Valós történeten, bizonyos Aglaja Veterányi életén alapuló felnövekedés-sztori ez, egy artista-családba született, pici lány felnőtté érésének kalandos-érzelmes, megpróbáltatásokban, veszteségekben és újrakezdésekben bővelkedő története – amely mögé egy egész világot rajzol a filmet író és rendező Deák Krisztina. Mindenekelőtt a cirkusz világát, továbbá a működésképtelen, pártállami Kelet-Európa egyszerre depresszív és életéhségtől felajzott világát. És, miközben végig megmarad a realitás talaján – a Romániából menekült román-magyar cirkuszos család s benne az identitását kereső lány hányattatásainak ábrázolása végig hiteles –, hiteles tartalommal tölti meg a cirkusz=művészlét szokványos metaforáját. A rendező mellőz minden ilyenkor esedékes romantikát, s nem csupán a produkció, az előadás, a kiárasztás felszabadító extázisát mutatja meg, de mellé teszi az e mögött szinte mindig említetlenül maradó önfeladó igyekezetet, amely magát az életet áldozza fel a mű, bármilyen mű érdekében.
A film Aglajája végigrettegi gyermekkorát, a kupolában hajánál fogva felfüggesztett, fáklyákkal zsonglőrködő anya halálától tartva, majd árvaházba kerül, ahol még csak meg sem látogatják soha szülei, végül maga is visszatér a mutatványosok közé, s anyja ráhagyja a Számot, amelybe maga csaknem belerokkant. Ám legalább ilyen fontos, ahogy a kislány nem csak elszenvedi mindezeket – elhagyatástól megerőszakolásig –, de végig megőrzi reflexióra való képességét, s önmagában is végigjárja azt az utat, azokat a tudatállapotokat, amely(ek)nek szülei így vagy úgy, de áldozataivá váltak. Ezért válik végül képessé kilépni ebből a minden hamis csillogása ellenére kényszersorsnak mutatkozó körből s szabaddá válni minden értelemben, amely gesztusa igazi, fontos, elgondolkodtató állítássá válik. Pozitív végkicsengésűvé, kicsit fogyaszthatóbbá a valóságnál, amelyet a film alapjául szolgáló önéletrajzi könyv írója csak negyven évig tudott kibírni. Éppen tíz éve lett öngyilkos.
A rendező pályafutásának toronymagasan legjobb filmjében kiválóan vezeti színészeit. Nem csak a légtornász-anyát meggyőző autoritással alakító Ónodi Esztert, s méltó partnerét, a bohóc-férjet adó erdélyi Bogdán Zsoltot (s a többi, remek formát mutató profi színészt), de a címszereplő(ke)t is. Az idősebb Aglaja szerepében az amatőr Móga Piroska merész és hiteles, ám az igazi szenzáció a kislány Aglaja: Jávor Babett. Jelenléte annyira intenzív, hogy minden mozdulata és mozdulatlansága, nézése, szava és hallgatása súlyos jelentést nyer. Vele csodálkozunk rá a felnőttvilágra és vele éljük meg annak kiábrándító valóságát, vele félünk, szenvedünk és örülünk.
Ajánljuk: azoknak, akik szeretik a jó értelemben vett mozit, amelynek van világa, hangulata, lehet rajta sírni, nevetni, izgulni.
Nem ajánljuk: azoknak, akik rögtön giccset sejtenek, ha egy magyar filmből valamilyen oknál fogva hiányzik a világvége.
TPP
Aglaja – színes, magyar-lengyel-román játékfilm, 2012. Rendezte: Deák Krisztina. Szereplők: Ónodi Eszter (Sabina), Bogdán Zsolt (Tandarica), Jávor Babett (Aglaja 5 évesen),Móga Piroska (Aglaja, 16 évesen), Kamarás Iván (Milo), Jordán Adél (Mary), Lázár Kati (Frau Lili). 110 perc. Forgalmazó: Ristretto Distribution Kft.
Hazai bemutató: október 11.
