Kultúra ismeretlen budapest

Építészhallgatók és építészek álmodták újra a lebontásra ítélt Villamos Teherelosztót

Virág Csaba a Várnegyedben született modern csodájának bontása a szakma tiltakozása ellenére is megkezdődött. Pedig meg lehetne menteni.

Az 1945 utáni modern építészet gyermekei Magyarországon sajnálatos módon nem épp népszerűek, hiszen a gipszstukkókhoz és színes díszekhez vonzódó, az építészeti korszakot a Rákosi- és Kádár-rendszerrel összemosó emberek egyáltalán nem találják szépnek, sőt, az építészet halálaként tekintenek rájuk.

Egyáltalán nincs ez így jól, főleg, hogy a közutálat az 1945-1989 közti épületek egy részét az elmúlt harminc évben már elsöpörte. Évek óta lehetett már tudni, hogy ez a sors vár Virág Csaba (1933-2015) a Várnegyed szélén, az Országos Levéltár óriástömbje és a Kapisztrán tér közt rejtőző Budavári Országos Villamos Teherelosztóra (1974-1979, története, képekkel itt) is, hiszen a bontás ötlete először 2016-ban, a tervező halála után mindössze néhány hónappal bukkant fel, 2018 őszén pedig a kormány eldöntötte, hogy legfőbb ideje megválni tőle, habár azt még most sem lehet tudni, hogy mit terveznek a helyére.

A helyzet persze egyértelmű: a kormány meg akarja szabadítani a Várnegyedet az 1945 utáni épített örökség egy kevéssé szeretett darabjától, még annak árán is, hogy a helyén akár éveken át üres telek tátonghat majd.

Fotó: Magyar Építőművészet, 1979/6.

A munkák a belső térben már 2019-ben megkezdődtek, most pedig már kívülről is látszanak a bontás jelei.

A magyar építészeti szakma jó része ennek persze egyáltalán nem örül, így az elmúlt napokban petíció, valamint nyílt levelek és cikkek is születtek, sőt, a Magyar Építőművészek Országos Szövetsége, illetve az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága is felemelte a szavát az értelmetlen pusztítás ellen.

Fotó: Magyar Építőművészet, 1979/6.

A fiatal építészhallgatók lapja, az 1898 óta élő Megfagyott Muzsikus ennél még tovább ment, ugyanis alig pár napos határidővel villámpályázatot írtak ki az épület hasznosítására, melyben a építészhallgatók, gyakorló építészek és városlakók felé fordultak, kérve őket: meséljék el, hogy ők hogyan mentenék meg a hengeres adótornya és füstszínű üveget kapott homlokzatai miatt különleges látványt nyújtó, 2007 óta üresen álló épületet.

A kiírás az Építész Szakkollégium oldalán jelent meg, amiben így foglalták össze a helyzetet:

“A házat akár az egymásnak cinikusan hátat fordító szakma, döntéshozás és közvélemény kudarcba fulladt párbeszédének az oltárán el is búcsúztathatnánk, ha a párbeszéd egyáltalán elkezdődött volna.

 

A Várnegyed ’60-as és ’70-es évekbeli foghíjbeépítései a műemléki környezetbe kompromisszummentesen illesztették bele a saját koruk technikai eszközkészletét és esztétikáját. A Virág Csaba és kortársai által jegyzet épületek jól mutatják a kor saját építészetéről alkotott képét és arról, hogy az hogyan folytathatja a korábbi korok megkezdett narratíváját. Ahogy ő maga jellemzi a Villamos Tehereloszó épületét: „ha letennék egy üveglapra, akkor is egy mai ház lenne.”

 

A nehéz körülmények és hiányos műszaki lehetőségek ellenére ez a kérlelhetetlen tudatosság egy nemzetközi szinten is releváns minőséget hozott létre, amiből a kortárs építészeknek is érdemes tanulnia. A tervezőintézetek építészei nem a Várat a megelőző korokban kirakatszerepbe állító nagyberuházásokhoz igazodtak, hanem a lakóházak organikusan kialakult szövetébe illeszkedtek bele, miközben építészetük bátor, és kötöttségektől mentes maradt. […] Mindeközben azt látjuk, hogy az szakma majdnem egyöntetű tiltakozása ellenére bármikor eltörölhetik őket.

 

[…]

 

“Figyelemmel arra is, hogy az épület speciális, 2007-ig ellátott eredeti funkciója okán gazdaságosan más feladatra nem átalakítható, a döntésnek nem volt alternatívája, a bontást korábbi lakossági kezdeményezés is szorgalmazta. Az épület helyére új, a historikus környezetbe illeszkedő épületet kell tervezni.”

 

 

Mi azt gondoljuk, hogy a Döntésnek van alternatívája.

 

 

Szeretnénk hinni abban, hogy az építészet feladata nem csak az, hogy végrehajtsa a rá szabott feladatokat, hanem az is, hogy kitágítsa a gondolkodás spektrumát, és a közösséget jobban szolgáló, fenntarthatóbb alternatívákat, lehetőségeket teremtsen meg. A különböző korok örökségeinek értékelésében lehetnek különbségek a szereplők között, de a párbeszéd akkor kezdődhet el, ha látszik, hogy mi minden lehetne.

 

 

Ha lenne 5000 m^2-ed, meg egy pazar tornyod a várban, mit tennél vele, hogy a legjobb hely legyen? Hogyan lehetne a Teherelosztót mégis gazdaságosan átalakítani? Mivel tudnád meggyőzni a közvéleményt és a tulajdonost arról, hogy meg kell tartani ezt az épületet? Csak a ragyás fóliát kell leszedni a homlokzatról? Vagy tényleg le kell bontani? Mi lenne helyette?

A pályázatra három nap alatt harminchét terv érkezett, ezek közül mutatjuk most be a legérdekesebbeket.

Miért nem vagyok elég neked? (Csizik Petra, Pető Boglárka és Szücs-Tassy Karina)

Fotó: Megfagyott Muzsikus

Van-e a várban dresscode? (Tábori Regina – Cseresnyés László)

Galéria
Fotó: Megfagyott Muzsikus

Üreg (Tóth Györgyi)

Design Múzeum Budapest (STUDIO NOMAD – Pásztor Bence, Pongor Soma, Tarcali Dávid / DE_FORM – Demeczky Nóra, Déri Enikő)

Így már szép? (Kovács Laura)

Fotó: Megfagyott Muzsikus

„Ha nem tetszik, kapcsold át!” (Hory Gergely, Kovács Károly Lehel, Major Zoltán, Müllner Péter, Szökő Kristóf István)

Fotó: Megfagyott Muzsikus

Vízfüggönnyel takart homlokzatú Fürdőmúzeum (Boros András, RTU architects)

Fotó: Megfagyott Muzsikus

Fenntarthatóság Háza (Déri Dániel, Pásztor Ádám és Tőrös Ágnes)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik