Lassan, de biztosan már nem csak azok ismerik a Kőbányai út, az Orczy tér vagy a Monori Center környékét, akik arrafelé laknak, ott piacoznak, hanem azok is, akik az igazi ázsiai éttermeket keresik. Legutóbb a kínai negyed streetfood-kínálatával foglalkoztunk, megemlítettük az Ngont, most esetleg pedig egy olyan helyre mentünk, ahol közelebb kerülhetünk a kínai konyha egyik legszórakoztatóbb oldalához, a hot pothoz. Az Orczy téri Aranytál étterem egyelőre nem hirdeti magát, és bár a tulaj azt mondja, járnak hozzájuk magyarok, szélesebb körben azért biztos, hogy nem tudnak róluk a budapestiek. Pedig nem csak egy kiadós és egzotikus vacsora jár a hot potért cserébe, hanem egy több órás élmény is a kínai étkezési szokások legjavából.
A hot pot egy egészen ősi hagyomány szecsuani gyökerekkel. Régen egy réz edényt tettek az asztal közepére, és szénnel fűtötték fel az alaplevet, de most már a jóval környezetkímélőbb rezsó is megteszi. A tálat rendszerint kétfelé osztják, hogy a kiválasztott hozzávalókat magunk dobáljuk a csípős és nem csípős húslevelesbe. Az Aranytál klasszikus hot potos szecsuani ízvilággal, ami kiegészül a tulajdonos családjának déli gyökereivel. Wu Quan még 1996-ban érkezett Fujianból, és 2016-ban kezdtek vendéglátással foglalkozni, akkor nyitották az Aranytálat. Bár kint jelzi egy magyar felirat, hova jöttünk, bent azért főleg kínaiul olvasható a lényeg. De ez nem marad sokáig így, és kaphatunk segítséget, hogy mit hogyan és miért csináljunk.
A hot pot nem egy gyors vacsora
Nem mindegy, hogy mit rakunk az üstbe, de a hot pot legnagyobb előnye azért az, hogy akár beszélgetés nélkül is boldogan elvagyunk két-három óráig a gombócainkkal és gombáinkkal a fortyogó lé fölött. Ez egy közösségi tevékenység, aminél külön szórakoztató, hogy tulajdonképpen magadnak főzöl (főzőtudás nélkül), nem vársz a fogásokra, hanem folyamatosan forró ételt lapátolsz a pálcikáddal. Éppen ezért minél többen ülünk be a kőbányai hot potoshoz, annál inkább megéri egy vacsora. A levest mindenképpen kifizetjük, és ha egy nagyobb társaság válogat, többféle dolgot kóstolhat meg a mezei édesburgonyától a kacsavérig. A legjobb, ha bedobunk egy adott összeget a közösbe, hogy elejétől a végéig feltérképezzük az étlapot. Hárman körülbelül húszezer forintból jövünk ki, attól függően, hogy milyen színű tálcákat veszünk el: az alapleves 1880 forinttól kezdődik és a legdrágább 4380 forint, a tálcák pedig 980 forint és 2180 forint között mozognak.
Este nagyobb a hangulat, és az sem véletlen, hogy jelenleg nincs kétszáz lájkja sem az étteremnek. A kínaiak nem Facebookot használnak, a magyarok főleg szájhagyomány útján találják meg a helyet, az ázsiaiak meg csoportostul vonulnak ki az Aranytálhoz a házi gombócok és a különleges szezámszósz miatt a kínai Trip Advisor megfelelőjén keresztül. A vizes vb alatt pedig határozott úti cél volt a piac szomszédságában működő étterem. A lényeg, hogy ha a kínaiak is idejárnak, az azt jelenti, hogy autentikus ízeket kaphatunk.
Csak dobáljuk be egy fazékba, ami tetszik
Szinte biztos, hogy sokan azért sem akarnak igazi ázsiaival kísérletezni, mert vagy azt hiszik, hogy a ragacsos szemét, olcsó kínai az igazi kuriózum minden utcasarkon vagy túl távolinak érzik a magyar ízléstől a keleti fűszereket. Persze más, a hot potos alaplé sohasem lesz gulyás, de közelebb van az Aranytál vagy akár a Monori Center a kedvenceinkhez, mint gondolnánk. Ha akarjuk csíp, ha nem, akkor mehetünk a biztosra, az új-zélandi marhára mondjuk. A szecsuani nagyon fűszeres és tüzes kaják hírében áll, de ha a legenyhébb alaplevet választjuk például, akkor nincs mitől félnünk (minden asztalnál van egy csomag zsepi biztos, ami biztos). A harmadik fokozatot úgyis csak az idejáró diákok merik bevállalni. Ráadásul az Aranytál a szecsuani hangulatot a déli, fujianival dobja fel, ami kevésbé fűszeres és főleg a tengeri fogásokat szereti. Wu Quan szerint viszont éppen a környező országokból érkező tenger gyümölcseit választják óvatosabban a magyarok.
