EZT AZ ÜZENETET (ANYAGOT) KÜLFÖLDI ÜGYNÖKKÉNT MŰKÖDŐ KÜLFÖLDI TÖMEGMÉDIUM ÉS (VAGY) KÜLFÖLDI ÜGYNÖKKÉNT MŰKÖDŐ OROSZ JOGI SZEMÉLY ÁLLÍTOTTA ELŐ ÉS (VAGY) TERJESZTI.
Ezzel a mondattal kezdődik a Mediazona nevű orosz lap minden egyes cikke. Ugyanez szerepel – így, csupa nagybetűvel – az oldal tweetjeiben, Telegram-posztjaiban, benne kell legyen minden videójukban, podcastjukban, mindenütt, máskülönben komoly pénzbüntetést vagy az oldal bezárását kockáztatják.
Saját hazájának kormánya szerint tehát a Mediazona külföldi dezinformációt folytató ügynökkiadvány – Oroszországon kívülről nézve pedig az utolsó független orosz lap, amely beszámol az ukrajnai háborúról.
Az utolsó mohikán
A Mediazona még néhány napja sem volt egyedül, ám azóta a Novaja Gazeta című, 2015-ben Nobel-békedíjra jelölt folyóirat, melynek főszerkesztője, Dmitrij Muratov a tavaly kapott Nobel-békedíját a munkájukért meggyilkolt kollégáinak ajánlotta, nemrég bejelentette: nem írnak többé az orosz hadsereg Ukrajnában végrehajtott katonai akcióiról, valamint eltávolítanak minden ilyen jellegű anyagot a weboldalukról és közösségimédia-felületeikről is. Döntésüket azzal indokolták, hogy a legújabb szabályozás szerint a védelmi minisztérium hivatalos sajtóközleményeitől eltérő információkat közlő lapok munkatársai, így az ő újságíróik is büntetőeljárásra és börtönre számíthatnak. Az erről rendelkező törvényt Vlagyimir Putyin múlt pénteken írta alá: a törvénysértők akár tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel is sújthatók.
A Novaja Gazeta előtt néhány nappal bezárt az Ekho Moszkvi nevű rádióadó, szintén az utolsó függetlenek egyike, mert nem voltak hajlandók a cenzúra előírásainak megfelelni. A Novaja Gazeta ezzel szemben azt mondta: olvasóik igényt tartanak rájuk, még ha cenzúrázva – azaz a háborús hírek nélkül – is. A Mediazona egy harmadik utat követ: beszámol a háborúról, de kínosan ügyelnek az ügynök-jelzésre, melyet tavaly szeptemberben a lapot működtető ZP Kft., és a lap két munkatársa, a főszerkesztő Szergej Szmirnov és a kiadó Pjotr Verzilov is megkapott. Hogy az ügynökpecsétet mennyire veszi komolyan az olvasó, avagy mennyire alakult ki a nem putyinista oroszokban afféle „bannervakság” vagy a sorok között olvasás képessége, azt mi, magyarok a Kádár-korszak tapasztalatai alapján vélhetőleg el tudjuk képzelni.
Az ugyanis nem egészen három nappal Putyin új törvénye után már elkezdődött: erről a médium vasárnap számolt be egy közleményben. Azt írták, az orosz kommunikációs és médiaügynökség, a Roszkomnadzor azt követelte tőlük, töröljék a weboldal teljes tartalmát, és ahogy a nagy közösségi oldalakat, úgy a Mediazonát is elérhetetlenné tették az oroszoknak. Legalábbis a hagyományos módon – a Mediazona ugyanis, mint a közlemény fogalmaz, tisztában van a kockázatokkal, de folytatja a munkát, és megosztottak egy sor módszert arra, hogy miként érhetők el az oldal tartalmai a hatósági blokkolás megkerülésével –, hangsúlyozva, hogy a tartalmaik megosztásával az olvasók is veszélybe sodorhatják magukat. Blokkolás ide vagy oda, a Mediazona felületein továbbra is kiírják a nagybetűs ügynökriasztást, mert a szerkesztőséget és az újságíróikat továbbra is védeniük kell – legalább ebbe ne lehessen belekötni.
Szűzanya vs. Putyin
A Mediazona már a születésekor egyértelműen letette a névjegyét. A médium 2014-ben alakult, azok után, hogy a Pussy Riot (magyarul nagyjából Puncilázadás) nevű punkegyüttes két tagját, Maria Aljohinát és Nadezsda Tolokonnyikovát két év után kiengedték a börtönből, ahová „vallási gyűlölet által motivált garázdaság” miatt kerültek, miután a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban előadott „punk imádságban” azért fohászkodtak a Szűzanyához, hogy védje meg Oroszországot Putyintól. A Pussy Riot-botrány részletei jól ismertek.
