Lassan három éve ül pártcsalád nélkül a Fidesz az Európai Parlamentben. Ennyi idő alatt számukra is egyértelműen kiderülhetett, hogy nem igazán éri meg így politizálni az Európai Parlamentben. A Fidesz 2021-ben hagyta ott az Európai Néppártot, pont, mielőtt kizárták volna. A kilépés egy régóta tartó, keserű kapcsolat vége volt, de a CEU elüldözése volt a szakítás konkrét oka: egy egyetem elkergetése Budapestről olyan lépés volt, amit a centrista német jobboldal már nem tudott elviselni.
Az Európai Néppárt az Európai Parlament legnagyobb frakciója, olyan pártcsalád, ami a kontinens centrista jobboldalát fogja össze. Több szempontból is megérte ennek a pártcsaládnak a tagjának lenni. Egyrészt az erőforrások miatt. A nagy pártcsaládokban minden szakpolitikai területre külön embert delegálnak, így nem kell minden képviselőnek értenie az összes folyamatban lévő szavazást az EP-ben, hiszen mindenki megkapja a magyarázatot és a szavazási ajánlást. Emellett több humán-, pénzügyi és egyéb erőforrást is jelent egy nagyobb szervezetben dolgozni, ráadásul az EPP tagjainak jó esélye van arra, hogy az Európai Parlament vezető pozícióiba kerüljenek. Független képviselőként erre szinte semmi esély nincs.
A pártcsaládok másik fontos jelentősége a politikai háttér. A szövetséges pártok és vezetők általában védik egymást, a szoros együttműködés segíthet az adott pártok számára fontos ügyek európai képviseletében. Sokkal egyszerűbb például a német jobboldalt meggyőzni valamiről, ha az Európai Néppárt tagjai vagyunk.
Nem véletlen tehát, hogy Orbán Viktor szinte a szakítás óta azon dolgozik, hogy új pártcsaládot találjon. Az eredeti szándék ambiciózus volt. Az Európai Parlamentben két pártcsalád áll a Néppárttól jobbra: az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR), valamint az Identitás és Demokrácia (ID). Ezt a két pártcsaládot szerette volna Orbán Viktor valahogy összehozni, hogy azután egy jelentős méretű szuperfrakcióba ülhessen be a saját pártjával.
A két pártcsalád között viszont jelentős ellentétek voltak. Egyrészt teljesen mást gondoltak Oroszország szerepéről. Olyannyira, hogy ez már az ukrajnai háború előtt is problémát okozott az együttműködésben. Az ECR tagjai ugyan visszafogottan euroszkeptikusok, de Oroszországgal kapcsolatban kifejezetten kemények. Itt ül például a korábbi lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság is. Az ID tagjai sokkal megengedőbbek Oroszországgal, Marine Le Pen pártja például hitelt is kapott Oroszországból a kampányához, ahogy egyébként Magyarországról is, de Matteo Salvini ligája is sokkal oroszbarátabb volt a háború előtt.
A másik jelentős probléma, hogy több olyan párt ül ezekben a frakciókban, amelyek otthon versenytársai egymásnak. Salvini Ligája, ami az ID tagja, hiába kormányoz együtt az Olasz Testvériséggel, ha Giorgia Meloni ECR-ben ülő pártja alapvetően ugyanazokért a szavazatokért versenyez otthon. Pont ez volt az indok arra is, hogy miért nem lehetett az Európai Néppártot egyesíteni a tőle csak kicsit jobbra álló ECR-rel: az egyikben jelentős küldöttség a mostani lengyel kormánypárt, a másikban még ennél is jelentősebb a korábbi lengyel kormánypárt.
Ezek az ügyek tehát megakadályozták, hogy össze tudjon állni a Fidesz által áhított szuperfrakció. Két választás maradt: belépni valamelyik jobboldali pártcsaládba. A kettő közül az ECR tűnt sokkal jobb lehetőségnek, az ID-frakcióval szemben ugyanis még mindig durva előítéletek vannak, leginkább Németországban. Ennek tagja ugyanis a német szélsőjobboldali-populista párt, az AfD, és ez volt nagyrészt az oka a pártcsaláddal szembeni teljes elzárkózásnak. Ez azt jelentette, hogy az ID nem adhatott vezetőket az Európai Parlamentben, miközben minden más pártcsalád igen. Kérdés persze, hogy egy ilyen kordon meddig maradhat fent, különösen, ha az AfD annyira megerősödik, hogy a többi párt kénytelen együttműködni vele a német tartományokban, vagy akár szövetségi szinten.
