Az 1945–1989 közti korszak a szocialista realizmus vagy a modern jegyében fogant, az alkotások sokak szemében elválaszthatatlanul kötődnek a politikai rendszerhez, ráadásul a magyar közoktatásban a vizuális kultúra igen kis szerepet kap, így aztán Munkácsy képeit vagy a Mátyás-templomot mindenki szépnek látja, ellenben gróf Batthyány Gyula Zsoké-klubjával vagy Jánossy György épületeivel csak kevesen tudnak megbarátkozni.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a szocializmus évtizedeiben létrejött épületek állapota a felújítások hiánya miatt ma sokszor szörnyű, az állapot és a külső együtt pedig ugyanazt a verdiktet szüli:
Az elmúlt években emiatt számos olyan, környezetükkel jól kommunikáló, azokból nem kirívó épület tűnt el a magyar települések képéből, amik Nyugat-Európában jó eséllyel már rég műemlékként léteznének. Tökéletes példája ennek az Országos Villamos Teherelosztó, a Szentháromság téren álló, Burg Hotelként ismertté vált egykori diplomata lakóház vagy épp a kecskeméti Kodály Intézet könyvtárépületének ügye, aminek sorsa közel három év után nemrégiben megpecsételődött.
A huszonöt évesen Kecskemétre került Kerényi József Péter (1939–2016) hosszú pályája során Kodály Zoltán szülővárosának számos épületét mentette meg, ellenállva a kor gyakorlatának, ami
Kerényi nevéhez fűződik többek közt a város egy nagy földrengést is túlélt zsinagógájának Tudomány és Technika Házává alakítása (1965–1974), a Magyar Naiv Művészetek Múzeumának a Banó-házban történő elhelyezése (1973–1976), illetve a ferences kolostor a Kodály Intézet céljaira való átépítése és rekonstrukciója (1965–1974) is, életműve azonban nem merült ki ennyiben, hiszen a Bács-Kiskun Megyei Tervezőintézet (BÁCSTERV) munkatársaként számos saját művet is jegyzett, így gyermekotthon, szolgáltatóház, művelődési központok, illetve iskolák is születtek a tervasztalán, sőt, településrendezési tervek sorával is bizonyította a tehetségét.
Az 1975-ben Ybl-díjjal is elismert Kerényit az éppen megszülető Kodály Intézet is felkérte egy munkára: a tömbnek a Katona József Színház felé eső oldalán lévő foghíján kellett az intézmény könyvtárának otthont adó épületet létrehoznia.
Az 1976-ban megszületett első rajzok – amiken a könyvtár mellett négy tanterem, irodák, előadóterem, illetve vendégszoba is szerepelt – pénzhiány miatt nem valósultak meg, a következő három évben zajló, a szűkös költségkeret miatt szigorú határok közé szorított újratervezés során az előadótér, illetve a szálláshely végül eltűnt a tervekből, az építés azonban csak 1983-ban indulhatott el.
A következő évben átadott épületnek a homlokzata is jóval egyszerűbbé vált, hiszen a figyelmet ablakaival magára irányító, lábakon álló épületen nem jelentek meg színes plasztikák, ez azonban semmit sem változtatott a lényegen, hiszen
A könyvtár homlokzatára vasbetonba öntött, népi hatást is magán viselő, képzőművészeti értékként hivatkozó Ybl- és Pro Architectura-díjas Sugár Péter DLA szerint ezek a kapcsolódási pontok jóval messzebbre is nyúlnak néhány lépésnyi távolságnál, Kerényi a helyiek által virágablakos házként emlegetett munkája ugyanis Mende Valér Újkollégiuma, illetve a virágmotívumokat magán viselő, közeli Cifrapalota előtt is fejet hajt, sőt,
A második emeleti könyvtár, illetve a stúdiószobák alatt irodákat, felettük pedig négy, a szomszédos szakközépiskolából is elérhető tantermet alakítottak ki, az emeleteket azonban végül egy lépcsősor kötötte össze, hiszen a harmadik emeletig kiépített liftaknába sosem került felvonószerkezet – írja Juhász Ágnes Személyes látásmód című munkájában.
A saját korát hosszú évekkel megelőző, a magyar posztmodern építészet előfutáraként jegyzett – a legenda szerint mindössze egyetlen nap alatt felskiccelt – könyvtárépület lebontásáról szóló hírek alig három évvel Kerényi halála után, 2019 januárjában bukkantak fel, hiszen a Kodály Intézetet 2005 óta fenntartó Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (LFZE) bejelentette:
A témában 2019 májusában megjelent cikkünkben arról írtunk, hogy az utódot a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokát, illetve a Gül Baba türbéjét is rekonstruáló Ybl-díjas Mányi István (Mányi Építész Stúdió) jegyzi majd, az új épületekben pedig a könyvtár mellett
A bontás okaként az önkormányzat a komoly statikai problémákat, illetve a szerkezet korlátozott teherbírását jelölte meg, sőt hozzátette: maga a konstrukció is hibás, az ablakok pedig nem illenek az új funkcióba, így a homlokzatot sem tartják meg, noha az utódokkal
megőrzik majd a tömb szellemét.
