A Margit körút nem hasonlít a neonnal kikövezett pesti testvérére, de legalább annyira szomorú a sorsa, mint odaát. Hosszú évtizedek óta keresi a helyét a Margit híd és a Széll Kálmán téri szakasz, az üres üzlethelyiségek pedig még mindig arra emlékeztetnek, hogy a múlt században, jóval a Mammut előtti időkben szükség volt a kisebb kereskedésekre. A jó hír viszont, hogy van remény, egyre több menő vállalkozás gondolja úgy, hogy a környék (egész pontosan a Margit körút eleje) megérdemel egy sokadik esélyt. A Mechwart térhez költözött az Igen az elátkozott Négy szürke helyére, és a fine diningból, illetve a ZuZuból szintén átigazolt a körútra Huszár Krisztián a legendás levesével. A forgalmas úttól egy köpésre sok a jó pékség, és ebédnek mindig jöhet egy Ez is budai.
Majdnem két évvel ezelőtt foglalkoztunk részletesen a körúti rémálommal, hogy az egykor Andrássy útnak megálmodott forgalmas szakasz hogy lehet ennyire gagyi. Egymással versenyeznek a fényreklámok és a stílustalan, harsány cégérek; tucatkocsmák üzemelnek éjjel-nappal, ahol a vendégkör maximum az egyetemi évek zavaros éjszakáira foghatja a választást. Sehol a stílus, és ha a hatóságoknak sikerül is egy neont kiirtania, három másik nő a helyére. Igazából senki nem akarja, hogy így nézzen ki a körút, a szabályozások egyértelműek, csak betartatni képtelenség a rendelkezéseket. Büntetni a bíróságon keresztül lehet, a figyelmeztetésektől pedig ritkán lesz ízléses egy szolárium.
A Margit körút hangulata bár más, majdnem ugyanolyan lehangoló – legalábbis az volt eddig. Az Index még pár éve kigyűjtötte, hogy a kiegyezés után a budai oldal is szerepelt a városrendezési tervek között. Az egyszintes házakat leváltották a historikus épületek, kisvendéglők, presszók nyitottak, majd a háború után áruház is üzemelt a Mechwart ligetnél a sarki bank helyén. A kisebb üzletek a rendszerváltás után azonban szépen lassan megüresedtek, megnyitott a Mammut, 2001-ben kibővült egy második szárnnyal, és Széll Kálmán tér meg nem volt olyan csábító, mint ma. Turkálók lepték el a körutat, és ha valami nem jut eszünkbe a 4-es, 6-os vonaláról az az, hogy különleges ebédet találunk a környéken. Nem egyszerű újrarakni egy ilyen elhagyott szakaszt, minden csak azon múlik, hogy milyen vendéglátókat és üzleteket vonz a forgalmas körút. Pest választott: javarészt szoláriumok, GSM-üzletek, Négyeshatos kocsmák, kifőzdék, kijjebb pedig szexshopok mellett rakta le a voksát. Innen nehéz nyerni. Buda azonban megrázta magát, és többen is a Margit körutat választották.
Elviteles vietnami gulyás a legjobbtól
A fordulópontot két friss étterem adta teljesen eltérő profillal. A Madách térről átigazolt az Igen és a Fámát büfére cserélte Huszár Krisztián az Átrium mellett a Szirom Food Barban. Huszár a Mákkal hívta fel magára a figyelmet, megjárta a Fámát, a Tanti helyén nyílt ZuZut és volt a Madách téren is egy bisztrója. Az a típusú séf, akinek a hiányát megérzi egy étterem, a Fáma például egyelőre zárva is maradt, Huszár Krisztián viszont él és virul, sőt, most van igazán elemében. A vendégektől kartávolságra.
Ez az én világom, itt jól érzem magam
– mondta a séf az aprócska Sziromban, amit a barátnője fagyizójából alakítottak át.
A villamosmegállóval szemben szinte alig lehet észrevenni a helyiséget, maximum a sor tűnhet fel dél körül. A legtöbben a vietnami gulyásért várnak, ami konkrétan az egyik legjobb gasztrós élmény Budapesten. Ismerhettük már a receptet a Beszállóból, Huszár ikonikus fogása lett, de a füstölt hús gombóccá alakult, és a lényeg, hogy megint akkor ehetjük, amikor csak akarjuk. Méghozzá a Margit körúton.
