Az utolsó párbaj
Ridley Scott kosztümös filmje nemcsak azért volt évek óta az egyik leginkább várt film, mert Ben Affleck és Matt Damon hihetetlenül idétlen hajjal szerepelnek benne, hanem mert magában hordozta egy nagyszabású történelmi dráma ígéretét remek alaptörténettel, egy nagyon is aktuális problémakör interpretációjával és parádés szereposztással. Azonban hiába Adam Driver, Jodie Comer, Affleck és Damon játéka, Az utolsó párbaj végső soron egy szájbarágós középkori #metoo-film lett, amely inkább a tisztes középszert hozta, mintsem azt a filmélményt, amelyet a szerencsés hozzávalók indokolnának. A járvány miatt idén szeptemberre halasztott világpremier Velencében volt, ahol többnyire szerették is a kritikusok, az igazi hidegzuhany viszont akkor jött, amikor októberben a világ mozijaiba is eljutott a film: Az utolsó párbaj olyan csúnyán hasalt el a jegypénztáraknál, hogy azonnal bérelt helyet szerzett az idei év legnagyobb pénzügyi bukásai közt. A 100 millió dollárból készített film két hónap alatt világszerte alig kapart össze 30 millió dollárt. Scott azonnal meg is találta a csúfos bukás okát: úgy véli, a mobilozó tinédzserek miatt hasalt el a filmje, akik szerinte képtelenek befogadni egy ilyen nagy, komplex történetet.
A Gucci-ház
Scottnak nem maradt túl sok ideje a bánkódásra, egy hónappal Az utolsó párbaj után, novemberben érkezett is a következő filmje, a hasonlóan nagyszabású, szintén sztárokkal tűzdelt A Gucci-ház – a két film premierje egyébként a pandémia miatt csúszott ennyire közel egymáshoz. A film körüli felhajtás elsősorban a színészgárda miatt volt óriási, hatásosan hergelték az előzetesek a nézőket Lady Gaga olasz akcentusával és Jared Leto felismerhetetlen fizimiskájával, de maga a történet – a divatházhoz köthető gyilkossági ügy – is erős nézőcsalogató erővel bírt. Ehhez képest A Gucci-ház Az utolsó párbaj fogadtatásának ellentétét produkálta: mondjuk úgy, vegyes kritikákat kapott, cserébe a mozijegyek legalább fogytak: a 75 millióból készített film eddig 95 millió dollárt hozott. A két és fél órás Gucci-reklámot joggal vádolták meg sekélyességgel, egyenetlenséggel és az eredetiség teljes hiányával. Arról egyelőre nincs hír, hogy Scott mester ezúttal kit hibáztat az alkotás kritikai bukásáért.
The Suicide Squad – Az öngyilkos osztag
A DC-nél 2016-ban eresztették össze az univerzum feláldozható gonoszait, hogy együtt mentsék a világot. David Ayer filmje bevezette a mozikba Harley Quinnt, Jared Letóból pedig Jokert csinált – bár ne tette volna. A papíron talán még működőképes ötlet csúnyán elhasalt a kritikusoknál, egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de pénzt legalább hozott a konyhára: 746 millió dollárt termelt világszerte. Valahol érthető, miért próbálkoztak a Warnernél mindenáron azzal, hogy ismét csapatba verődött rosszfiúkat küldjenek a moziba, ráadásul a rendezői és a forgatókönyvírói szerepet is annak a James Gunn-nak adták, aki már bizonyított a szuperhősterepen A galaxis őrzői-filmekkel. Öt évvel később moziban debütált a csupán egy névelővel megtoldott Az öngyilkos osztag, amely John Cenáékkal a főszerepben múlta alá elődjét, kritikánk úgy jellemezte a filmre jegyet váltó nézőt, mint azt az embert, „akit jól képen töröl a kocsmában egy ellenszenves tahó, majd amikor évekkel később meglátja ugyanezt az embert az utcán, odamegy hozzá, és kér még egy pofont.” Csakhogy a negatív kritikák mellett az új Az öngyilkos osztag még csak anyagilag sem lett sikeres: a nyári premierje óta annyi pénzt sem szedett össze, mint amennyibe került: a 185 millióból készülő film világszerte még csak 167 milliónál tart, ami egy nagyszabású szuperhősfilm esetében óriási bukás.
