A Színház online-on olvasható Hámori Gabriella írása a Színház-és Filmművészeti Egyetem hetek óta tartó ügyével kapcsolatban. A színésznő elismeri, hogy az SZFE rendszere reformokra szorul, már akkor arra szorult amikor ő oda járt és neki is számos gondolatom volt már hallgatóként, hogy mi az ami hiányzik, vagy melyek azok a mechanizmusok, amelyeknek nem így kellene működniük. Szerinte azóta több dolog is megvalósult ezekből és az egyetem folyamatosan úton volt a változásban.
Hámori azt is hangsúlyozza viszont, hogy „a nagyszabású átalakítások nem történhetnek úgy, hogy ne előzné meg őket alapos és körültekintő szakmai egyeztetés”. Szerinte már nem lehet és nem érdemes politikai elfogultságról beszélni, mivel a legkülönfélébb gondolkodású alkotók állnak ki az egyetem polgárai mellett.
Az SZFE jelen pillanatban a nyilvánosság előtt bemocskolt, szörnyűségekkel vádolt, megszégyenített egyetem. A laikus, vagy aki szeret ellenségképet gyártani, az el is hiszi mindezt. Tudomást sem véve azokról a csillogó szemű, becsületes, tanulni vágyó hallgatókról akik most odabent éjjel-nappal próbálják fórumokon egyeztetni azt, hogy mi az, ami az ő szakmai biztonságukat szolgálná, próbálják megfogalmazni, hogy mi az ami számukra garantálja továbbra is az ideológiáktól mentes oktatást
– írja.
Hozzáteszi, az SZFE-n a szakmáját tanulta, sok elődást és filmet néztek, de tanárai soha nem azért ajánlottak különböző alkotásokat, mert „valamilyen ideológiát csomagoltak beléjük, hanem azért, mert korszakos mesterek elévülhetetlen munkáiról van szó”.
A színésznő egy ponton azt írja, hogy a színésszé válás folyamata lehetett volna inkább bíztatással teljes és kevéssé gyötrő, de azok tanítottak, akik a legjobban át tudják adni nekik ezt a szakmát. Kitér arra is, hogy a színháznak muszáj kritiainak lennie is.
Mi akárkitől is kapjuk a pénzt nem lehetünk kritikátlanok. A művészet nem lehet szolgalelkű. Attól, mert a történelemben sokszor lett azzá, nem kell, hogy ez hagyomány legyen. Így a Színház és Fimművészeti Egyetem átalakításában ott kell maradjon az a lehetőség, hogy aki nem gondol egyet a hatalommal annak se legyen félnivalója. […] A művészet minden rendszer kritikusa kell legyen. Szabad.
Kiemelt kép: Koszticsák Szilárd / MTI