Az ázsiai gulyás egyszerre egzotikus és otthonos: mint amikor egy olyan idegennel találkozunk, akinél az az érzésünk, mindig is ismertük. Szokatlan hozzávalókkal van tele az ánizstól a galanga gyökérig (gyömbérféle, a gyömbér és a bors keverékéhez hasonlít az íze), de Huszár a legnagyobb természetességgel főzi a levesét a kasszától egy lépésre. A házi tészta és a savanyított tojás mellett a húsgombóc a recept lelke sertéstarjával, kacsazsírral és hagymalekvárral. Nem abból a darabos fajtából való, a gombóc krémes, és szinte kiszorítja a levest a tányérból. A Szirom most, március első hetében üzemel egy hónapja, és nincs megállás: mindent ők intéznek, és bár a helyiségben egy nagyobb táskával nehéz manőverezni, nem tervezik, hogy továbbállnak, jó nekik itt. Elvitelre a legokosabb kérni az ebédet vagy vacsorát, pörög mindenki, gyorsan kell dönteni, hogy jöhet-e a vietnami gulyás a változó menüvel együtt (amikor megjártuk a Sziromot, Angus fartőtatár, tom yum kacsacomb és kardamomos sós karamell mousse szerepelt az étlapon). Az árak magasabbak, mint amit egy átlagos napon az ebédre szánunk (a leves 2500 forint), de egyszer – egy héten – beleférhet Huszár Krisztián védjegye. Akkor is, ha nem leveses. Majd az lesz.
A képre kattintva galéria nyílik!
Kocsma helyett kemence
Aki még lemaradt a rég bezárt Négy szürkénél, kifejezetten örülhet, hogy az üres terek megteltek élettel, kivilágosodott a sötét üzlethelyiség, ugyanis Vidó Nóriék a Madách téri lyukat feladták a Margit körútért. Annak idején a Központ melletti ablaknál kezdődött az Igen és a magyar nápolyi pizzák sikersztorija. Kezdetben a pizzaszeletes piaci rést kívánták betömni, hogy elfelejtsük mondjuk a Király utcai kelttészta-szörnyet, de végül az első igazi nápolyi pizzéria lett az üzlet vége. A péntek estéket megmentette a vékony, ropogós és pöttyös szélű pizza, azonban sose volt elég a hely, hogy kielégítse a budapesti igényeket. Az építészként dolgozó Vidó Nóri már akkor tudta, hogy menniük kell, amikor az Igen a csúcsokat döngette a belvárosi hajnalban.
Tavaly a tágas Margit körútra esett a választás gyereksarokkal. A pizza a régi, a választék és a kemence nagyobb, az árak meg egy kicsit magasabbak (egy margherita 2190 forint, a legdrágább feltét majdnem 3 ezer forintba kerül). Az Igen akkora kemencét emelt be, hogy egyszerre három pizza sül meg 60-90 másodperc alatt, van gluténmentes, vegán mozarellás, teljes kiőrlésű is, és semmi közük a rendelt életmentőkhöz. A legnagyobb újdonságot Vidó Nóri sütijei jelentik, a pisztáciás sajttorta tényleg egy igazi, leülős éttermet varázsolt a pizzázóból. Minden egyszerű, ízléses, családias, és csak akkor tűnik fel, hogy a Margit körúton vagyunk, amikor elhúz egy 4-es, 6-os az ablak előtt. Egy átlagos hétköznap, ebédidőben is sokan voltak az Igenben, aminek rajtunk kívül a Margit körút örülhet a leginkább. Az persze ront valamennyit az összképen, hogy a terasz kizárva és pont szemben kinőtt egy Négyeshatos söröző, de hátha annyi konkurenciája akad az Igennek és a Sziromnak, hogy az igényesebb vendéglátóipari egységek maradnak többségben.
A képre kattintva galéria nyílik!
A Margit körút már rég tudta, hogy ő következik
Az túl szép lenne, ha elsőre mindenki meg tudná veti a lábát errefelé. A körút elején két év után tavaly tavasszal bezárt Monofu cukrászda sajnos nincs többé, és a környező utcában sem jön össze egy-egy vállalkozás. De pékségekből és édességből szerencsére nincs hiány a Mammut árnyékában: ott van a Kedveskrém és a Pékműhely a Batthyány utcában, az Édesem a Kis Rókus utcában, a Budai kettő a Varsányi Irénben vagy az Á table! Boulangerie-Patisserie a Retek utcában. A Starbucksnak sem ciki a sarki borozó szomszédsága, és ha egy lépést teszünk az egykori Jégterasztól, megtaláljuk Fülepi Kálmán konyháját, az Ez is budait a Varsányi Irén utcában. A dizájn jó, a kaja finom: az egyszerűséggel hívták fel magukra a figyelmet. Egy tisztességes rántott hússal vagy egy díjnyertes borsófőzelékkel (az állandót rántott sertésszűz majonézes krumplisalátával 2490 forint, a borsófőzelék rántott párizsival vagy tükörtojással 1890) nagyobbat lehet gurítani, és ez a hozzáállás mágnesként vonzhatja a követőket a Széna térhez.
Az Ez is budaival már részletesebben is foglalkoztunk, és egy olyan helyről van szó, ami a pékségek után az ebédre is jó opciót ad. Bár nem a körúton van, sokat jelent ez a zsúfolt útnak is, és ha szerencsénk van, minden üres üzlethelyiségre vagy ingatlanirodára jut egy vietnami gulyás, pizza vagy pékség az elkövetkezendő pár évben.
