Enyedi Ildikó szeptember elején jelentette be, hogy nem tanít tovább a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A Testről és Lélekről Oscar-jelölt rendezője a Magyar Narancsnak adott interjújában elmondta, hogy a diplomafilmjük befejezéséig még mindenképp elkíséri idén végzett filmrendezőosztályát, és ha hívják, továbbra is bármelyik futó osztályba megy ingyen kurzust tartani. Szerinte egy ilyen helyzetben nem szabad azt mérlegelni, hogy a most tüntető diákok későbbi pályájuk során hátrányt szenvedhetnek a pályázatok elbírálásánál, mert szerinte veszélyben és nagy szükségben a középút a halálba vezet.
Ezek a fajta veszélyek, amelyekkel most ezek a fiatalok szembesülnek, azt hiszem még bőven abba a kategóriába tartoznak, amely megerősíti az embert, nem az életük forog veszélyben. Ha a rendszer megjegyzi a neveket, hát akkor megjegyzi. Ha ez kockázat, akkor kockázatosan kell élni!
– mondta Enyedi, aki nem hiszi, hogy bárkinek nagy kedve lenne a sztrájkhoz, de szerinte ebben a helyzetben nincs nagyon más választás, mint sztrájkolni. Ha nem ezt tennék, a tanárok nem becsülnék meg azt a fantasztkus, tiszta és pokoli energiákat kívánó erőfeszítést, amit a diákok eddig megtettek és tesznek.
Mi most már egy jó ideje megyünk a diákok után. Tanulunk tőlük.
Vidnyánszky Attila megnyilatkozásaiban egyre kevésbé fedez fel konzisztenciát.
Ő már jó ideje politikus. Egy politikus szemrebbenés nélkül mondja ugyanannak az ellenkezőjét is egy hét múlva, ha az van hasznára. Vidnyánszky most már olyan gyors ütemben váltogat az őszinte odafordulás és a bagázsozás, illetve a nemzetközi háttérhatalmazás között, hogy lassan követhetetlen. Olyan ez, mint amikor menet közben szétrázódik egy karosszéria
– mondta Enyedi, akit szíven ütött, amikor Vidnyánszky bocsánatot kért Karsai Györgytől, mert egy pillanatra azt hitte, hogy a Nemzeti igazgatója rálát arra, mit művel, és mit művelnek vele. Az erőviszonyok ugyan nem kiegyenlítettek, Enyedi Ildikó mégis optimista, és lát esélyt a jó kimenetelre. Szerinte mindent meg kell tenni azért, hogy merjenek bocsánatot kérni az emberek, és ne gondolják ezt gyengeségnek.
Ne gondolják azt, hogy ők a lúzerek, hanem értsék meg ennek a méltóságát és szépségét. Milyen szép lenne például egy valódi, őszinte bocsánatkérés a rágalomhadjáratért Vidnyánszkytól. Ez csak egy icipici szikra, de évek múlva talán művészként is újra tudná magát építeni ebből.
Kiemelt kép: Sopronyi Gyula/24.hu