Post Mortem
Arra nyilvánvalóan felkapja az ember a fejét, ha az első magyar horrorfilm közelít a mozik felé, főleg akkor, ha a témája és az előzetese is rettentő ígéretes. Aki bukkant már a nagyszülei holmijai közt keresgélve véletlenül furcsa pózokba állított, láthatóan halott emberek fotóira, az nagyon jól tudja, hogy ez a bizarr vonal telitalálat egy horrorfilm számára. Bergendy Péter filmje épp egy ilyen post mortem fotóst állít középpontjába, aki számára van elég munka a spanyolnátha és a világháború alatt, csak aztán hamar rájön, hogy a kísértetek és egyéb természetfeletti dolgokra nem terjed ki a szaktudása. Az ígéretes alapanyag azonban sajnálatos módon teljesen kihasználatlan maradt. Kritikánk szerint „a jól induló sztorit nem sikerült kellő alapossággal átgondolni, ami oda vezet, hogy a történet szövetén is tátong néhány zavarba ejtő lyuk, és, ami még ennél is nagyobb gond, az érzelmi mélységek elsikkadtak valahol félúton.” Ennek fényében egészen érthetetlen, hogyan is lehet az utóbbi idők egyik legnagyobb hazai csalódása az ügyeletes magyar Oscar-jelölt, a Post Mortem fogja ugyanis képviselni jövőre Magyarországot a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában az Oscar-gálán. Pedig még csak azt sem lehet mondani, hogy az idén ne születtek volna jó filmek idehaza.
Respect
Nem múlhat el év újabb életrajzi dráma nélkül valamelyik énekes legendáról, idén épp Aretha Franklin volt a soros. Az ilyen jellegű filmek igazi Oscar-kompatibilis alkotások – elég csak a Rayre vagy a Bohém rapszódiára gondolni –, ráadásul az is tovább srófolta az elvárásokat, hogy a főszerepet játszó Jennifer Hudsont még maga Franklin választotta ki halála előtt, és már akkor Oscart vizionált neki. Az énekesnő élettörténete mintha csak vászonra termett volna, az elsőfilmes Liesl Tommy úgy próbálja meg kiaknázni a bukásokkal tarkított felemelkedés-történetet, hogy közben túl sokat akar markolni ahhoz, hogy kerek egésszé álljon össze a Respect. Franklin sorsán keresztül beszél a rasszizmusról, a nők társadalmi helyzetéről és az aktuálpolitikáról is, miközben bántóan egyenetlen a film dinamikája. Egyedül Jennifer Hudson menti meg a helyzetet, aki tényleg úgy lényegül át a legendává, hogy öröm nézni, de mi értelme egy ilyen alakítást bámulni egy olyan filmben, ami egyáltalán nem méltó hozzá? A negatív kritikák mellett a Respect a mozipénztárakat sem rengette meg: az 55 millióból készülő alkotás világszerte csak 31 milliót hozott.
Különösen veszélyes bűnözők
A Különösen veszélyes bűnözők némiképp kilóg a sorból, hiszen azt vélhetően senki nem gondolta, hogy egy nyilvánvalóan könnyed szórakoztatásnak szánt darabtól bármiféle katarzist kapjon. A Gal Gadot-Ryan Reynolds-Dwayne Johnson triumvirátus viszont megért egy misét, hármasukból összeállhat a nézőcsalogatás tökéletes receptje. Mindez be is vált, hisz a Különösen veszélyes bűnözők mindössze 11 nap alatt a Netflix valaha volt legnézettebb filmjévé lépett elő. Az lett volna végtelenül ciki, ha ez nem történik meg, a streaming-szolgáltató ugyanis rekordösszegért, 200 millió dollárért (64 milliárd forint) vette meg a jogokat, amelyekért óriási harc ment a stúdiók közt. Ami viszont még ennél is kínosabb, hogy ekkora összegből nemhogy szórakoztató, de egyáltalán épkézláb filmet sem tudtak csinálni. Még azt a minimumot sem hozza, amit elvárnánk tőle: hogy Gadot szép legyen, Reynolds vicces, a Szikla meg hozza a szokásos szikláskodást, a három hozzávalóhoz pedig legalább egy guilty pleasure-film szintjén működő forgatókönyvet írjanak. A Különösen veszélyes bűnözőkkel a Netflix nagyon pofátlan trükköt hajtott végre: három sztár nevével adott el egy rém gyenge parasztvakítást. A módszer működésének hatékonyságát jól mutatják a pontszámai a Rotten Tomatoes-on: míg 159 kritika alapján 36 százalékon áll, addig a nézői értékelések alapján 92 százalékos filmről van szó.
+ 1: Nincs idő meghalni
Némiképp kilóg a sorból, hiszen az új Bond-film az év egyik legsikeresebbje lett, ráadásul jó kritikákat kapott, azonban az MGM stúdiónak a siker mellett az év egyik legnagyobb érvágása lehet. A Nincs idő meghalni rendkívül különleges helyzete remekül szemlélteti a pandémia következményeit a filmiparra. Az új Bond-film ugyanis úgy lehet az év egyik legtöbb bevételt hozó mozija, hogy közben az egyik leginkább veszteséges is. Világszerte eddig 771 milliót gyűjtött, amellyel valóban a legtöbb pénzt hozta az idén, ám a stúdiónál egyelőre csak azért nem fürdenek még dollárral töltött medencében, mert ők ismerik a számlát is: a Nincs idő meghalni készítési költsége 250 millió dollárra rúg, ehhez jön még a legalább 100 milliós marketingköltség, illetve az, hogy havonta több millióba került a stúdiónak a premier halasztása a pandémia miatt. A Variety szerint legalább 900 millió dollárt kéne hoznia a filmnek – de még akkor is csak a nullszaldót érnék el.