A börtönben töltött idő munkatáborszerű körülményekről és többszöri bántalmazásról szólt, ugyanakkor a szenvedés igazi isteni szikrának is bizonyult: a két nő rájött, hogy a Putyin-éra orosz közéletének állapotát a bírósági tárgyalásokon történtek, valamint a börtönök jogsértései, mindennapjai felől meglehetősen pontosan lehet ábrázolni.
Bíróságok, börtönök, letartóztatások, ítélethozatalok, börtönlázadások, politikai perek, a bűnüldöző szervek által elkövetett bűncselekmények – mindenről igyekszünk majd beszámolni
– fogalmazott az alapításkor Tolokonnyikova, Aljokina pedig azt hangsúlyozta, hogy Oroszországban ekkorra már sehol máshol nem maradt szinte terepe a politikai ügyeknek, csak a bírósági üléstermekben, így nagy szükség van rá, hogy a média foglalkozzon az ott történtekkel. Ezzel a célkitűzéssel indult el a Mediazona 2014 szeptemberében, egy olyan időszakban, amikor az orosz független sajtó összezsugorodása épp elkezdődött: a Kreml kormányhű vezetőket ültetett egykor független lapok vezetőségébe, így a Mediazonára nagyon is valós igény mutatkozott.
Kapóra jött, hogy a két bebörtönzött Pussy Riot-tag egyike, Maria Aljohina újságírást tanult az egyetemen, Tolokonnyikova pedig – bár vizuális művészetekben utazott, de – ugyanannyira érzékeny volt a társadalmi igazságtalanságokra, mint társa – mégiscsak ugyanabban a rendszerkritikus együttesben ekézték Putyin rezsimjét. Eleinte mindössze négy szerző alkotta a szerkesztőséget, köztük Szergej Szmirnov főszerkesztő, és felváltva írták a híreket, a működéshez szükséges pénz jó részét pedig a két alapító által tartott előadásokból befolyt bevétel jelentette. Ahogy nőtt azonban Putyin hatalma az országban, úgy nőtt a Mediazona olvasói és támogatói bázisa is.
A Mediazona közönségének növekedése nem is annyira a saját érdemünk, mint Vlagyimir Vlagyimirovics Putyiné. Ahogy az ő személyes hatalma nő, úgy irritálja egyre jobban a társadalom egy bizonyos részét. Minél tovább van hatalmon, és minél gyakrabban mondja el az állami tévében, hogy Oroszország virágzik bölcs vezetése alatt, a Nyugat pedig hamarosan a pokolra jut, úgy nő a frusztráció, és válik bármely alternatív hírforrás egyre vonzóbbá. Mi pedig elég radikális alternatívát kínálunk
– fogalmazott az oldal növekedéséről a lap egyik szerzője, Dmitrij Tkacsev egy, 2021 februárjában készült interjúban.
Egy beszédes számadat: amikor 2017-ben meghirdették az első közösségi finanszírozási kampányukat, havi egymillió rubel összegyűjtését jelölték meg célként, mára ez az összeg a stáb és a futó projektek számának növekedésével havi ötmillió rubelre nőtt.
Elveszett fejek, elvett szüzességek
A bíróság- és börtönfókusz megmaradt ugyan, de a Mediazona folyamatosan tágította ki tevékenységét. Mára viszonylag nagy stábbal, gyorsan és teljeskörűen dolgoznak: hírszolgáltatást és oknyomozást is folytatnak, és az elmúlt hét év alatt Oroszország egyik legnagyobb hatású független médiumává váltak.
„Nemcsak politikai foglyokról írunk. Azt mondjuk, hogy Oroszországban bárki, aki nem tartozik a privilegizált osztályba, tökéletesen tehetetlen és védtelen a rendőri és igazságszolgáltatási rendszerrel szemben, miközben, ha az embereknek valódi rendőri védelemre lenne szükségük – például bántalmazás vagy rasszista indíttatású bűncselekmények áldozatai –, akkor a rendőrség inaktív. Ez nem titok senkinek Oroszországban – ezt mindenki tudja gyerekkorától kezdve.
De nem szokás beszélni róla, mert az ügyeink ilyetén működése természetesnek és megváltoztathatatlannak van tekintve, aki pedig ez ellen tiltakozni mer, azt vagy naiv bolondnak nézik, aki nem érti, hogy működnek itt a dolgok, vagy egoistának, aki csak magának akar előnyöket kicsikarni. A Mediazona a közügyeknek ezt az állapotát a kezdetektől abnormálisnak nevezi
– hangzott el a fent említett interjúban.
Álljon itt egy anekdota, mely szépen illusztrálja, milyen jellegű történeteket tárt fel a lap az utóbbi években. Észak-Kaukázusban a bíróság 2016-ban posztumusz elítélt egy fiatalembert – az orosz törvények lehetővé teszik a már elhunyt bűnelkövetők elleni ítélethozatalt is – egy idős házaspár megtámadásáért. A hivatalos verdikt szerint a fiatalember betört a házba egy baltával, ám ott megbotlott, és olyan szerencsétlenül esett el, hogy épp beleesett a baltába, és meghalt. Ám a vizsgálat szerint valójában nagy eséllyel az történt, hogy a férfit egy rendőr ölte meg, aki partnere segítségével a szülei házához vitte a holttestet, rablás közbeni balesetnek állította be a történteket, a szüleit pedig rávette, hazudják a bíróságon azt, hogy a fiatalember megtámadta őket. Amikor pedig a halála után elítélt fiatalember szülei keresték az igazságot, és halottkémi vizsgálatot kértek fiuk holttestén, különös tekintettel a fejére, melyen lövésnyomoknak látszó sérülések látszottak, A fiatalember édesapja évekig küzdött azért, hogy egyáltalán a fia fejét visszaszerezze.
Az ehhez hasonló bizarr történetek megírása nyomán vált a Mediazona egyre inkább célponttá.
- Írtak rendőrök által megkínzott emberekről, akik nem ritkán maradandó sérüléseket szenvedtek.
- Írtak a Covid-járvány valódi arcáról, többek között az egészségügyi dolgozókra nehezedő mentális terhelésről, amely nyilvánvalóan nem vágott egybe a hivatalos, kozmetikázott állásponttal.
- Beszámoltak a fehéroroszországi tüntetésekről, a tüntetők elleni rendőri erőszakról kiszivárgott kórházi dokumentumokkal támasztva alá a bántalmazások nagyságrendjét, valamint arról, hogy a hatalmukkal visszaélő rendőrök egyike ellen sem indult hivatalos eljárás.
Ahogy a Mediazona befolyása nőtt, úgy érte a lapot és munkatársait egyre több támadás. 2016-ban a lap egyik szerzőjét, Jegor Szkovarodát egy csapat nyugati riporterrel együtt megtámadták, amint a csecsen határ felé tartottak, hogy elrabolt és megkínzott helyiekkel készítsenek interjúkat, az újságírók autóját felgyújtották, több utas kórházba került. A lap egyik kulcsemberét, Pjotr Verzilovot 2018 szeptemberében ismeretlen anyaggal megmérgezték – csaknem belehalt. Az eset vélhetően összefügg azzal, hogy Verzilov épp három olyan oknyomozó újságíró meggyilkolása kapcsán vizsgálódott, akik Putyin és a Közép-afrikai Köztársaságból való zsoldosok kapcsolatának feltárásán dolgoztak.
2021 elején a lap főszerkesztőjét, Szergej Szmirnovot huszonöt nap börtönre ítélték egy tweetjével összefüggésben, melyben egy Alekszej Navalnijt támogató tüntetésről számolt be – a hatóság szerint ezzel Szmirnov megsértette a nyilvános eseményekre vonatkozó járványügyi szabályozást. A bíróságon az esetet parodizáló pólóban megjelenő Szmirnov büntetését végül tizenöt napra csökkentették.
A 2021 szeptembere óta kötelező „külföldi ügynök” jelzés tehát csak egyetlen elem a Mediazonát ellehetetleníteni igyekvő törekvések sorában – és az eddigi munkásságuk alapján jó eséllyel a mostani blokkolást is hasonló humorral és rendíthetetlenséggel igyekeznek majd átvészelni. A lap a legutóbbi hivatalos – 2020 tavaszi – adat szerint havonta átlagosan hatmillió oldalmegtekintést generált. Vasárnap kezdődött blokkolásuk ellenére a Mediazona ma is aktívan követi az ukrajnai eseményeket.
And now @mediazzzona is being blocked in Russia. That was the country’s last remaining independent news outlet still reporting on the war. The end.
— Kevin Rothrock (@KevinRothrock) March 6, 2022
A harcokról szóló beszámolók mellett a háború oroszországi hatásairól és a békepárti tüntetésekről is beszámolnak – egyik legutóbbi cikkükben a háborúellenes tüntetések miatt letartóztatott fiatal lányok kínzásáról írtak, beszédes címmel:
És most mindannyian meg lesztek fosztva a szüzességetektől.
