Felújítják a Hermina úti Róheim-villát – járta be a hír másfél évvel ezelőtt a magyar sajtót, miután a Magyar Corvin-lánc Testület vezetője, Klinghammer István a köztelevízióban bejelentette:
a kormány 2016 decemberében nekik adta a zuglói Róheim-villát, azt pedig rövidesen a testület székházává alakítják majd.
A hír nem volt épp új, hiszen a döntés már 2015-ben megszületett, 2018 októberében azonban újabb kormányhatározattal erősítették meg. Az ezt tartalmazó Magyar Közlöny-számból kiderül, hogy a kormány
2018-ban száz, 2019-ben pedig további hétszáz millió forintnyi közpénzzel
kívánja támogatni az ügyet, az ezen túl szükséges forrásokat pedig az írás szerint a 2019-ben és 2020-ban kell biztosítani.
A Városliget szomszédságában nyújtózó, a századfordulóra kialakult zuglói villanegyed szélén, a Hermina út 45. számú telken álló épület 2005 óta üres, a padlás hosszú ideje tartó beázása, illetve a gazdátlanság pedig sokat rontott az állapotán, így a Klinghammer által említett szakértők másfél milliárd forintra becsülték a külső, illetve ugyanennyire a belső felújítás költségét.
Az 1899–1900-ban megszületett, Pollák Manó terveit dicsérő neobarokk, neoreneszánsz, szecessziós és mór jegyeket egyaránt rejtő épület a fakereskedő Róheim Sámuel és felesége, Schultz Leontine számára épült, visszafogott külseje mögött pedig elképesztően izgalmas belső rejtőzik – derül ki a Magyar Corvin-lánc Testület által megosztott nyolcperces videóanyagból, amit a zuglói építészet- és helytörténettel foglalkozó zugLOVE fedezett fel.
A művészeti alkotásokkal és Malisek Károly nagy méretű fali műhímzéseivel tömött terekben csodás csillárok, a részben Zsolnay-kerámiából megformázott, zodiákus jegyeket rejtő kazettás mennyezet, a szintén a pécsi gyár adta padlócsempés télikert, gyönyörűen faragott lépcsőkorlátok, sőt, egy arab terem is mutatták az építtető gazdagságát.
1917-től azonban a miniszterelnöki széket kétszer is elfoglaló (1903–1905; 1913–1917) borosjenői és szegedi gróf Tisza István is a ház földszintjén élt, sőt, a három merényletet is túlélt arisztokrata politikus élete utolsó perceit is itt töltötte: az Osztrák-Magyar Monarchiából való kilépést hozó vértelen őszirózsás forradalom győzelmének napján, 1918. október 31-én
A gazdasági világválság, a trianoni döntés hozta piacszűkülés, illetve a szerencsétlenül felvett hitelek miatt a harmincas évek derekára szörnyű anyagi helyzetbe kerülő Róheimek – így az Ausztrália, Új-Guinea és Mexikó néprajzi kutatójaként, illetve pszichoanalitikusként világhírűvé vált Géza – által 1938-ig használt villa 1936-ban az ott már évek óta lakást bérlő báró Waldbott (von Bassenheim ) család egyik tagja, Waldbott Ödönné tulajdonába került, az elszegényedett kereskedő és családja pedig visszahúzódott egy kisebb lakrészbe.
A következő években Samu és Ödön is elhunyt, a nők és a család egy része azonban egészen az államosításig maradtak a falak közt: Róheim özvegye a Chevra Kadisa Amerikai úti szeretetotthonában töltötte élete utolsó éveit, a báróné pedig a Várhegy tövében álló Bethlen-udvarba költözött – írja Buza Péter a Budapest folyóirat legfrissebb számában.
A kiürült épületbe rövid időre az ÁVH költözött, mellette a háborús árvákat befogadó Elhagyott Gyermekek Otthonának is jutott hely. Egyik szervezet sem maradt sokáig, hiszen 1946-ban már a Táncsics Mihály Ifjúsági Kollégium birtokolta a villát, ami ennek köszönhetően a következő három évben az Ifjúmunkás Otthonok Országos Szövetsége számos rendezvényének adott otthont.
1949-ben végül munkások helyett mozgássérültek, illetve hátrányos helyzetűek kapták meg az épületet:
Nyomorék Gyermekek Otthona – ekkor már Nyomorék Gyermekek Állami Gyógypedagógiai Foglalkoztató Intézete, de neve később többször változott –, illetve az Állami Ipari Kiképző Otthon fiatal lakói költöztek a szobákba, akik nem csak itt éltek, de munkát és oktatást is a házon belül kaptak.
Az akkor már nem Hermina, hanem Május 1. nevet viselő útra néző épület akadálymentesítésére és a fiatalok ellátásához szükséges eszközökkel való megtöltésére ennek ellenére soha nem került sor, noha a hetvenes években egy liftet építettek az udvari szárnyra.
Az épület revitalizációját szorgalmazó ötletek az ezredforduló után sorra váltották egymást – 2009-ben a kormány például az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségnek (EMIH) adta volna az épületet, hogy ott zsidó iskolát hozzanak létre, a műemléki védettséget élvező ház állapota miatt azonban erre végül nem került sor.
Néhány éve a Tisza István Baráti Társaság is bejelentkezett érte, vállalva, hogy teljesen felújítja a villát, a kormány azonban másként döntött, most pedig úgy tűnik, hogy az
abszurd módon épp a kitüntetést alapító Horthy-rendszer fasizmus felé haladása miatt a tengerentúlra menekült Róheim Géza emlékére
Collegium Roheimnek nevezett épület rövidesen tényleg eljut a megvalósulásig, így pedig a századfordulón épített örökség egy újabb rejtett csodája menekülhet meg a biztos pusztulástól.
Egy évvel ezelőtt kiderült, hogy a sikerhez azonban a tervezettnél jóval nagyobb összegre van szükség, hiszen a kormány 2019 februárjában egy rendelettel nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította a szomszédos Pálma utca 4. számú épületet is magában foglaló felújítást.
Két hónappal később további legfeljebb 167 279 000 forintnyi támogatást ítélt meg a projektnek a 2019. évi költségvetésből, sőt, a határozatban foglaltak szerint idén
Félő persze, hogy a Magyar Corvin-lánc Testület székházává váló épületben csak egy szűk réteg láthatja majd a Gül Baba türbéjét és a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokát is helyreállító, Ybl-díjjal is kitüntetett Mányi István vezette munkák eredményét, bár az építész a Budapest folyóiratnak kijelentette: a testület előtt áll a lehetőség, hogy a századfordulós tereket megnyissa különböző – kormányzati, kerületi vagy társadalmi – szervezetek rendezvényei előtt.
A tervező mindemellett a projekt célkitűzéseit is megosztotta a lappal:
Reméljük, mindezek után az épület nem jár majd úgy, mint a szintén pazarul helyreállított, de a halandók számára szinte bejárhatatlan Lendvay utcai Fidesz-székház, melynek kevesek által ismert, szintén egy fakereskedő megrendelésére megálmodott századfordulós tereit januárban derítettük fel.
