Az Oscar mindig Hollywood legnagyobb ünnepe volt, amióta pedig tévében közvetítik, azóta pláne óriási a csinnadratta – idén azonban a kilencvenéves jubileum miatt még az eddigieknél is sokkal nagyobb show-ra számíthatunk. A tavalyi zárókategóriás blamázs után – amikor egy rossz helyre került boríték révén nem a valódi győztest jelentették be – Jimmy Kimmel visszatérése a házigazda szerepében bátor, de biztonságos húzás: Kimmeltől alighanem inkább számíthatunk pikírt-intellektuális humorra, mint vetkőzős öniróniára vagy vaskos altestiségre. Azt mindenesetre nagyon remélem, hogy idén is becsődít egy redneck turistacsoportot a stúdióba.
Tuti befutók
Előre lekottázni nem lehet semmit, de azért akad néhány jelölt, akire aligha kínálja az év nyereségét bármelyik fogadóiroda. Így például Gary Oldman legjobb színészi Oscarját aligha veheti el bárki. Bár rosszindulatú hangok szerint annyi az egész, hogy Oldman kapott egy duciruhát meg egy szokatlanul ügyes maszkot, a dolog ennél összetettebb. Egyrészt az Akadémia eleve szereti az olyan zsánerfilmeket, mint a monumentális, történelmi A legsötétebb óra, másrészt az sem ritka, hogy a színészkategóriás Oscarok valamiféle életműdíjként kerülnek oda, ahová. Gary Oldman ugyan még messze nincsen karrierje végén, és ez még csak a második jelölése, de ettől függetlenül a „már rég itt lett volna az ideje” erejét nem szabad lebecsülni – főleg látva a filmet, amelynek minden egyes mozzanatát Oldman one man show-jának rendelték alá.
A mezőny is Oldman győzelmét segíti elő, nem mintha a többiek nem lennének briliánsak, de Daniel Day-Lewis a Fantomszálban jóval visszafogottabban játszik, Timothée Chalamet bármilyen megrendítően játszik, a Szólíts a neveden túl függetlenfilmes az akadémiás ízléshez – bár ne lenne igazam! Denzel Washingtont hiába dicsérték az egekig, a filmje, a nálunk be sem mutatott bírósági dráma, a Roman J. Israel, Esq. az ő alakításán kívül nem aratott túl nagy sikert, így nehéz nem tölteléknek látni jelölését. Ott lenne még persze Daniel Kaluuya, ám a Tűnj el a mezőny egyértelmű fekete báránya (szándékolatlan szóvicc), így igazi esélye a győzelemre nincs. A Vulture Oscar-szavazásról szóló gigacikkének egyik megszólalója, egy fiatal Akadémia-tag szerint a szavazók egy idősebb, konzervatív szárnyában a Tűnj el labdába sem rúg, olyannyira, hogy sokan meg sem hajlandóak nézni, mondván, az „nem Oscar-film”, jelentsen ez bármit.
Allison Janney győzelme a női mellékszereplők között szintén viszonylag biztosra vehető, Tonya Harding erőszakos anyjáért elhozta már a Golden Globe-ot, a BAFTA-t, a SAG díját, és még egy sor kisebb díjat. Hasonló a helyzet Sam Rockwell-lel, aki a Három óriásplakát… ősrohadékjának szerepéért elhozott mindent, amit lehetett, és egy életműnyi ütnivaló szemétláda-szerep kiváló eljátszása után rá is férne ez az Oscar. Hogy a színészeken továbblépjünk: a Coco animációs díja is teljesen egyértelmű, szinte biztosan kap valamilyen technikai díjat a Star Wars, A szépség és a szörnyeteg is számíthat díjra látvány vagy jelmez kategóriában.
És akik meglephetnek
A lejátszottnak tekinthető színész kategóriák között kivétel a női főszereplők mezőnye, így például hiába nyerte legjobb drámai színésznőként a Golden Globe-ot Frances McDormand, de olyan kategóriában, ahol Meryl Streep jelölt, mindig megtörténhet, hogy Streep el is hozza a díjat – pláne, hogy A Pentagon titkainál Oscar-filmebb jelölt nincs a mezőnyben –, de Sally Hawkins is okozhat meglepetéseket A víz érintésével. A filmzenék mezőnyében egy újabb közel eldönthetetlen Hans Zimmer versus Alexander Desplat helyzet van, és az operatőri kategóriában is nehéz bármit megtippelni. Az sem segít, hogy a Golden Globe nem díjaz operatőröket, bár a BAFTA-t Roger Deakins kapta a Szárnyas fejvadász 2049-ért, és az Oscart is nagyon-nagyon megérdemelné végre: tizennégyszer jelölték már, és még egyszer sem kapta meg.
A rendezők között sem biztos semmi, bár meglepő lenne, ha a két független, Greta Gerwig vagy Jordan Peele kerülne az élre: a verseny alighanem Paul Thomas Anderson, Christopher Nolan és Guillermo del Toro között dől majd el. De nem kell belemenni a sűrűjébe: a legjobb film díjának sorsa is sokesélyes jelenleg. Hogy az Akadémia inkább realista (Három óriásplakát Ebbing határában), romantikus álmodozó (A víz érintése, Szólíts a neveden), függetlenfilmes (Lady Bird, Tűnj el) vagy klasszikusan Oscar-filmes (Fantomszál, A Pentagon titkai, Dunkirk, A legsötétebb óra) hangulatban választ, hétfő hajnalig kérdés marad. Azt persze lehet sejteni, hogy melyek az egyenlőbbek az egyenlők között: a Három óriásplakátnak hatalmasak az esélyei, ahogy A víz érintésének is (ez a legtöbbet jelölt film idén), de az sem kizárt, hogy a tavalyi trendet folytatva idén is egy pici, de csodálatos független film nyeri a gála legfontosabb díját.
Az elfeledettek
A díjszezon körüli közbeszédnek a díjazottak, a gála esetleges botrányai, a viselt ruhacsodák mellett a jelölti körből kimaradtak is elmaradhatatlan részei. Idén is akad pár meglepő, sőt, akár felháborító mellőzés: hogy James Francót nem jelölték legjobb színésznek A katasztrófaművészért, az még csak érthető is, mivel az Oscaron a komédiáknak általában kevesebb babér terem, de hogy Tom Hanks nem kapott jelölést A Pentagon titkaiért – amiért Meryl Streep például kapott – az minimum váratlan. Nem csak a szégyentelen Szólíts a neveden-drukker szól belőlem akkor sem, amikor mellékszereplői kategóriában Mark Stuhlbarg és Armie Hammer mellőzését firtatom: mindketten olyat játszottak, hogy azt még sokáig emlegetni fogjuk.
A Kicsinyítés mellékszereplőjeként feltűnt Hong Chaut is sokan a jelöltek közé várták, de nála nagyobb nevek is kimaradtak: nincs itt Michelle Williams, Martin McDonagh is csak íróként, rendezőként nem, és hiányzik Steven Spielberg és Ridley Scott is. Az Én, Tonya kimaradt a legjobb filmes mezőnyből, ahogy az Elit játszma is, így olyan dolgokon, mint hogy a Wonder Woman még csak szóba sem került, vagy hogy az év legjobb vígjátéka, a Rögtönzött szerelem kimaradt, már fenn sem akadok.
Jó, de lesz-e magyar Oscar?
Nyilván ez az a kérdés, ami a mi kampány-szaggatta kis országunkat ebben az egész Oscar-mizériában leginkább érdekli. A válasz, sajnos kevésbé egyértelmű, mint két éve, a Saul fiánál, amelynek a győzelmét már a zsebünkben érezhettük, de attól még talán a babonások sem rezzennek össze, hogyha leírom, Enyedi Ildikó remélhetőleg készül köszönőbeszéddel.
A mezőny ugyan erős, a Testről és lélekről legkomolyabb versenytárs a svéd A négyzet, amely Cannes-ban nyert Arany Pálmájával áll szemben a mi berlini Arany Medvénkkel (és még három díjjal ugyanonnan) és egy Netflix-forgalmazással. Hétfő hajnalban minden kiderül, a 24.hu élőben közvetíti az eseményeket, tartsanak velünk!
Kiemelt kép: UIP Duna