Ez az ígéret nem tűnt betarthatónak, hiszen az épület kitörlésével a város szegényebb lesz a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának egyik legjobban sikerült munkájával, aminek tervezője, sőt, maga a könyvtár előtt a döntés megszületése után néhány nappal a közeli Cifrapalotában megnyitott emlékkiállítás is tisztelgett.
Néhány héttel később az utód látványtervei is bemutatkoztak: június 5-én, a Kodály Intézet dísztermében Mányi István egy érdekes hibridet mutatott be, aminek homlokzatán a számos kortárs épület megszületésében közreműködő Baróthy Anna (S39 Design) holografikusan visszaidézett virágablakai kaptak volna helyet, sőt, az előd árkádsorának ötletét is adaptálta volna.
Az építész az eseményen kijelentette:
Van, aki azt képviseli, hogy ez egy nagyon rossz épület, van, aki azt képviseli, hogy ez nem jó épület, de hát megszoktuk már. Én ennél nagyobb méltósággal szeretném Kerényi József emlékét kezelni, és a terveinkkel és a bemutatott látványtervekkel is bizonyítani kívánjuk, hogy az In Memoriam Kerényi József-megjelenítés az nekünk központi kérdés.
Az írásunkban langymeleg utánérzésként emlegetett munkához a szakmáját saját bevallása szerint nem önmegvalósításként művelő, a közpénzből valósággá váló beruházásoknál az épület hasznossága mellett az esztétikai minőséget is fontosnak tartó tervezője hozzátette: a problémák miatt 1997-ben és 2001-ben is statikust kellett hívni, sőt, a biztonság érdekében a könyvespolcok számát is csökkenteni kellett, így a helyzet egyértelmű.
A megoldhatatlannak vélt statikai problémák a kor kivitelező vállalatainak munkáira jellemzőek voltak, de sokszor az építőanyagok gyenge minősége is rontott a helyzeten, arról azonban sokan nem voltak meggyőződve, hogy ezek a kialakult gondok ne lennének kiküszöbölhetők.
A szakma kiválóságai cikkünk nyomán épp ezért nyílt levelet írtak Öveges László kecskeméti főépítésznek, Szemereyné Pataki Klaudia polgármesternek, illetve a részben Kerényi által alapított Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Építőművészeti Tagozatát vezető Turi Attilának, amiben a segítségüket kérték, jelezve, hogy a könyvtárépület nem csak a Kerényi-életműnek, de a modern építészetnek is a hagyományt és a kortárs elveket egyesítő fontos példája. Az írást hetvennégy egyetemi oktató, az építész kortársai, illetve barátai is aláírták.
Az épület megmentésének ügyét ezután az MMA is felkarolta, sőt, egy monográfia a BME Lakóépülettervezési Tanszékén való összeállítását finanszírozta, hiszen úgy gondolták, hogy a kötet sokakat meggyőz majd a ház értékeiről. Ehhez azonban már késő volt, hiszen a bontásról való döntés az anyag elkészülte előtt megszületett.
Közrejátszott ebben az is, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem a védelemért küzdők kérésének eleget téve egy új, független statikai szakvélemény elkészítését kérte, a szakértő munkája pedig alátámasztotta a korábbi eredményt, hiszen
A városvezető egy lehetőséget azonban nyitva hagyott: felvetette a Mányi által korábban már elvetett opciót,
– derül ki egy 2019. végi, a képviselő-testületi ülésre készült, az előzményeket is ismertető beszámolóból.
A már bemutatott látványtervekről ekkor derült ki, hogy biztosan nem válnak majd valósággá, hiszen a dokumentum szerint azokat tovább finomítandónak ítélték, kérve, hogy az eredmény még jobban hasonlítson az elődjére.
Az eredeti struktúra megtartására tehát csak egyetlen lehetőség maradt: a védettség alá helyezés, amit a Kecskeméti Városszépítő Egyesület képviselőként is működő elnöke, az építész Király József már röviddel a bontás hírének napvilágra kerülése után kezdeményezett. Kérése süket fülekre talált, a folyamatot 2015-ben egyszer ugyanis már elindították, a védelem jogosságát igazoló szakmai és civil vélemények hiánya miatt azonban meg is megszüntették.
A virágablakos ház ügyében a koronavírus-járvány első éve semmiféle változást nem hozott, idén azonban három építési engedélykérés is befutott a megyei kormányhivatalhoz, sőt, a legutóbbi november közepén zöld utat kapott.
Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy megszületett az utód terve, így kérdéseinkkel megkerestük a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet. Részletes válaszukból kiderült, hogy az egykori kolostorépület tetőszerkezetének és külső homlokzatának felújításakor a kivitelező megerősítette ugyan az egykori könyvtár belső oldali oszlopait, a bontás tervén ez azonban semmit sem változtatott.
A levél a második szakvélemény néhány részletét is megosztotta – a statikus például a következő hibákról számolt be:
- a tartószerkezet indokolatlanul bonyolult,
- a födémek vastagsága elégtelen, sőt, túlzottan lehajlanak, a válaszfalak repedését, az ajtók szorulását, illetve a padlók hullámosodását okozva,
- a szükséges akusztikai szigetelés beépítése magas költségekkel járna,
- a homlokzat annak tulajdonságai miatt az első pillanattól kezdve vízelvezetési problémákkal küzd,
- a hőszigetelés nem felel meg a mai szabványoknak, ennek javítása pedig nem csak drága lenne, de az épület jelenlegi karakterét, illetve építészeti megjelenését is megváltoztatnák.
A házat a jelenlegi állapotában tehát csak gazdaságtalanul lehetett volna üzemeltetni, így 2019 novemberében végül kompromisszumos megoldás született:
Az utcáról látható kép tehát változatlan marad, a kapun belépve viszont már egy kortárs épületet találunk, ami szintén modern arccal fog a telekbelső felé nézni.
A megoldás ebben a formában csak egyetlen hajszálnyival jobb a teljes eltűnésnél, a szakvéleményben bemutatott negatívumok a védetté nyilvánítás vagy egy változtatási tilalom kiadása esetén nem a bontás jogosságát erősítő okokká, hanem kötelezően megoldandó feladatokká váltak volna – épp úgy, ahogyan ez hosszú évtizedekkel vagy évszázadokkal idősebb, különböző problémákkal küzdő, megmenteni kívánt épületeknél is történik.
A Zeneakadémia és a tervező az elmúlt évben minden fronton jóváhagyatta a terveket, így a levél szerint a szakmai és lakossági fórumok mellett a BME korábban tíz éven át Kerényi által vezetett Lakóépülettervezési Tanszéke, az MMA, illetve a helyettes államtitkárság is támogatta azokat, sőt, utóbbi településkép-védelmi szempontból is jóváhagyta a munkálatokat.
Ezzel minden akadály elhárult a bontás, illetve építés elől, aminek várható eredményéről a Kodály Intézet saját honlapján egy vázlatrajzokkal teli dokumentumot tett elérhetővé, sőt, egy egész aloldalt is nyitott a munkák különböző fokozatairól szóló híradásokhoz.
A bontás elindulásának, illetve az építés befejezésének pontos időpontja egyelőre nem ismert, erre csak akkor kerülhet sor, ha a szomszédban működő Kada Elek Technikum új otthona elkészül, az intézmény pedig elhagyja a jelenlegi, szintén kiradírozandó épületét.
Egy dolog azonban biztos: a virágablakos ház talán már csak néhány hónapig lesz a százezres nagyváros arcának része, eltörlésével pedig a magyar modern építészet egy darabja tűnik el pótolhatatlanul – egy olyan építész munkája, aki nélkül Kecskemét belvárosa ma egészen más arcát mutatná az emberek előtt.
Kerényi József a halála előtt négy évvel, 2012-ben, a Forrás folyóiratnak adott interjújában mindenkinél élesebben, látnoki tehetséggel foglalta össze az elmúlt években nemcsak ebben a konkrét ügyben, de az ország különböző részein – így a Várnegyedben – történteket:
[…] amit a házaktól tanultam Kecskeméten, az tulajdonképpen egyetlenegy mondatban összefoglalható: úgy kell építeni, hogy se bánatot, se nosztalgiát ne ébresszünk az emberekben a múlt iránt. Vagyis őrizzük meg, ne dózeroljuk el, hanem inkább védjük meg az öreg, jól hasznosítható házakat, hiszen ezek elődeink látható történelmét is hordozzák. A felesleges bontás ebben az esetben nemcsak bánatot, de történelmünk meghamisítását is jelenti. Gondolj arra, hogyan nézne ki a város, ha eltűnt volna adott esetben a Zsinagóga tornya, vagy ami a legfontosabb kecskeméti műemlék és érték, véleményem szerint, a főteret kicövekelő templomtornyok együttese. Ha ezekből akár a zsidótemplom tornya, akár a református templom tornya, akár bármelyik templomtorony eltűnik vagy elpusztul – tulajdonképpen ezek a város demokratizmusát hirdetik –, ez a fontos érték és üzenet csorbul, ez válik hamissá. Azt hiszem, ez így teljesen érthető.
