Macaulay Culkin neve 1990-ben végérvényesen összenőtt a karácsonnyal, miután a Reszkessetek betörők!-ben Kevinként egyszerre prezentálta minden szülő rémálmát, egyúttal minden gyerek álmát. Culkin a beskatulyázás mintapéldánya, már negyven fölött jár, de még mindenki a rablókat kínzó szőke kissrácként emlékszik rá, esetleg egy karakterében nagyon hasonló, égetnivalóan rossz gyerekként a Richie Rich-ből. A színész húszévesen a New York Magazinnak adott interjút, amelyben elmondta: tizenhat éve van benne a showbizniszben, tizennégy éve ügynöke, tizenegy éve ügyvédje is van, és nem igazán emlékszik, milyen nem híresnek lenni. Bár már akkor dollármilliókat keresett, amikor mások még a játszótéren fogócskáztak, az ő esete bizonyítja a legjobban, hogy távolról sem álomélet ez egy gyerek számára – elég csak Judy Garlandra vagy Drew Barrymore-ra gondolni, akik szintén megszenvedték a magukét a gyereksztárság miatt. De nemcsak Macaulay, hanem hat testvére is első- vagy másodkézből, de mindenképp saját bőrén érezte meg, milyen fiatalon belecsöppenni egy ilyen világba.
A ceremóniamester: a Culkin-gyerekek apja
Christopher Cornelius ‚Kit’ Culkin tősgyökeres New York-i családból származott, és szintén gyerekszínészként került a showbizniszbe. Már az ő családjában is látszott, hogy szüleik tudatosan irányították az előadóművészet felé a gyerekeket: később szintén színésznőként elhelyezkedő testvérével, Bonnie Bedellával a város egyik legpatinásabb balettiskolájában, a School of American Balletben tanultak. Kit egész hamar bejutott a Broadway színpadára: már tizenhat évesen kisebb szerepet kapott a Beckett című darabban, de színészi karrierjét tekintve vélhetően ez is maradt a legnagyobb sikere. Eleinte jutott neki mellékszerep, aztán azok is elfogytak. Másik testvére, Candice szintén a televíziózás világában helyezkedett el, mindhármuk menedzsere az édesanyjuk volt, akinek Kit a sikereiket tulajdonítja. A férfi tehát hálás volt, hogy édesanyja ilyen fiatal korában a szárnyai alá vette, és a szórakoztatóipar felé tuszkolta. Az, hogy ezt követendő szülői mintának gondolta, akkor vált biztossá, mikor ő is családot alapított.
Beindult a színészkeltető
Macaulayék édesanyjával, Patricia Brentuppal Kit akkor találkozott, amikor már volt egy négyéves kislánya egy Adeena Van Wagoner nevű nőtől. Két évvel később új barátnőjétől egy fia született, őt aztán páréves kihagyásokkal még hat gyerek követett. Már-már felsejlik az ember fejében a Reszkessetek betörők! gigacsaládja a tizenegy gyerekkel és nyüzsgő házzal, és bár Culkinéknak tényleg volt egy rakás gyerekük, nem éltek olyan nagy lábon, ahogy McCallisterék. A szülők egy kétszobás lakásban laktak New Yorkban, amelyet a gyerekek érkezése után sem volt pénzük lecserélni, így rettentő kis helyen nevelték hét gyermeküket nagyon rossz anyagi körülmények közt. Mivel Kitnek ekkor sem volt színészi munkája, az egyik közeli templomban dolgozott sekrestyésként. Macaulay a már említett interjúban úgy emlékezett meg gyerekkora színhelyéről, mint egy óriási, ajtók nélküli folyosóról – nem volt ugyanis pénzük a térelválasztóra.
Bár Kitben is megvolt a késztetés, hogy gyerekeit a színészi pályára állítsa, az igazi löketet szomszédjuk, Susan Selig adta, aki színházi menedzserként azt tanácsolta a nélkülöző apának, hogy próbálkozzanak gyerekszerepekkel. Macaulay-t már négyévesen meghallgatásokra küldte, és hamar sikere is lett az angyalarcú kisfiúnak. Kilencévesen, a Reszkessetek betörők! berobbanása után már az utcára sem léphetett ki anélkül, hogy ne ismernék fel. Az apa nagyon korán meglátta a lehetőséget a gyerekeiben, felmondott a munkahelyén, hogy minden idejét Macaulay karrierjének menedzselésével tölthesse. Hamar egyike lett Hollywood legbefolyásosabb embereinek – a Premiere magazin listáján 1993-ban a 47. helyet foglalta el Michael Douglas előtt –, ha ugyanis valaki a csodagyereknek számító Macaulay-t akarta szerződtetni, ahhoz Kiten keresztül vezetett az út. Bár a gyerek egy ideig élvezte a filmes munkákat, ám az 1993-ban bemutatott A jófiú forgatása alatt jelezte apjának, hogy kezd elfáradni az évi egy-két filmtől, és már szívesen lenne egy kicsit normális gyerek, aki iskolába járhat, és a barátaival játszhat. Kérése süket fülekre talált:
Ja persze – mondta az apám, a következő dolog, amire emlékszem, hogy már az újabb és újabb filmem forgatásán ülök. Akkor bevillant az agyamba: oké, semmit sem tudok tenni azért, hogy megállítsam ezt.
