos a belsőépítészeti elemek előző tulajdonosairól, illetve múltjáról nem rendelkezett semmiféle információval, így a 24.hu kérdésére mindössze annyit tudott elárulni, hogy azok nemrégiben egy másik magángyűjteményből kerültek hozzá.
A csodával határos módon egészen jó állapotúnak látszó tárgyak egyik oldalán a két építészre, Tőryre és Pogányra utaló TP jel is szerepel:
A 38 centiméter széles felső lappal rendelkező, 43,5 centiméter magas ülőkékből a gyárban – a vonatkozó formakönyv szerint – 1911 folyamán mindössze harminc darab készült.