A legérdekesebb, hogy budapesti szemmel egzotikusnak tűnik minden a hot potnál, de rengeteg alapanyagot itthonról hoznak. A kínai zöldségeket például már egy erre szakosodott termelő szállítja, és jobb is az íze, mint Ázsiában a tisztább levegő miatt. A titkos összetevők persze Kínából jönnek, a gombák főleg Hollandiából, a halak a környékről, de sok a magyar hozzávaló a pult mögött. A hot pot ugyanis kicsit olyan, mint egy felturbózott menza csupa fura tálcával. Ha bemegyünk, az alaplevest eldöntjük, majd válogathatunk a feltétekről: az Aranytál a többi hot potos helyhez képest különösen híres a helyben készült gombócairól. Fujianból hozták a halas külső réteggel és disznóval az egyik legjobb receptjüket, emellett pedig van több halas, rákos, illetve marhás változat. A legjobb, ha olyan tálcát választunk, amin mindegyikből van pár.
A friss tészták szintén az emeletről érkeznek, a szárazak pedig Ázsiából. A lényeg, hogy minden szekcióból próbáljunk ki egy-kettőt, és ha megvagyunk, keverjünk magunknak egy szószt: a hot pot ugyanis mindig a szezámos, mogyorós mártáson áll vagy bukik. A recept családonként vagy éttermenként változik, és az Aranytál pláne híres a sajátjáról. A szezámos alap huszonhét hozzávalóból tevődik össze, és ehhez keverhetünk fokhagymát, újhagymát, szójaszószt, osztrigaszószt vagy bármit, amit egy szaglás után megkedvelünk. Az asztalunknál találjuk a meleg levest, és ebbe dobáljuk bele a kiválasztott alapanyagokat. A húsok főzési idejénél nem ciki segítséget kérni, és ha kihalásztuk a levesbetétet, forgassunk mindent a szószba. Ennyi az egész. Akkor járunk a legjobban, ha egyenként főzzük meg az elemeket, hogy elhúzzuk a vacsorát.
Ha már eddig eljöttünk, együnk olyat, amit nem kapunk a Sparban
Lehet, hogy a marha vagy a csirke örök klasszikusnak számít, de kevésbé okoz meglepetést, mint egy ruganyos enokitake vagy fátyolos hölgy gomba (szömörcsög). A kínaiak nevében a bambuszhoz kötik az utóbbi gombafélét, de amúgy semmi köze hozzá. Az ázsiai konyhában az egyik legjobb, hogy olyan állagokkal találkozhatunk, mint amikkel azelőtt soha. Ilyen a fátyolos hölgy is a maga rostos, szivacsos, izés textúrájával. Az ember hosszú percekig gondolkozhat, hogy mikor evett bármi hasonlót, majd rájön, hogy soha az életben, és folyamatosan nevetnie kell rágás közben.
Vagy ott van a krizantém levele, amit szintén blansírozhatunk, hogy pár perccel később kikapjuk az élénk zöld szárat. Az ezer rétegű tofu pláne különlegesség, ahogy a yam gyökér vagy a szélben szárított spéci disznópörc is, a legbátrabbak pedig magukhoz vehetik a vérkockákat. A kínai gyógyászatban azt tartják, hogy a kacsavér és a disznóvér tisztító hatású: a tanároknak és az építkezéseken dolgozó munkásoknak ajánlják, hogy a port kiszűrje a szervezetükből. Bajunk nem lesz tőle, úgyhogy csak bátran, a vegáknak meg ott van a zöldséges alap az ezernyi lehetőséggel.
Pár óra után tényleg rájöhetünk, hogy bár extra a hot pot műfaja, de illik ez a magyarokhoz a ráérős hangulatával, ahol nem kell mást tenni, mint folyamatosan, megszakítás nélkül enni. Megy az nekünk.
Kiemelt kép: Marjai János/24.hu