Macaulay lett apja igáslova, sikere miatt neki meg sem adatott az, amely néhány testvérének igen: hogy kiszálljon. Ken Weinrib, Macaulay ügyvédje szerint az apának egy idő után már nem az számított, hogy minél több pénzt sajtolhasson ki a gyerekéből, hanem egész egyszerűen a hatalom, ez tette igazán toxikussá a férfit. Azt is megosztotta a nagy port kavaró interjúban, hogy már dollármilliókat keresett, amikor apja arra kötelezte, hogy egy matracon aludjon a földön csak azért, hogy éreztesse, ki a főnök. Macaulay szerint apjában jókora adag féltékenység munkált:
Minden, amit az apám megpróbált megvalósítani az életében, én azt megtettem tízéves koromig.
Macaulay akkor tudta meg, mennyit is ér a piacon, mikor szülei szétmentek – sosem házasodtak össze, így válásról nem volt szó. Apja ugyanis addig elrejtette előle az újságokat, akkor tudta meg, hogy 50 milliót érhet – legalábbis ennyi pénzről vitatkoztak a szülei az ügyvédjeiken keresztül, amikor azért harcoltak, ki legyen a gyerek gyámja. A botrányokkal tarkított bírósági huzavonát – a nő alkoholizmussal, hűtlenséggel és erőszakkal vádolta a férfit – végül Macaulay elégelte meg, aki tizenhat évesen úgy döntött, egyikük gyámságából sem kér, és beperelte a szüleit, amelyből sikeresen jött ki – már ha sikernek lehet nevezni azt, hogy az ember tizenhat évesen ügyvédekkel éri el, hogy kikerüljön szülei gyámsága alól.
Apja vérmérsékletéhez hűen fogadta az ítéletet: megvert egy fotóst a tárgyaláson, amelynek utolsó napjára el se ment, fiával pedig megszakította a kapcsolatot. Előtte azonban még magához vette Macaulay összes, a forgatásokhoz kapcsolódó emlékét: fotókat, jelmezeket, mindent, amit talált, és New Yorkot elhagyva Arizonába, majd Oregonba költözött. A korábban áhított rivaldafényt azóta is kerüli, azon ritka alkalmak egyikeként, amikor megszólal, olyan szívmelengető nyilatkozatokat ad, mint ahogyan azt a Daily Mailnek is tette:
Többé nem tekintem őt a fiamnak.
Macaulay a hosszú pereskedés után annyira megundorodott a rákényszerített világtól, hogy egyetlen vágya az iskolába járás volt, és hat évig a színészet felé sem nézett. A hirtelen jött szabadságot azonban túl nagy kanállal falta: alig tizennyolc évesen megnősült, majd két év múlva el is vált, szenvedélybeteg lett, és hat évvel a visszavonulása után már nem kapkodtak érte két kézzel a rendezők. Az emberek fejében onnantól kezdve két kép váltakozott Macaulay-ról: minden karácsonykor kötelezően a retinánkba égetik a szőke Kevint, a bulvárlapokról pedig egy láthatóan súlyos drogproblémákkal küzdő, csont és bőr arc nézett vissza. Drogproblémáiról rengeteget cikkeztek a lapok, hol azt, hogy a rendőrség letartóztatta, vagy épp azt, hogy kis híján belehalt a drogtúladagolásba. Bár a színész mindig is cáfolta a súlyos drogproblémáiról szóló híreszteléseket, az biztos, hogy a kívülről ígéretesnek tűnő, belülről viszont ezer sebből vérző karrierje a gyerekkori megrázkódtatások miatt siklott ki.
Színész leszel, mert azt mondtam
Bár Culkinék az összes gyereküket egészen kiskoruktól meghallgatásról meghallgatásra cipelték, ennek köszönhetően mindannyian a hátuk mögött tudhatnak legalább egy szerepet, végül hárman lettek színészek, közülük egy már visszavonult. A legidősebbet, Shane-t apja már névadásával a filmes karrierre predesztinálta, miután az 1953-as, Shane című kedvenc filmjéről nevezte el. Ugyan színésznek tanult gyerekként, egy tévésorozatot leszámítva nem találni mást az IMDb-profilján. A család legidősebb lánygyermekéről, Dakotáról lehet a legkevesebbet tudni, ő jelentette ki a leghatározottabban, hogy nem akar színészkedni, de ő is a szakmában maradt, a színfalak mögött dolgozott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellett volna megküzdenie a saját démonaival, hisz a családban az övé a legtragikusabb sors: 2009-ben Los Angelesben halálra gázolták. A sofőrt felmentették, mivel nem volt sem szabálytalan, sem részeg. Nem úgy, mint Dakota, aki a boncolás szerint alkoholos befolyásoltság alatt léphetett az úttestre. Ezzel egybevág az is, hogy a család közleménye szerint nem sokkal korábban Dakota elvonón is járt, hogy alkoholizmusát kezeljék. A nő halála érthető módon rendkívüli módon megrázta a testvéreket.