A lényeg azonban az, hogy két euroszkeptikus pártcsalád van:
- egy elég jobboldali, de alapvetően atlantista, amerikabarát, klasszikus konzervatív,
- és egy ennél sokkal jobboldalibb, oroszbarát, NATO-ellenes, inkább jobboldali populista.
Mivel az európai politikában nagyon sokat erősödtek a populista pártok, amelyeket korábban szélsőjobboldalinak hívtak, ez a jelző is mintha kikopott volna. Az AfD-t sokkal kevésbé hívják már szélsőjobboldalinak, mint jobboldali populistának, nacionalistának vagy hasonlóknak, de így van ez Marine Le Pen Nemzeti Tömörülésével is. A francia sajtó magyarázata a váltásra leginkább az volt, hogy amíg Le Pen apjának vezetői időszaka alatt valóban szélsőjobboldali volt a párt, addig Marine Le Pen alatt már elfogadják a köztársaság kereteit, nem törekszenek annak lebontására, és így nem is tekinthető valódi szélsőjobboldali pártnak.
A Fidesz viszont érthetően a két pártcsalád közül inkább a kevésbé jobboldalihoz szeretne csatlakozni, és ezen elég régóta dolgozik. A februári uniós csúcs után elemeztük, hogy mit nyert pontosan Orbán Viktor a vétófenyegetéssel, hiszen semmilyen győzelemnek nem volt nyoma. Ha nem is jelentős, de mindenképp eredmény viszont, hogy arról beszélnek, a vétónak szerepe lehet abban, hogy Giorgia Meloni, az ECR egyik legfontosabb pártjának, az Olaszország Testvéreinek vezetője a vétó elengedéséért cserébe támogatja Orbánék csatlakozását a frakcióhoz.
Hasonlóan támogató volt ezzel kapcsolatban a volt lengyel kormánypárt, Mateusz Morawieczkiék is belemennének a magyar kormánypárt csatlakozásába. A Fidesz küldöttsége eddig elég jelentős volt az Európai Parlamentben, és most sem számíthatnak sokkal kevesebb EP-képviselőre. Ez a 12-13 képviselő már számít az erőviszonyokban. A következő Európai Parlamentben valószínűleg az ECR- és az ID-frakciók versenyeznek majd azért, hogy ki adja a harmadik legnagyobb képviselőcsoportot az Európai Néppárt és a szociáldemokraták után. Ebben nagyon fontos szerepe lehet annak, hogy kihez csatlakozik majd a Fidesz.
Más szempontból viszont
Vannak ugyanis pártok, amelyek az ECR-en belül sem örülnének a Fidesznek. A cseh Polgári Demokrata Párt például kifejezetten ellene van a Fidesznek, és a Svéd Demokraták is közölték, nem támogatnák a csatlakozást. Hasonlóan nyilatkozott a román AUR, amely még nem tagja az Európai Parlamentnek, de jelenleg Románia egyik legfontosabb politikai ereje.
A homofób, szélsőségesen magyarellenes párt megmutat valamit abból is, hogy hagyományosan miért nehéz együttműködni az európai szélsőjobboldali pártoknak. Leginkább azért, mert egymással szemben is kikeresztőek. Az AUR szerint addig nem hajlandóak csatlakozni, amíg Magyarországnak területi követelései vannak Romániával szemben. Ezek a pártok egyébként külön-külön kisebbek a Fidesznél, egyben viszont már akkora, ha nem nagyobb csoportot alkotnak, mint a Fidesz 12-13 mandátumos küldöttsége.
Eddig leginkább azért nem akartak ehhez csatlakozni, mert ezzel a német kereszténydemokrata jobboldal szimpátiájának maradékát is elvesztenék, hiszen nyíltan együttműködnének az AfD-vel. Ez viszont az AfD erősödésével megváltozhat majd. Franciaországban is nagyon erős jelenleg a Marine Le Pen vezette párt, és korábban ők is próbálták moderálni az AfD szélsőséges hangjait.
