Monumentális díszletek, a legjobb francia színészek: történelem és máig aktuális sztori: már a mozikban a velencei filmfesztiválon Ezüst Oroszlánnal díjazott film, a Tiszt és kém – a Dreyfus-ügy.
A századfordulós Párizs olyan kor és helyszín, ahová a legtöbben nagyon szívesen ellátogatnánk. Renoir és kortársai festményeiről jól ismerjük a pezsgő életű várost és annak lakóit, és ha tehetnénk, szívesen elvegyülnénk a boulevard-ok kávézójának közönsége között. Azt azonban csak a történelemórákról tudjuk – és a legtöbben sajnos elég száraz adatok segítségével tanultuk meg – milyen politikai és közéleti drámák zajlottak a csillogó, sikkes, kultúrában, divatban és technológiai fejlődésben egyaránt gazdag díszletek között.
A Tiszt és kém – A Dreyfus ügy megmutatja ezt a kettősséget, és közel hozza, megélhetővé teszi a történelemkönyvekből ismert adatokat, eseményeket. Nagyszabású díszletek, csodálatosan kidolgozott látványvilág és tökéletes, hangulatos enteriőrök, gyönyörű jelmezek között bontakozik ki a felvilágosodás utáni Európa egyik legnagyobb hatású, a konkrét ügyön jóval túlmutató története, a híres-hírhedt Dreyfus-ügy.
A francia hadsereg tisztjét, Alfred Dreyfust 1894-ben igaztalanul megvádolták, majd a történelem egyik leghíresebb koncepciós pere során hazaárulásért életfogytiglani száműzetésre ítélték. Roman Polanski alkotása – amely Robert Harris történelmi bestsellere nyomán készült – ezt a jól ismert történetet dolgozza fel ebben a monumentális játékfilmben.
A történet máig aktuális: hogyan működhet együtt egy egész politikai-társadalmi gépezet annak érdekében, hogy a kellemetlen igazságot egy bűnbak perbe fogásával leplezzék el. Hogyan marad vak és süket az egész rendszer az egyértelmű bizonyítékok láttán, hogyan nem számít egy emberi élet, ha hamis elvekről és előítéletekről van szó, és hogyan zár össze az elit, hogy megvédjék a közülük valót.
A Dreyfus-ügyet számtalanszor megfilmesítették már, de a filmrajongók számára érdekesség lehet, hogy ez volt az első közügy, amit a híradás céljából is kísértek kamerák. „A Lumière fivérek 1895-ben néhány hónappal az első per után szabadalmaztatják találmányukat. 1898-tól pedig, amikor az ügy polgárháborús méreteket ölt, a hetedik művészeti ág már nem állt távol a nagykorúsítástól. Más szóval a per kapóra jött az új technikának: ez volt az első alkalom, hogy a mozi útját keresztezte a történelem. Nem csoda, hogy az 1899-es rennes-i második peren már nem is egy stáb filmezi az eseményeket. De ezek az első próbálkozások kudarcot vallottak. Dreyfusből csak homályos pacni marad az utókorra; igaz viszont, hogy Dreyfus feleségét, ügyvédjét és a bíróság előtt felsorakoztatott katonák sorfalát sikerül rögzíteni.” Így írt a Filmvilág a Dreyfus-per legkorábbi filmes vonatkozásáról.
A máig felkavaró történetnek azóta is számos feldolgozása készült, a Tiszt és kém azonban minden eddiginél monumentálisabb, ugyanakkor végtelen aprólékossággal kidolgozott alkotás. A főszerep itt nem Dreyfusé: egy titkosszolgálati vezető, Picquart áll a sztori középpontjában. A tiszt Dreyfus és általában a zsidók elleni ellenszenvét félretéve nem nyugszik, amikor évekkel Dreyfus elítélése és száműzetés után rájön, hogy nem egyértelműek az ítéletben felhasznált bizonyítékok. Harca a rendszer ellen egyre eltökéltebb lesz, és tettei során bontakozik ki az az izgalmas politikai krimi, amelyet Polanski feszes rendezésében, megrendítő erejű színészi alakításokkal láthatunk a nagy vásznon. Picquart karakterét A némafilmes című hatalmas közönségsikerből ismert Jean Dujardin alakítja, de a legkisebb mellékszerepekben is olyan ismert francia színészek jelennek meg, mint Emmanuelle Seigner, Louis Garrel, Denis Podalydès vagy Mathieu Amalric.
A Tiszt és kém – a Dreyfus-ügy fontos néznivaló 2020-ban is, a történelem iránt érdeklődők, Párizs szerelmesei és az izgalmas politikai krimik kedvelői egyaránt szeretni fogják.