Nála egy évvel fiatalabb Macaulay, akit senkinek sem kell bemutatni, utána két évvel született Kieran, aki az utóbbi években lett igazán ismert az Utódlással. Ő szintén teljes gőzerővel került be a Culkin-gépezetbe, és egy sor gyerekszerep várt rá, igaz, sosem közelítette meg testvére sikerét. Hétévesen debütált testvére mellett, mi másban, mint a Reszkessetek betörők!-ben, ahogyan húga, Quinn is. A lány később Macaulay testvérét alakította A jófiúban. Ugyancsak testvért játszott – ezúttal Kieranét a Családba nem üt a ménkűben – egy újabb Culkin-gyerek, Christian, aki szintén csak ennyit kért ebből a világból. Nem úgy, mint Rory Culkin, a legfiatalabb testvér, aki a mai napig aktív. A legkisebbként az a feladat hárult rá, hogy Macaulay és Kieran fiatalabb változatait játssza, az előbbiét a Richie Rich-ben, az utóbbiét a Minden jöhetben. Azóta is folyamatosan dolgozik, a legnagyobb visszhangot a Budapesten is forgatott A sötétség gyermekeivel aratta, amelyben a Mayhem Euronymousát játszotta el.
A tágabb értelemben vett családhoz egy másik tragédia is tartozik: Kit Culkin korábbi házasságából származó lánya, Jennifer 2000-ben drogtúladagolás következtében halt meg – róla nem tudni, hogy valaha is színészi ambíciói lettek volna.
Míg Macaulay az utóbbi években ugyan összeszedte magát, néhány cameót leszámítva a színészet helyett beéri azzal, hogy vicces Insta-posztjaiban poénkodik, zoknit reklámoz vagy zenél, addig egy másik Culkin éppen másod- vagy épp első virágzását éli. Kieran Culkin az Utódlás Roman Roy-aként második éve zsebeli be a Golden Globe- és Emmy-jelöléseit. Macaulay 39 éves öccsét nagyon felkapta az utóbbi időben a szakma, bár csendben már korábban is építgette a karrierjét: a 2002-es Minden jöhettel már egyszer elhalmozták jelölésekkel, a Scott Pilgrim a világ ellen egyik meleg karakterének eljátszását szintén méltatták, mostanra érett be, hogy ő legyen jelenleg az ügyeletes Culkin Hollywoodban. November elején egy Saturday Night Live-epizódot is vezetett, színészi karrierje végre beérni látszik. Ennek megfelelően Dunát lehet rekeszteni a vele készített interjúkkal, amelyekben nagyon gyakran arról is kérdezik, milyen volt a Culkin-féle gyerekszínészgyárban felnőni. Kieran számára pont testvére volt a megfelelő elrettentő példa: Macaulay kiszipolyozása, korai kiégése és a körülötte csapott hisztéria miatt ódzkodott a színészettől. Néhány évet ki is hagyott, ám akkor jött rá, hogy a színészeten kívül mégsem érdekli más szakma.
Gyerekkoráról ő is kaotikus állapotokra emlékszik: néhányuk járt iskolába, néhányuk nem, a teljes káoszt édesanyjuk tartotta össze, már amennyire tudta.
A szüleim barátainak volt egy kis színházuk, a Light Opera of Manhattan, és akárhányszor gyerek kellett egy újabb darabba, szüleim csak annyit kérdeztek: milyen korú és nemű kell? Nekünk van hét is
– mesélte a már idézett interjúban, amely jól összefoglalja apjuk hozzáállását.
A Culkin-klán története hűen szemlélteti egyrészt a gyerekszínészek rögös pályaképét, azt, hogyan küzdenek meg a showbiznisz kemény világával és a hírnév minden velejárójával olyan korban, amikor ehhez még túl fiatalok. Másrészt a gyerekeket kizsákmányoló pénzéhes döntéshozók fondorlatos munkáját is, amely ebben az esetben egyúttal a szülői felelősség kérdését is felveti, hisz nem más kényszerítette erre az útra a fiatalokat, mint saját apjuk. A Reszkessetek betörők!-et minden évben jó újranézni, azonban fájó belegondolni, hogy McCallisterék szétszórt, zajos, ám végső soron szerető családja mennyire távol állt attól a rideg sztárgyártól, amelyet a Culkin-gyerekek kénytelenek voltak családnak hívni.
