A Kossuth- és Ybl-díjjal is elismert, fél évszázados pályája során a moderntől lassan eltávolodó, majd egyéni organikus stílusával ismertté vált Makovecz Imre (1935-2011) munkái a világ legkülönbözőbb részein valósultak meg, kevés vált azonban annyira ismertté, mint az 1992-es sevillai világkiállításra (Expo ’92) épület magyar pavilon, aminek sorsa harminc éve bizonytalan.
Az expóra született hatvanhét pavilon közül ötvenkettő mára eltűnt, nyolc pedig védelmet élvez – köztük a magyar is –, ez azonban nem tudja garantálni azt, hogy a szükséges karbantartási, illetve állagmegóvási munkák valósággá válnak.
A folyamatot a benne működő múzeum 2007-es bezárása is gyorsította, így a magyar kormány 2013-ban tervezte a darabokra bontását, majd hazaszállítását, és újbóli felállítását, ez azonban ismeretlen okból mégsem valósult meg.
A behatolók miatt 2016-tól már rácsokkal is védett épületre öt évvel ezelőtt egy árverésen kerestek új gazdát, ahol 3 millió euróért (akkori árfolyamon ez közel 920 millió forintot jelentett) lehetett volna megvásárolni, hiszen megindult akkori gazdája, a Zent-csoport végelszámolása.
Az épület nemrég újra gazdát váltott – írta meg a Tervlap, ami szerint új gazdája egy spanyol üzletember, Mario López Magdaleno, az innovatív, fenntartható építészet új lehetőségeit kereső Magtel a bányászat, a távközlés, az energetika, illetve a vasút területén is különböző érdekeltségekkel rendelkező tulajdonosa lett.
A cikk arról is ír, hogy
Az új gazda célja egyelőre nem ismert, az azonban nyilvánvaló, hogy teljes felújításban gondolkodik, így a pavilon megmenekül a lassú pusztulás elől.
